Öt évi börtönbüntetésre ítélték az erdélyi magyar reakció egyik kalandorát, Unghváry Sándort. 1947. október 26., 242. sz., 2.
A kolozsvári sajtóból átvett jelentés a katonai törvényszék Barbu-tanácsának több napos tárgyalásáról Unghváry Sándor tanár ellen, aki „emlékiratot szerkesztett, amelyet a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyik tisztjének adott át”. (A híradásból nem derült ki, hogy miről készített emlékiratot Unghváry Sándor, s az utókor számára az is kérdéses lehet, hogy egyáltalán bűncselekmény-e egy állampolgár részéről, ha valamilyen egyéni vagy közösségi ügyben emlékirattal fordul a békekötés előtt lényegében legfőbb szuverenitást gyakorló Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz. Nem igazít el Balogh Edgár negyven évvel később született visszaemlékezése sem, amely az 1947 késő tavaszán az erdélyi magyarság körében megindult tisztogatásokat Unghváryra hivatkozva is igazolni igyekszik: „Nem volt kétséges, hogy a kémgyanús vagy legalábbis szélhámos Unghváry Sándor és társa, Róka József nacionalista kihívásait nyilvánosságra kellett hozni…” [Férfimunka, Magvető Könyvkiadó, Bp. 1986, 216. old.] Balogh Edgár célzása talán azt sejteti, hogy Unghváry az erdélyi magyarság vagy ennek egy része olyan kívánságait foglalta emlékiratba Erdély sorsát illetően, amelyek ellenkeztek a hivatalos bukaresti állásponttal.)