Emlékezés Radnóti Miklósra. 1946. december 23., 294. sz., 5.

Levelezését idézi fel Radnótival a háború előtti időkből, majd a költő özvegye, „kedves Fanny” által számára megküldött utolsó Radnóti kötet, a Tajtékos ég verseit mutatja be, Radnóti egész költészetét jellemezve egyben. „De bármilyen rettenet is kapott a költő száján hangot, a legmagasabb rendű és igényű magyar költészet beszéde volt. Művét Radnóti mindig a legmagasabbhoz, az eszményhez mérte, s úgy igyekezett széppé és igazzá alakítani a kimondott igét.” Majd: „Radnótit azonban éppen az emeli ki nemzedéktársai közül, hogy költői céljai nem merülnek ki a kifejezés tökéletesítésében. Radnóti ahhoz a költői iskolához tartozik, amely nem tűr meg henyeséget a gondolatban sem. Tudta, hogy a tiszta gondolat csupán tiszta kifejezéssel párosulhat, s hogy ennek a tiszta gondolatnak mindig csak az igazság, a szabadság és az elnyomottak igazabb világa felé kell mutatnia.”