Írók a haladás eszméinek szolgálatában. Román és magyar írók megalakítják a Romániai Írók Szövetségét. 1947. október 3., 222. sz., 1.

A Romániai Magyar Írószövetség kolozsvári értekezletén Zaharia Stancu, a Román Írók Szövetségének képviseletében „csatlakozásra szólította fel a magyar írókat, hogy a munkásosztály oldalán együtt vegyenek részt a népi demokrácia kiteljesítéséért folyó harcban.” Balogh Edgár: „Jogegyenlőségünk birtokában íróink a román néppel közös nagy emberi célok felé irányítsák népünket.” Nagy István azt hangsúlyozta, hogy „a reakcióval szemben való határozott állásfoglalást az irodalomban is meg kell valósítani”. Gaál Gábor, a Romániai Magyar Írószövetség elnöke, a haladás eszméinek írói szolgálatáról beszélt. Ezután még 17 magyar és román író szólalt fel, köztük Eugen Jebeleanu, Szabédi László, Gáll Ernő, Szemlér Ferenc, Asztalos István, Bányai László. „Kurkó Gyárfás, a MNSz országos elnöke azt fejtegette, hogy a nemzetiségi jogegyenlőség nem valami megmerevedett elv, hanem állandó mozgásban, fejlődésben lévő kérdés. Hangsúlyozta: íróinknak tudatában kell lenniök, hogy tovább kell lendítenünk a demokratikus fejlődést és ezáltal jogegyenlőségünk is tovább fejlődik, tökéletesedik.”
Végül az értekezlet elhatározta, hogy „elfogadja a román írók ajánlatát és velük együtt megalakítja a Romániai Írók Szövetségét”. (Részletesen foglalkozik az 1945. május 13-án alakult Romániai Magyar Írók Szövetségének a tervezett Romániai Írók Szövetségéhez való 1947. szept. 28-i csatlakozásával Mózes Huba A romániai magyar írói tömörülések történetéből c. tanulmányában, kötetben: Forrása rég fakadt, Kriterion, 1985, 156–173. old., utalva arra, hogy e csatlakozás után a Bánsági Magyar Írók Szervezete, amely 1946. márc. 31. óta működött, feloszlott, és a bánsági magyar írók is az egységes romániai írószövetségbe kapcsolódtak be. „A Romániai Magyar Írók Szövetségének megszűnte és a Bánsági Magyar Írók Szervezetének feloszlása után a román, magyar és jiddis szerzőket egyesítő Romániai Írók Szövetségének – elnök: Zaharia Stancu, alelnök: Gaál Gábor – első nyilvános jelentkezésére Bukarestben, az 1948. január 25-én megrendezett ünnepség keretében került sor.” Kapcsolódó cikk)