Leírás

Másvilág: politikai esszék. Új Mandátum, Budapest, 1994, 610 p.

Bennfoglalt írások:

Búcsú a baloldaltól, 11–31.
Erdélyi múlt, román jelen, magyar jövő, 32–42.
Színt vallani, 43–47.
Engedetlenség és törvényes kormány, 48–53.
Fontolva haladás, 54–58.
Kisebbségből kisebbségbe, 59–75.
Az első ellenzéki program, 76–79.
Kolozsvártól Oxfordig, az anarchizmustól a konzervativizmusig, 80–104.
Tájkép csata előtt, 105–110.
Az ellenzék hibái és a Pozsgay-kérdés, 111–114.
Az 50 éves háború, 115–120.
Glemp bíboros intő szava, 121–123.
Veszélyben a magyar demokrácia, 124–134.
A Kornai-bomba, 135–136.
Az ész bajjal jár?! 137–142.
Temesvári lecke, 143–144.
Haza: utazás, 145–147.
Körkérdés a népi–urbánus ellentétről, 148–150.
Szemantikai röpdolgozat, 151–152.
Isten Önökkel! 153–155.
Új reformkor vagy új Horthy-korszak? 156–157.
Szabályok, tanácsok, intelmek, 158–162.
A nagyváradi fordulat, 163–165.
Kelet-európai stigmák, 166–169.
A Demokratikus Ellenzéktől a demokratikus ellenzékig, 170–172.
Dr. Godot úr őexcellenciája kormányára várva, 173–176.
Privatizálunk? – Nem, államosítunk, 177–179.
A demokratikus ellenzék első győzelme, 180, Törvény, szabadság, vállalkozás, 181–185.
A pogány kurzus, 186–189.
Abortuszkérdések, 190–196.
Demokratikus illemszabályok, 197–200.
Lelőttek egy cigányt, 201–204.
Csak száz nap a világ, 205–210.
A filozófia és az új Magyarország, 211–218.
A Tölgyessy utca, 219–223.
Fünfkirchen, Raab, Ödenburg, 224–225.
Pártharcok és „szakszerűség”, 226–231.
Van kiút? 232–237.
Nacionalizmusok: az övéik és a mieink, 238–240.
A polgári engedetlenség a nyilvánosság korában, 241–244.
A rendszerváltás zimankója, 245–254.
A katasztrófa módszertana, 255–260.
Éljen a dicső Alkotmánybíróság! 261–262.
A’ diétai regulának summás veleje, 263–269.
A Bastille építői, 270–271.
Bírói jogalkotás és parlamenti mindenhatóság, 272–275.
A legjobb civilizáció sem Isten Országa, 276–280.
Konzerv-attitűdök, 281–283.
Fáradt viszolygás, 284–285.
Kelet-Európa tévútja, avagy a demokrácia csapdái, 286–291.
A restaurációs forradalmiság bírálata, 292–312.
Hosszú, homéri küzdelmek várhatók, 313–318.
A magyar liberalizmus gyötrelmei, 319–323.
Igazság tetessék, 324–325.
Ecsetvonások Kis János arcképéhez, 326–336.
Patriotizmus, 337–341.
Háromféle giccs, 342–343.
Az értelmiség politikai felelőtlensége, 344–351.
A képtelen szalon, 352–354.
Nyolc év után, 355–357.
Magatartási kódex magyar intézményeknek, 358–362.
Ha vége a filozófiának, törzsi állapotok lesznek, 363–373.
A bizonyítás terhe, 374–379.
A Pohárnok-ügy, 380–382.
A demokratikus ellenzék öröksége, 383–387.
1994, 388–390.
Ölni könnyű, dolgunkhoz látni nehéz, 391–395.
Baki baki hátán, 396–399.
Tűz! 400–401.
A sértődés dicsérete, 402–404.
„…ahogyan az ember forgószélben viselkedik…”, 405–424.
Micsoda vircsaft! 425–427.
A pillanat elérkezett, 428–432.
Az elnök, a nép, a fasiszták és a hazugok, 433–436.
A filozófus mint gyilkos, 437–439.
A kőhitű ember fiai, 440–442.
Eszi a fene Amerikát! 443–445.
Tisztogatás: Moszkva 1936, 446–449.
Üzenet a túloldalra, 450–452.
Tisztogatás: Freiburg 1933, 453–455.
Döntsön a nép? 456–458.
Totál hülyeség, 459–462.
A baloldali értelmiséghöz, 463–466.
A zsidó Mucsa, 467–468.
Arról, hogy enni kell, 469–471.
Arról, hogy a közjó délibáb, 472–474.
A nemzetállam védelmében, 475–479.
Arról, hogy lesz-e háború, 480–482.
Az új rendi állam felé, 483–484.
Kommunisták, 485–489.
Szent István és Szent Ferenc, 490–494.
Győzni: jól, rosszul, 495–496.
A magyar ideológia, 497–502.
A kőműves dala, 503–508, Zsoldosok és martalócok, 509–513.
A billentyűzet, 514–517, Kétféle korrupció, 518–519.
A szocialisták hallgatása, 520–533.
Az erotikus eszmény, 534–538.
„Nagyjából egyetértek önnel…”, 539–541.
Cenzúra I–II.
542–565.
Hűség és képzelet, 566–568.
Búcsú a jobboldaltól? 569–607.