A román–magyar megbékélés páratlan arányú megnyilvánulásává terebélyesedett a miniszterelnök sepsiszentgyörgyi látogatása. Az együttélő népek virágoskertje lesz Erdély. 1946. november 13., 258. sz., 1–3.

Groza részt vett a földhöz jutott újgazdák birtokleveleinek kiosztásán, s román és magyar nyelven mondott beszédet. „Nem a gyűlölet futóhomokjára építünk, hanem a szeretet, a testvériség örök életű sziklájára. A Maniuék és Brătianuék bárdos, gyilkos bandái után a tisztességes román nép békés jobbját nyújtottuk a sokat szenvedett magyarság felé… Erdélyben csak akkor lehet béke, ha mindkét nép egyformán szabad. Ez az ország egyformán édesanyja lesz mindkét népnek. Mi nem féltékenyek, hanem büszkék vagyunk arra, hogy mind gazdaságilag, mind kulturális vonatkozásban fejlett magyarság lakik velünk együtt. Ezzel a magyarsággal tizenhárom évvel ezelőtt léptem szövetségre, és ezt a szerződést megtartom… Büszkék vagyunk rá, hogy mi adtunk a székelységnek egyetemet (utalás a Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi orvosi karára), és nincs messze az idő, amikor a két nép nemes versenyt fog folytatni a művelődésért.”