Párizs előtt és Párizs után. 1946. május 10., 105. sz., 3.

A magyar vezetők egy része józansággal tekint a békekötés elé. Révai József A magyar béke címmel tartott előadásának lényege: „a magyar békeelőkészítésnek a szomszédos országok területén élő magyar kisebbségek nemzeti egyenjogúságának, nemzeti fejlődésük feltételeinek biztosítására kell elsősorban összpontosulnia.” A külügyminiszterek Párizsban elvi döntést hoztak Erdély kérdésében, de „nincs az az érv, ami a békekötés alkalmával az egyszer már elfogadott tételt megdöntené. A cikk azzal folytatja, hogy „Párizsban csak Erdély területéről és nem az erdélyi magyarság sorsáról döntöttek. Holott roppant különbség van a kettő között. Mert minden területi kérdésnél fontosabb, hogy a magyar megmaradhasson magyarnak, bármilyen államkeretbe is kelljen biztosítania jövőjét. A demokrata Magyarországnak ez a legfontosabb békecélja. És ez az egyedül lehetséges békecélja a romániai magyarságnak is. Szerencsére itt találkoznak a magyar békecélok a demokrata Groza-kormány békecéljaival.”