A „badacsonyi szfinx”. 1947. szeptember 26., 216. sz., 3.

A cikk Iuliu Maniut és pártjának vezetőit az „osztrák–magyar imperializmus” kiszolgálóiként állítja be. Ennek bizonyságaként idézi Alexandru Vaida-Voivodnak – a harmincas években Románia miniszterelnökének – a budapesti parlamentben 1907. febr. 5-én elmondott szavait: „A császár és a fekete-sárga zászló szent a román nép előtt. Szent a románok előtt Ferencz József császár és Mária Terézia császárnő neve, mert senki sem tett annyit a román nép érdekében, mint ők.” A cikk szerint Maniu, mint az erdélyi Román Nemzeti Párt vezetője 1916-ig, Románia hadba lépéséig az antant oldalán – azon iparkodott, hogy Romániát a központi hatalmak oldalára vonja. (Badacsonyi szfinxnek azért nevezték Maniut, mert időnként a politikai harcok hevében falujába, a Szilágysomlyó közelében lévő Badacsony falucskába vonult vissza, ott pedig titokzatos hallgatásba burkolózott. – Az a beállítás, hogy Maniuék az „osztrák–magyar imperializmus” kiszolgálói voltak, a román közvéleményben talán elérhette célját, a letartóztatott és perbe fogott Maniu lejáratását – a cikk láthatóan román alapszöveg magyar átdolgozása –, a járatosabb magyar olvasók körében azonban valószínűtlennek hathatott, mivel a Vaida-Voivod idézet, Mária Terézia, Ferenc József és a fekete-sárga osztrák színek emlegetése, éppen azt a taktikát jellemezte, amellyel a Román Nemzeti Párt vezetői 1918-ig – mintegy dacolásként, kihívásként a magyar politikusokkal és a magyar közvéleménnyel szemben – hűségüket csupán az osztrák császár iránt hangoztatták, nem egyben a magyar király iránt is, és Budapest fölött, Budapest megkerülésével kívántak kapcsolatba lépni Béccsel.)