A MNSz országos elnökének politikai beszámolója a népi kiküldöttek előtt a legutóbbi nagygyűlés óta végzett munkáról. Milyen nehézségekkel kellett megvívnia a magyarság demokrata szervezetének. 1946. július 2., 147. sz., 3.

Kurkó Gyárfás kongresszusi jelentésének kivonatos ismertetése. A MNSz központi vezetősége két kő között őrlődött, mivel a délerdélyi szervezetekben és a vezetőség délerdélyi tagjaiban nem volt eléggé elmélyülve a nemzeti felelősség öntudata, nem bírtak kellő lendülettel felszabadulni a kisebbségi sorsból. Észak-Erdélyben pedig az Erdély sorsa fölött érzett elcsüggedés és a demokráciával szembeni bizalmatlanság miatt a MNSz politikája nem talált kellő jóhiszeműségre. Kurkó hangsúlyozza, hogy „az egészséges demokrácia sarkalatos pontja: a jogegyenlőség. Megoldatlan nemzetiségi kérdésekkel nem lehet elképzelni a demokráciát. Ismertette a MNSz tevékenységét, kitérve a megoldott vagy megoldás felé indított sérelmekre. A MNSz nem veszi rossz néven a demokrácia részéről jövő bírálatokat, ugyanakkor a román demokrácia se vegye zokon a magyar bírálatokat. „A demokrácia legerősebb fegyvere a nyílt őszinteség. Egymás szemébe mondjuk meg, hogy mi fáj, és nem a háta mögött.” Természetes, hogy a reakció támadta a MNSz-et. „Nem is vettük rossz néven, mert tudjuk, hogy mit szánt nekünk – halált! De mikor saját arcvonalunkban vannak tévedések, kötelességünk, hogy a legkeményebben rámutassunk, hogy sorainkat szorosabbra fűzve, harcállóbbá, keményebbé tegyük a reakció részéről jövő nyomással szemben.” Kurkó azt fejtegette ezután, hogy miért van szükség önálló magyar listára a közelgő választásokon.