A békeértekezlet jóváhagyta a külügyminiszterek döntését a párizsi tárgyalások befejezése tekintetében. 1946. szeptember 29., 221. sz., 1.

„A csehszlovák–magyar albizottságban tegnap megegyezés jött létre Csehszlovákiának arra a kívánságára vonatkozólag, hogy Pozsonynál öt községet kapjon a magyar területből. A bizottság tagjai a csehszlovák követelést jogosnak ismerték el.” („Az albizottság 1946. szeptember 26-án elvben elfogadta azt a csehszlovák indítványt, hogy Magyarország területet engedjen át Csehszlovákiának Pozsonnyal szemben, a Duna jobb partján. Az elvi hozzájárulással egyidejűleg azonban Ausztrália képviselője azt is hangsúlyozta, hogy változatlanul csak három község átengedését tartja célszerűnek” – írja Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945–1947 c. könyvében, Kossuth Könyvkiadó, 1982. A békekonferencia végül is csak három község átengedését szentesítette az ötből, Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár átengedését igen, Rajkáét és Bezenyéét nem.)