Maros megyei életrajzi lexikon

? † ?: író, jogász. – Mv.-en. – Ploeşteanu, Grigore említi az Anton Matkiról szóló cikkében.

? † ?: r. k. pap. – Abafája első név szerint ismert papja (1677 és 1722 között). Irod.: Abafája; Ősz

Bp.,1901. szept. 12., † Landshut (Németo.), 1995. márc. 2.: irodalomtörténész, újságíró. – Középiskolát Brassóban végzett, jogot Bp.-en hallgatott. Brassóban volt magántisztviselő, kritikai és publicisztukai írásai a Brassói Lapok, Erdélyi, Helikon, Pásztotűz, Független Újság hasábjain jelentek meg (1935–). Mv.-en szerkesztette a Szabad Szó c. napilapot (1944–), a lap 1951-ig jelent meg

Székelyvásárhelyi plébános 1342. Irod.: Székelyföld tört.1.

? † ?: tanító. – Backamadarason tanított (1859–1898). Egyedül tanított 100-nál több ref.vallású gyermeket, ezért a presbitérium határozata alapján segédtanítót fogadtak (1869–). Az ő idejében újították fel az iskola bútorzatát. A meglevő iskola már kicsinek bizonyult, erdők eladási árából új iskola épületet, papi lakást és kántortanítói lakást emeltek (1890–1900). Iskolai

1836., † Mv., 1897.: tanár. – Gyakornok a mv.-i Ref. Koll.-ban (1895–96). Irod.: Mv. tört. 2.; Pálmay József

Szászrégen,1731. okt. 5.,† Petele, 1774. máj. 15.: lutheránus ev. lelkész. – Wittenbergben tanult (1731. okt. 5.–). Erdélybe visszatérve egyházi szolgálatba lépett: Magyarigenben (1748-ig), Alsóidecsen, majd Petelén volt lelkész (1756–). Irod.: Szabó–Szögi

? † Mv., 1908. márc. 28.: tanítónő. – Benében volt tanítónő, majd Mv.-en választották meg az ev. iskolába (1903–). Irod.: Beyer

? † ? : lutheránus lelkész. – Magyarrégenben elűzték a lutheránusokat (1773), ezért csak magánházban tudott működni, majd Idecsre költözött. Irod.: Léstyán – templomok 1.

? † ? : támogató. – Szászrégenben a Turul labdarúgócsapat fő támogatója (1941–42). Ezt a csapatot tekintik a régeni futball úttörőjének, amely sok más megyei csapattal mérte össze erejét. Edzője, de játékosa is abban az időben Patay Gyula volt. Irod.: Reghin – Avântul

? † ? : fényképész. – Műterme volt Szovátafürdőn (1910–20). Irod.: Miklósi-Sikes

Adorjáni család: származása Nagyadorján, lovas székely (1614), lófő székellyé emelte Báthory Gábor fejedelem (1609. dec.15.), a család a nemességet igazolta (1785. máj.2.). Irod.: Pálmay

Nyárádszentmárton, 1856. dec. 25., † Ótorda, 1907. dec. 15.: tanító. – A gimn.-ot Torockón és Kv.-on végezte, majd teológiát hallgatott. Tanítói oklevelet szerezett (1884). Segédkántor a kv.-i Unit. Koll.-ban. Vargyason majd Tordán kántortanító, csak kántor (1905-07), ezután az ótordai elemi iskolában tanított. Cikkei közölte az Aranyosvidék, Néptanítók Lapja, Ellenzék, Unitárius

Dicsőszentmárton, 1932. szept.4., † ? : orvos. – Mv.-en magyar leánylíc.-ban érettségizett és az MOGYE orvos karán végzett. Első munkahelye Cărbunești (Craiova), majd Magyarbükkösön volt körorvos. Irod.: MOGYE

?, †?: jegyző. – Székelykövesd jegyzője. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.

Szőkefalva, 1914. ápr. 22., † Krzyworównia, 1944. júl.8.: honvéd. – Anyja: Gvidó Ilona. – Kosównál súlyosan megsebesült (1944. júl.7.) és meghalt. Irod.: Berekméri 2015

Vargyas,1886., † Kv.,1956. A Házsongárdi temetőben nyugszik: tanár. – Kv.-on, Jénában és Bécsben tanult. Meltzl Hugó tanítványa volt. Gyakornok a mv.-i Ref. Koll.-ban (1909–12), majd a kv.-i Kereskedelmi Akad.-nak lett a tanára, ahol a német levelezést adta elő. – F. m.: Garay János elbeszélő költészete (1914). Irod.: Házsongárd; MIL; Mv. tört.

?, † ? : ecetgyáros. – A Mv.-i Kaszinó választmányi tagja (1947). Irod.: Deé Nagy Anikó 2007

Mezőkövesd, 1842. okt. 1., † ?: tanító. – A gimnázium 7 osztályát Mv.-en, majd a tanítóképzőt a nagyenyedi Bethlen főtanodában végezte. Tanított Désen (1865–), Déván (1870–), Csurgón (1877–). A Pedagógiai Társaságnak választmányi tagja, a somogymegyei Tanító Egyletnek elnöke (1880–). Irodalmi működését fővárosi tanügyi és kv-i politikai lapokban kezdte, tanügyi tudósításokkal

Mezőpanit,1893.? † ?: gazdálkodó. – EMGE földműves iskolát végzett. Saját földjén gazdálkodott (1932–). A székely közbirtokosság elnöke, a M. P. tagja volt. A megszállás elején a közbirtokosság vezetője volt, később dohánybeváltó lett. Az első világháborúban a 103. ezredben orosz, román, olasz fronton harcolt. A Károly Csapatkereszt tulajdonosa. Irod.: Székelyföld í.

1929? †Mv., 2005. márc. 16.: zenetanár, zeneszerző. – A mv.-i Népművészeti Iskola tanára. A könnyűzene terén jeleskedett, a romániai m. nyelvű táncdal egyik úttörője. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 2005. márc.)

Torda, 1924. szept. 2., † Mv.,1986. máj. 6.: orvos. – A középiskolát szülővárosában a román tannyelvű leánygimn.-ban (1935–40), majd Kv.-on a m. tannyelvű Állami Lánygimn.-ban végezte, az egyetemet az OGYI kv.-i majd mv.-i orvosi karán (1952). Dolgozott a mv.-i Vérátömlesztő Központnál (1951–53); a MOGYI-n, a Szülészet-Nőgyógyászati Klinika laboratóriumában (1957–). Szakorvos (1961–),

Székelybós, 1896., † Nyomát, 1987. jan. 13.: gazdálkodó. – Ösi nemesi családból származott (1625–), ősei a község alapítói közé tartoztak. – Középiskolái elvégzése után 35 holdon gazdálkodott Havadon. Községi pénztáros. Az első vh.-ban a 62. gy. e.-ben a szerb, román, orosz, olasz fronton küzdött, légnyomás érte és mint szakaszvezető szerelt

? † ? : tanító. – Nyárádksrácsonyfalván (1744–1750) és Mezőpanitban tanított (1752–53). Irod.: Imreh Barna; Mezőpanit

Ilencfalva, 1936. okt. 3., † Mezőpanit, 2003. febr. 5.: matematikatanár. – Elemi iskolát a szülőfalujában, a középiskolát a mv.-i Rangheţ Líc.-ban (ma Bolyai Líc.) végezte (1954). Kv.-i Főiskolán matematika karon végzett (1963). Székesen matematikát tanított (1954–61); majd Mezőpanitban (1963–), az iskola igazgatója volt (1980–2000). Irod.: [Nekrológ] (Nú., 2003. febr. 7.);

Héjjasfalva, 1880. okt. 10., † Ákosfalva, 1933. júl. 28.: tanító, író, költő, népművelő, szerk. – Középiskoláit Segesváron, a tanítóképzőt Székelykeresztúron, Nagyenyeden végezte. – Disznajón (1900–1901), Somosdon (1902–17) és Ákosfalván ref. kántortanító (1917–33), igazgató (1923–24). 16 évi pedagógiai tevékenységgel került Ákosfalvára, ahol haláláig tanított. Ákosfalván tejszövetkezetet, fogyasztási – és értékesítési szövetkezetet

1912, † Mv.,1979. júl. 15.: újságíró. – Az Előre munkatársa volt 25 éven keresztül. Riportokkat, tudósításokat közölt a megye életéről. Irod.: A. M. [Nekrológ] (V. Z., 1979. júl. 17.)

Késmárk, ? † ?: ev. lelkész. – A. János és Nováky Mária († Mv.,1890. dec. 24.) fia. – Késmárki születésű, szepességi volt. Iglón volt segédlelkész és hitoktató. Mv.-re megválasztották lelkésznek (1890). Egy belsőleg meghasonlott egyházközséget vett át, megválasztása is nagy belső küzdelem eredménye volt, és ő sem tudta ezeket az ellentéteket

? † ? : alispán, allprefektus. – Szakiskolát végzett Mv.-en, fafarágászatot tanult. Buk.-ben tíz évig litográfusként dolgozott. Visszatért Mv.-re, alkalmi munkás, tisztviselő a vármegyeházán (1944 tavaszáig). A libánfalvi parancsnokságon volt műszaki rajzoló, majd visszatért a megyéhez (1944. aug.). Tagja lett a RKP-nak (1945–). Részt vett a megyeházán dolgozók alapszervezetének megszervezésében,

? † ? : tanár. – Történelem szakos tanár, Szászrégenben az 1. sz. elemi iskolában tanított (1966–67), a Securitate emberei megfigyelték, leveleit ellenőrízték. Irod.: Bartos 2012

Nyárádszentbenedek, 1900. szept. 16., † Magyarkapus, 1974. okt. 1.: ref. lelkész, néprajzkutató, helytörténész. – Lelkész Aradon, Dicsőszentmártonban, Székelyföldváron, Magyarkapuson. Gazdag magyarkapusi népdalgyűjteményét a kv.-i Folklór Intézet őrzi. Nagykapus múltja és jelene c. tanulmányát a Korunk közölte (1969/4). Munkatársa a Kiáltó Szó c. lugosi folyóiratnak (1934–). – F. m.: Székelyföldvár múltja

Mv., 1911. nov. 6., † Buk., 2000. márc. 29.: tábornok, képviselő, belügyminiszter-helyettes. – Felesége: Tamara Mureşan, az ő nevét használta (1950–). – Részt vett az illegális kommunista mozgalomban, Ana Paukerrel és más ismert személyiségekkel elítélték és bebörtönözték (1937–44). Szabadulását követően a KISZ KB.-nak titkára lett (1944 elejétől), az RMP KV

Székelyabód, 1898., † Mv., 1977.: hivatalnok, nemzetőr. – Ady Sámuel ref. lelkész fia. Leánya: Mária / Mariska. – Érettségi után (1916), mint önkéntes vett részt az I. vh.-ban, a piavei csatában megsebesült, kitüntették a Vitézségi Kisezüst Éremmel. Kereskedelmi akad. végzett. Könyvelési ellenőrként dolgozott a Hangya Szövetkezetben. Házassága és a szentmihályi

Káposztásszentmiklós, 1869. júl. 10., † Nyárádszentbenedek, 1923. szept. 19.: ref. lelkész. – A. Sámuel (1836-Mv., 1897) tanár fia. Fiai: Samu, László, Elemér. – Elemi és középiskoláit Mv.-en, a teológiát Nagyenyeden végezte. Mv.-en segédlelkész és koll.-i jurátus. Gyakornok a mv.-i Ref. Koll.-ban (1895–96). Székelyabádon és Ákosfalván lelkészkedett (1896–). Nyárádszentbenedeken ref. lelkész

Székelykál, 1921. márc. 28., † Mv., 2005. febr. 22.: közgazdász, jogász. – Á. Albert, földműves és Adorjáni Judit fia. Felesége: Luda Olga Erzsébet tanítónő. – Mv.-en a Ref. Koll.-ban érettségizett (1941); a kv.-i BTE Jog- – és Államtudományi Karán szerzett oklevelet (1945), majd doktorált. Mv.-en törvényszéki gyakornok (1945–46), de eltávolították.

? † ?: százados. – A MAT mv.-i securitate „F” iroda főnöke, százados (1958), őrnagy (1967). Irod.: Bartos 2012

? † ? : r. k. pap. – Plébános Szőkefalván (1924–32). Irod.: Nagy László

Mv.,1947. júl. 8.,† San Antonio (Texas), : író, újságíró, kritikus. – Felesége: Ágoston Gabriella.(1971).leányuk: Ildikó. – Mv.-en tanult és érettségizett (1965).Többféle munkát kipróbált: volt bútorgyári segédmunkás, csillés Balánbányán, építőtelepi munkás Kv.-on. Angol-magyar szakos hallgató a Babeș-Bolyai TE-en tanári képesítést kapott (1972). Angol nyelvet és világirodalmat tanított Csíkszeredában (1972–78), Mv.-en a RTV-stúdió

1837, † Bp.,1879. okt. 8. Mezőmadarason temették a férje mellé.: földbirtokos, iskolaalapító. – Férjével a vagyonukat a mezőmadarasi iskola építésre adományozták. Felépült az iskola (1902) és az adományozókról Pathaky-Ágotha Ref. Népiskolának nevezték el (1908–). Az iskola újból felvette az alapítók nevét (2000). Irod.: Koronázási emlékkönyv (Bp., 1874); Maros megye; Sepsiszéki

Székelyudvarhely, 1742., † Kézdivásárhely-Kanta, minorita szerzetes, tanár. – Firtoson lépett be a rendbe. A noviciatus után Kv.-on filozófiát, Eperjesen teol.-t tanult, pappá szentelték (1768). Kézdivásárhelyen tanár, Firtoson házgondnok, Mv.-en és Kézdivásárhelyen hitszónok, Firtoson volt lelkész házfőnök. Majd Kézdivásárhelyen tanár, itt jelent meg három iskoladrámája. – F. m.: De Philippo rege Macedonum

Leova, 1903. márc. 20., † ? : ort. pap. – Maroskeresztúron szolgált (1947–71). Tevékenységét megfigyelte a securitate. Irod.: Bartos 2012; Cristeşti – Mureş; Şincan 2006

Somosd, 1812. szept. 9., † ? : ref. lelkész. – Apja: A. Mihály. Fiai: Elek, József. – Helyettes tanár és könyvtáros a mv.-i Ref. Koll.-ban (1832. okt. 6.–34. júl. 7.). Teológiát végzett Berlinben (1835. szept. 9.- 36. márc. 25.). Lelkipásztor Mezőmadarason (1837–), Mv.-en (1837- 39), Berekeresztúron (1839–42), Lőrincfalván (1842–48), Somosdon (1848–56),

Mezőbánd, 1853. okt. 19., † Mv., 1933. febr. 7., Mezőbándra temették a szülei mellé: orvos, író, költő, műfordító. – Nagyapja A. Mihály ref. lelkész. Apja: A. Lajos ref. lelkész. Felesége: mezőbándi Kovács Etelka (1853.?-Mezőbánd, 1834.dec. 3.). Öccse: Vidor. – A középiskolát Mv.-en és Kv.-on (1872), az egyetemet Kv.-t végezte, doktorált. (1877).

1812., † 1866.: ref. lelkész.- Mezőbándon szolgált. Irod.: Kempelen; Pálmay

1907., † Mv., 1996. jan. 17.: tanárnő. – Rokona, A. Károly orvos tanítatta. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1996. jan.19.)

Somosd, 1846., † ? : tanító. – Apja ref. lelkész. Állami tanító volt Dicsőszentmártonban. Néptanítói jutalmat kapott az EMKE-től (1907). Verseit és cikkeit közölte: A Család és Iskola és a Kisküküllő c. lapok. Irod.: Gulyás; Pálmay; Sándor

Segesvár, 1879. okt. 5. † Nagyszeben, 1944. febr. 15. Irod.: Gudenus

1820.,† Topánfalva, ?.: forradalmár. – 1848/49 egyik vezéralakja, Avram Iancu barátja, br. Bornemissza Pál abafáji nemesi udvarának vezetője. Irod.: MMK

? † ? : ref. lelkész. – Subscribált Enyeden (1723). A Görgényi egyházmegyébe lépett (1728). Lelkész volt Vajdaszentiványon (1730–35), Pókában (1736–40), Alsőbölkényben (1742–43), Körtvélyfáján (1766–47), Tancson (1747–58). Irod.: Ősz

? † ?: földbirtokos. – Felesége: érsekújvári Gyarmati Anna. – Mezőszengyeli földbirtokos. Mint az EMKE alapító és választott választmányi tagja részt vett az ülésein (1886–1900). A felesége ezüst fedeles serleget adományozott a mezőbodoni ref. egyházközségnek (1891. dec. 25). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Sándor