Sepsiszentgyörgy dolgozói népgyűlésen követelték Maniu és társai minél súlyosabb megbüntetését. 1947. szeptember 27., 217. sz., 1.

Szabédi László író hangsúlyozta, hogy a magyar dolgozó nép – együtt a román néppel – szintén vádat emel Maniuék ellen, mert „minden elnyomásból, mely a dolgozókra nehezedett, a magyar munkás, földműves, iparos, kereskedő és értelmiségi kétszeresen vette ki a részét”. A magyarság egyben vádat emel a Maniuékkal szövetkezett – névvel nem nevezett – magyarok ellen is. Szabó Mihály volt hadifogoly: „Amíg mi a Szovjetszövetségben, ha fogolyként is, de emberhez méltó körülmények között élhettünk, addig Maniu és az ő támogatásával működő Rădescu-kormány (pontosabban: Sănătescu-kormány, Kapcsolódó cikk) a földvári táborba zárta és ott elpusztulni hagyta azokat a magyar katonákat, akik megszöktek Szálasi hadseregéből, mert nem akartak harcolni a szovjet népei ellen.” A nők képviselője Jana Lupescu a szárazajtai székelyöldöklést is felrótta Maniu bűnéül. A román hadsereg nevében szóló Sandovici alezredes szintén kiemelte, hogy Maniu „minden ténykedésével a román és vele együtt élő magyar dolgozók ellen cselekedett”.