Székelyszótár.. 1939. január–február,IX.,1–2. szám, p. 12.SZÉKELY NÉPRAJZszékely tájszavak jelentésének ismertetése (szócikkek: hutyori; szilaj; kavillál; renyekedik; vürit; cindura; sutu; kendős; licsi; méges; pestereg; pesterget; koslat; komótcipő; ángáriaként; kornadozik; ágyvátó kossó; csatlós; guzsaj virág; áporodot; guzs; sijáttya; le falángat; boka koncsó, bokáj; fafütyü; makrancos, makucs; pópium fa; barusnyán; Csik szele; gyilán; viziborju, vizibornyu; koslat; Ambrus János szele; lepofozó gép; pillancs; elisze, ejsze; torangy; ludorda; guzsla fa; guzs; csap; kokojza; homáy; isztivál; dengő; veseget; szökik; fickó legény; bé ponyál; sirülő; buruslán, burustyán, borosnyán; plé, pelé; le ócsárol)