Az éhező költő. 1946. augusztus 2., 174. sz., 2.

„Az elmekórház idegosztályán sínylődik közel egy esztendeje Horváth Imre, Erdély egyik legtehetségesebb költője. (…) Kijöhetne a tébolydából, már nincs kezelésre szüksége, de nem akar. Nincs egy albérleti szoba, ahová mehetne, és fél, hogy napi három tányérnyi leves sem jutna neki. Az Új Élet című nagyváradi lap most felhívással fordult a város társadalmához Horváth Imre felsegélyezésére.”