Árvák és özvegyek követelik Tamásfalván Maniu pribékjeinek megbüntetését. 1947. december 31., 294. sz., 3.

1944 őszén a visszatért reakciós román közigazgatás nevében elrendelték a frontról megszökött magyar katonák jelentkezését. Tamásfalváról, erről a háromszéki falucskából 52 személy jelentkezett. „Mindnyájukat fegyveres katonák vették körül. Majd őrsről őrsre Sepsiszentgyörgyre szállították. A szállítás a legnagyobb elővigyázatossággal történt, mert nem akarták azt, hogy a szovjet parancsnokság tudomást szerezzen a dologról.” Szentgyörgyön börtönbe zárták őket, illetve tizenötöt elvittek közülük a földvári haláltáborba. „Tamásfalva népe megkísérelte, hogy a szovjet parancsnokság útján a foglyokat kiszabadítsa. A terv Pop Ioan (a szomszédos Zaboláról odahelyezett községi bíró) fülébe jutott, aki megfenyegette az asszonyokat.
– Ha még sokat okoskodnak, maguk is odakerülnek.
A földvári táborból egyedül Varga János tért vissza. Tamásfalváról kilenc özvegy és harmincegy árva követeli az ügy kivizsgálását.”