Maros megyei életrajzi lexikon

A 18. és 19. sz.-ban Póka társadalmi és gazdasági életében nagy szerepet játszó földbirtokos nemes család. Irod.: Póka

Nyárádtő, 1903., † ? : gazdálkodó. – Önálló gazda Nyárádtőn, saját földjén belterjes gazdálkodást folytatott. A magyar kultúra mindenkori támogatója volt. Irod.: Székelyföld í.k.

Szentgerice, 1930. jan.24., † ? : költő. – Középiskolai tanulmányait Székelykeresztúron kezdte (1942) de a háború miatt háromévnyi megszakítás után folytatta, Mv.-en érettségizett a Testnevelési Középiskolában (1952). Katonai szolgálatát Buk.-ben mint sportoló töltötte : országos rúdugró bajnok volt. Elvégezte a Testnevelési Főiskolát (1956–60); sporttanár a fővárosi 2. sz. Sportiskolában majd

? † ?: plébános. – A mv.-i Szent Miklós plébánia lelkipásztora (1440), akinek a püspök megparancsolta hogy vesse egyházi tilalom alá tusoni Bogár Lászlót ha nem tesz eleget a megigért jóvátételnek. Irod.: Pál-Antal 2009

Mv., 1920. jún. 5., † Kv., 1982. aug. 21.a Házsongárdi temetőben nyugszik: botanikus, Nyárády Erasmus Gyula fia. – A középiskolát Kv.-on végezte (1938). A kv.-i egyetem Növényrendszertani és Geobotanikai Intézetének gyakornoka; doktorált Soó Rezső prof.-nál (1942); tanársegéd (1942–43); behívták katonának, fogságba esett a Donyec-medence szébbányáiban dolgozott; Hazatérve középiskolai tanár volt

? † ?: dicsőszentmártoni tag. Irod.: Emlékkönyv a K. M. Természettudományi Társulat félszázados évfordulóján (Bp., 1892)

Dicsőszentmárton, 1889. ápr. 17., † Balatonalmádi, 1956. márc. 6.: mezőgazdász. – Érettségi után Kv.-on jogot és a Kolozsmonostori Gazdasági Akadémiát végezte el. Járt a berlini Mezőg. Főisk. (1913–14). A Magyaróvári Gazdasági Akad.-án tanított (1911–), a gyakorlati tanszék és a tangazdaság vezetésével bízták meg (1919–), r. tanárnak nevezték ki (1924–), az

Kisgörgény , ? † ?: orvos. – A pesti egyetemen szerezte orvosi diplomáját (1882/83). Irod.: Högyes

Székelysárd, 1886., † ?: községi bíró. – Iskolái elvégzése után a pénzügyőrséghez került. Az első vh.-ban a 62. k. gy. ezreddel az orosz fronton harcolt, ahol fogságba esett. Hazatérése után (1918–) gazdálkodott Székelysárdon. Tekintélyes polgára Székelysárdnak, az egyház gondnoka, községi tanácsos, községi bíró (1940–) volt.. Irod.: Székelyföld í.k.

1820.? † Mv., 1883. nov. 30.: ügyvéd. – Testvére: Ny. Gábor. Felesége: 1. Déésy Eszter (1827.? – Mv., 1861. febr. 2.); Gyermekeik: Mari, Gyula, Gábor, István; 2. Rozsnyai Zsuzsanna (1828.?, † Udvarfalva, 1884. szept. 15.).Fia: Ny. Károly; Mostoha fia: dr. Ny. Gyula, felesége Rozsnyai Ilona; Ny. Gábor. – Diplomás ügyvéd,

? † ?: alezredes. – Az I. vh.-ban a 22. mv.-i gyalogezredben teljesített szolgálatot. Az olasz fronton harcoltak, onnan rendelték haza az ezredet a határok védelmére (1918. okt.). Megírta az ezred történetét. – F. m.: M. kir. marosvásárhelyi 22. honvéd gyalogezred = Erdélyi ezredek a világháborúban 1914–1918 (Bp., 1941). Irod.:

? † ? : földbirtokos. – Marosludason volt 90 hold, 713 négyszögöl birtokoka (1861), a határrészket a birtokosokról nevezték el. Irod.: Pesty 2014

? † ? : nyerges, tanácsos, főbíró. – A nyerges céh tagja (1657), Mv.-i tanácsos (1647), esküdt (1651, 1653, 1655, 1662, 1665, 1668) Mv. főbírájává választotta a tanács, az elégedetlenkedő városi polgárok rátámadtak mert Nyirő Szabó Istvánt akarták helyette erőszakkal rákényszeríteni a városra sikertelenül (1674) majd ismét megválasztották főbírónak (1676).

Nyárádköszvényes, 1918. febr. 15. † ?: tartalékos honvéd, őrvezető.a 27 / III. zászlóaljban. Megsérült (1944. júl. 7.). Irod.: Berekméri 2015

? † ? 1839 : birtokos. – Toldalagi gr. jószágigazgatója Koronkán. Irod.: Pálmay

? † ? : birtokos, városi polgár, városbíró. – Mv. főbírája (1540, 1554, 1557, 1562, 1563); A város legrégebbről ismert pecsétlenyomata Ny. S. főbírónak a besztercei tanácshoz intézett levelén volt (1540. febr. 3), amely azóta elveszett. Mv. város erdőt vásárolt tőle (1553); II. János király az ő kérelmére hitelesen átírta

? † ?: kardvívó. – Mv.-ről indult kardvívó. – Teaua Buc.). Irod.: Klósz–Tolokán

? † ?: ?. – Felesége: Vadasdi Róza (1880.? – Mv., 1936. nov. 6.); testvérei. Vadasdi Erzsébet Szemányi Lajosné; V. Kálmán. – A Nyíri – féle ház (Papiu Ilarian u. 8.sz., szemben az Állami Levéltárral). Irod.: Ágoston Albert: Emlékezzünk, hogy az utódok is tudják (Nú., 1991. jan. 19.); Gyászjelentő

Szászrégen, 1951. † ?: festő. – A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végezte a tanulmányait. Szatmáron tevékenykedett.

1920., † 1987. okt. 2.Tasnádon temették el.: orvos, ortopéd. – F.m. társsz.: Részletes Sebészet (Szerémy Lajos, Száva Jánossal, Mv., 1954). Irod.: Csekme; Komjátszegi; Maros-küküllői főesp; [Nekrológ] (V. Z., 1987. okt. 6.)

1700., † Mv., 1800. szept. 17.: városi szenator, notárius, főbíró. – Felesége: Tóth Klára ( – Mv., 1807. nov. 22.). Leányaik: Rozália (Mv., 1773. okt.-Mv., 1780. febr. 7.), Ágnes (Mv., 1777. – Mv., 1788. okt. 15). – A mv.-i ref. temetőben lévő koporsóidomú emlékövéről tudható meg: 1769-en innen 30 esztendők

→ TÓTH Klára

? † ?: szabó, esküdt polgár. – A mv.-i esküdt közönség tagja (1667, 1668). Irod.: Pál-Antal 2006

? † ?: Mv. főbírája (1676). Irod.: Fodor–Balás

1731., † Mv., 1800. szept. 17.: szenátor. – Mv.-en városi szenator, notárius. Irod.: Fogarasi

1933., † Mv., 1999. febr. 8.: alezredes. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1999. febr. 10.)

Mészkő, 1913. okt. 24., † Mv. 2001. márc. 21. – Homoródkarácsonyfalván temették: unit. lelkész. – Felesége: Deák Berta, önkéntes énekvezér. Két fiúk közül Levente, teológiai hallgató volt. – Balázs Ferenc lelki, szellemi támogatására a gimn. elvégzése után az unit. teológiai intézetben folytatta tanulmányait, ahol a jövendő felesége is tanult. Segédlelkész

1958, † Mv., 1990: Az állami köztemetőben Marosszentgyörgyön nyugszik.Szülei: Nyomtató György (1933–?) és Gizella (1937-?). Irod.: Kiss Cs. M 4.

? † ?: ref. lelkész. – Rugonfalván (1662), majd Bözödön volt pap. Irod.: Koncz 1905

? † ? : tanító. – Dányánban tanított (1695–96) és Nagykenden (1696). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm.1., 4.

1799., † 1882.: gr. kat. pap. – Teológiát Balázsfalván végzett (1822). Tanított Balázsfalván (1822–23); plébános volt Nagynyulason (1823–46), helyettes főesperes a fogarasi körzetben, Nagyágon plébános és esperes Bábolnán (1846–54), plébános és helyettes főesperes, esperes Mv.-en (1854–66), utána fia Vasile Hosu vette át az esperességet. Irod.: Comşa; Comşa – Seiceanu; Időtár