Újabb részletekre derít fényt Dálnoki Veress Lajos kihallgatása. 1947. január 29., 22. sz., 3.

Budapesti jelentés a vizsgálatról. Kolozsvári jelentés Balogh Edgár nyilatkozatáról, aki szerint a vezérezredes „háromszor árulta el a kolozsvári ellenállási mozgalmat.” (Negyven évvel később, emlékiratában Balogh Edgár megismételte vádjait: „Egy budapesti napilap felvilágosítást kért a MNSz központjától a letartóztatott volt vezérezredes erdélyi szerepéről az 1944-es ellenállásban, s mint illetékes tanúnak, nekem kellett választ adnom. Nem tagadtam, hogy ehhez a székely katonához a haladó körök bizonyos elvárásokat fűztek, de éppen ez a tény teszi súlyossá, hogy csalódni kellett benne. Dálnoki Veress Lajos háromszor árulta el a kolozsvári ellenállást. Először 1944. március 19-e után, amikor németellenes látszattal mozgósította ugyan hadseregét, de az utolsó pillanatban megegyezett a németekkel, kiszolgáltatva 170.000 zsidót a deportálásnak. Másodszor, amikor Romániának a Szövetséges Hatalmak oldalára való átállása után kapcsolatba lépett a Kolozsvárt erősen fejlődésnek indult ellenállási mozgalommal, de közben betört Tordára, és a magyar hadsereg elvéreztetésével oldalról fedezte a hitleristák kivonulását az erdélyi zsákból. S harmadszor, amikor a tordai csata elvesztése után ígéretet tett arra, hogy megakadályozza az ellenállási mozgalom személyiségeinek letartóztatását és elhurcolását a Gestapo részéről, s megóvja a várost a rombolásoktól, de ezek ellenére magyar csendőrök fogták el és adták át a Gestapónak Nagy József és Kovács Katona Jenő írókat, a kolozsvári ellenállás részeseit. Mindkettő haláláért Dálnoki Veress Lajos is felelős, mint ahogyan azért, hogy a munkásság nyomására feladta ugyan a várost, de romboló osztagai az utolsó pillanatban mégis együttműködtek a németekkel a telefonközpont, a gázgyár és a hidak felrobbantásában. Ezzel a tanúságtétellel tartoztam a kolozsvári ellenállók becsületének.” Férfimunka. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1986. 196–197. old.)