Kurkó Gyárfás: Lelkészek és hívek döntsenek, hol a helyük, a nép és a béke oldalán vagy a népellenes háborús uszítók táborában. Lázár József: Nemzeti jogegyenlőségünket kivívni és megtartani a munkásosztály és ennek élcsapata, a RKP nélkül egymagunk nem tudnók. Hatalmas arányú népgyűlésen ismertették a Magyar Népi Szövetség központi kiküldöttei a temesvári kongresszus politikai jelentőségét. 1947. december 17., 285. sz., 1–3.

Kurkó Gyárfás beszédében szinte teljes egészében a nemzetközi helyzettel, ahogyan ő nevezte, a béke és a háború erőinek ellentétével foglalkozott. Belpolitikai kérdések között érintette az egyházak szerepét (nem nevezve meg sem egyetlen egyházat, sem egyetlen püspököt), azt sugallva, hogy a háborús uszítók igyekeznek megzavarni a lelkészeket. „Azt, hogy vannak hibáink, nem titkoljuk és nem is szabad titkolnunk. Ezeket fel kell tárni, közölni kell, a lehetőségüket pedig népnevelő munkával ki kell küszöbölni. Az is hiba, ha a demokratizálódást, népnevelést a nép nélkül akarják végezni. Ezt is csak úgy lehet, ha a néppel vagyunk. Amely népi szervezeti vezetőség elszakad a népétől, nem tud dolgozni.” Lázár József – a Kurkónál sokkal részletesebben közreadott beszédében „a harc fokozását” hirdette, a reakció támadására hívta fel a figyelmet a szellem területén, majd időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozott. (Kurkó Gyárfás a MNSz harmadik kongresszusa után mondott első nyilvános beszédében teljesen megkerülte azokat a kérdéseket, amelyek miatt Temesváron, a kulisszák mögött ugyan, de élesen bírálták, elsősorban Vasile Luca: a magyar szövetkezetek önállóságának védelmezése, az új nemzetiségi törvény tervezete. Kurkó nem foglalkozott magával a harmadik kongresszussal sem, s mint előbbi idézetből kitűnik, célzásokkal visszamenőlegesen is bírálta, miként utolsó Világosság-beli cikkében, szeptember 29-én, a tisztogatások során elkövetett túlzásokat, a dogmás merevséget, a néptől való lelki eltávolodást. (Kapcsolódó cikk)