Magyarság és zsidóság. 1946. július 7., 152. sz., 1.

Kohn Hillelnek a MNSz székelyudvarhelyi kongresszusán mondott üdvözlő beszédéhez kapcsolódva felvillantja a magyarság és zsidóság gyümölcsöző együttélésének századait, majd a Szálasi-rémuralom szörnyűségeit. Az első világháború után fellépett antiszemita magyar politikusok legnagyobb vétkét abban látja, hogy „a magyar nép türelmes és testvéries indulatáról zsidó néptársai iránt, valamint a zsidóságnak a magyar nemzet javára végzett nagy értékű szolgálatairól – a közgazdaság, tudomány, irodalom, művészet, társadalmi haladás széles területein – nem akartak tudomást venni.” Kohn Hillel kéznyújtását a borzalmas szenvedéseket átélt zsidóság nevében igen jelentős eseménynek tekinti: a zsidóság elfogadja a fegyverbarátságot a magyarokkal, románokkal a reakció ellen, a demokráciáért vívott harcban. (Kapcsolódó cikk)