Maros megyei életrajzi lexikon

→ SZÁSZ István, V.

A családból V. Pál, mint primipilus lustrált (1614); V. Dániel nemesi igazolványt kapott (1785. jan. 27.). – Irod.: Kempelen; Pálmay.

? 1851., † Mv., 1880. máj. 9.: aljegyző. – Vadadi F. Lajos és Raff Károlina fia. Testvérei: Albert, Géza, Kálmán és Sándor. – Mv. sz. kir. város aljegyzője. – Irod.: Gyászjelentő.

? † ?.: aljegyző. – Apja Vadadi F. Anyja Vett Sámuelné Gombás Rozália. Felesége: Deé Ágnes (1850? – Mv., 1888. máj. 15.). Gyermekeik: Bertha, Ilona és Sándor. – Aljegyző Mv.-en. – Irod.: Gyászjelentő.

1870, † Mv., 1937. aug. 25.: pénzügyi tisztviselő. Felesége Orbán Gizella.

Mv., 1893., † ?: jogász, városi jegyző. – Kereskedő családból való, érettségizett (1911), majd a kv.-i egyetem jogi fakultásán végzett (1915). A mv.-i Árvaszék tanácsjegyzője (–1926), a városi polgármesteri hivatal főtisztviselője, a közigazgatási ügyosztályhoz vezetője lett (1939-ben is az). A város társadalmában tevékenyen működött, a MSE úszószakosztályának elnöke (1921), a mv.-i

? † ?: aktív tag. – Irod.: Societatea de Vânătoare „Apostolii” Tg. M. 1940 (Tg. M., 1941).

A családból V. Mihály és Péter kaptak kiváltságokat (1655). – Irod.: Pálmay.

? † ?: Marosszék asszesszora. – Vadasdon lakott (1818). Aranyozott ezüst poharat és aranyozott szélű ezüst tányért, 2 drb díszes úrasztali terítőt ajándékozott a vadasdi eklézsiának (1818). – Irod.: Vadasdi krónika.

? † ?: tanító. – Mv.-en subscribált (1702). Székelykálban (1716), Körtvélyfáján (1736–37) és Toldalagon (1741–43) volt mester. – Irod.: Ősz.

? † ?: ref. lelkész. – Felesége Áts Sára. Mv-en subscribált (1754). Kercsicsórán, majd Dányában (1781–87) szolgált, később Kóródszentmártonban (1788–90). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1., 2.

Bp., 1884., † ?: festőművész. – Eugen Delacroix francia festő leszármazottja. Genfben tanult. Mv.-en a reáliskolában rajzot tanított. Bp.-en állított ki (1919–), rendezte a Fészek klub kiállításait mint műtáros. – Irod.: Molnár.

Mv., 1903. jan. 26., † ?: gyógyszerész. – A Szegedre áttelepített FJTE-en kapott gyógyszerész oklevelet (1934). – Irod.: Péter H. M. 2013.

? † Mv., 1650. aug. 25.: deák, főbíró. – Mv. főbírája, idejét nem töltötte ki, mert időközben meghalt (1650). Részben aranyozott ezüst talpas poharat készíttetett (1641), ami Nyírő György adományaként a radnóti ref. templom tulajdonába került (1709). – Irod.: Fodor–Balás; Időtár; Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Marosszéki krónikák 1.

? † ?: földbirtokos, miniszter? – Alexandru Vaida-Voevod miniszterelnök fia. A marossárpataki Teleki Domokos-féle felső udvari kastélyt megvásárolta 500 hold szántó és 20 holdnyi parkhelyiséget Teleki Bélától (1933). Ő csak tavasztól őszig tartózkodott ott távollétében Kis László intéző viselte gondját az épületnek és a birtoknak. A birtokot eladta (1937), azt

Mv., 1922. júl. 13., † Mv., 2005. aug.?: költő, etnológus, néprajzkutató. – Elemi iskolában, az ipari gimnáziumban Mv.-en, Brassóban tanult, Aradon az „Aurel Vlaicu” Felsőbb Művészeti és Iparos Iskola, szobrászat szekcióját végezte (1943–44). Mv.-en szenvedte el három családtagjának halálát (1940–44). Elmegyógyintézetbe zárták, kényszerlakhelyen élt politikai okokból (1948–51). Kiszabadulása után gyári

Backamadarasi család: V. András és Benedek Backamadarason lévő kúriájára kapott adománylevelet Báthory Zsigmondtól (1590. dec. 2.). – Irod.: Pálmay.

Berekeresztúri család: V. János Berekeresztúron, Vaján stb. kapott jobbágytelkeket Báthory Zsigmondtól (1591. máj. 2.); V. Mihály nemeslevelet nyert Apafi Mihálytól (1664. ápr. 10.). – Irod.: Pálmay.

? † ?: ref. lelkész. – Mester Berekeresztúron (1695–97). Magyarherepén szolgált (1649–50). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.

? † ?: mester, – Mester Berekeresztúron (1695–97). – Irod.: Imreh B.

? † ?: mester. – Kibéden mester (1718–19). – Irod.: Imreh B.

? † ?: ref. lelkész. – Marosszentkirály (1692–1702), Berekeresztúron (1745–1750), Mezőpanitban lelkész (1752–58), a Marosi ref. Egyházmegye esperese (1749–1758). – Irod. Imreh B.; Mezőpanit; Zoványi.

? † ?: tanító. – Nagyenyeden subscribált (1700). Gógánban tanított (1702–15). Felesége Székely Kata. Eltávolították hivatalából (1715). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2.

? † ?: ref. lelkész. – Csittszentivánban szolgált (1730–43), Káposztásszentmiklós (1745–52), Kelementelke (1758–67), Fintaházán (1768–73). – Irod.: Imreh B.

A családból V. Simon nyert primipilusi levelet (1607. szept. 20.). – Irod.: Pálmay.

Harangláb (Maros), 1867. jún. 22. † ?: erdőtanácsos. – Középiskolát Székelykeresztúron és Kv.-on, az Unit. Főgimnáziumban, erdészeti főiskolát Selmecbányán végzett (1893). Dicsőszentmártonban működött (1891. jan. 1.–1927. jún. 30.), és mint erdőtanácsos vonult nyugdíjba, azután Székelyudvarhelyen élt. Tagja volt az Unitárius Egyház Főtanácsának. – Irod.: EM.

Sáromberke, 1895., † ?: gazdálkodó. – Önálló gazda (1920 előtt). Az első vh.-ban mint tűzmester az orosz és olasz fronton harcolt, a II. o. ezüst, a bronz v. é. és a Károly-csapatkereszttel tüntették ki. A MP és az EGE tagja, a Hitelszöv. és a Hangya elnöke, dalegyesületek és sportegyesületek tagja volt.

Gernyeszeg, 1902., † ?: gazdálkodó, községi pénztáros, amerikai kivándorló. – Iskolái elvégzése után a szüleitől tanult gazdálkodni. Amerikába vándorolt (1912), ahol mint autófuvarozó tevékenykedett, saját autójával jött haza látogatóba szülőfalujába (1931). Magyarságát megtartotta és gyermekeit is magyar szellemben nevelte. – Irod.: Csekme Ferenc: Gernyeszegi Vajda András amerikai kivándorló élettörténete (Mv., é.n.),

? † ?: jogász dr., szerkesztő – Dicsőszentmártonban a Kis-Küküllő c. lap felelős főszerkesztője (1929–1936). – Irod.: Bálint Tibor: 100 éve jelent meg az első újság Dicsőszentmártonban (Nú., 1991. márc. 23.); RMIL.

Mv., 1793. júl., † Mv., 1860. febr. 9.: tanár, borász. – Felesége: Bodor Juliánna (1802? – Mv., 1865. nov. 1.). Gyermekeik: Simon; Anna – Mentovich Ferencné; Miklós és Károlina. – Korán árvaságra jutott; nagy nélkülözések és küzdések között tanult Mv.-en (1799–1808); Bolyai Farkas is fia mellé fogadta házitanítónak. A bécsi

1910.† Mv., 2000. szept. 12: ref. lelkész, mezőgazdasági mérnök és tanár. – Utóda Kiss Lajos lp.-nak Magyarón (1944–1964). Székesen szolgált (1969-ig, nyugdíjazásáig). – Irod.: Böjthe Andor: A Görgényi ev. ref. egyházmegye története [kézirat]; Csáky; MMK; [Nekrológ] (Nú., 2000. szept 13.) Sáromberke.

?, † ?: történész.: Székely kérdés a XVI. században. – – Irod.: Ünnepi könyv.

? † ?: mester. – Lőrincfalván (1790–1800), Göcsben lévita (1803), Csejden (1817–18), Kendőn (1819–24) ref. tanító. – Irod.: Imreh B.

Marossárpatak (Maros), 1880., † ?: csendőr, gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után, apja mellett gazdálkodni kezdett, majd katona lett a 12. utászoknál, azután a csendőrséghez került, ahol őrsvezető volt (–1911), majd Mv.-en mint városi rendőr teljesített szolgálatot (1911–20), azután városi adószedő volt (1920–23), elbocsátása után gazdálkodott Náznánfalván. Az első vh.-ban az orosz

Sáromberke ? † ?: vegyészmérnök . – Bp., Vajda féle cseppek.

1906. † Mv., 1983. máj. 23.: ref. lelkész. –Felesége: Jakab Erzsébet (1915–2005). – Magyarón kezdte lelkészi szolgálatát (1929–). A körtvélyfájai (1935–) és a sepsiszentgyörgyi szemerjai gyülekezetben működött nyugdíjazásáig. – Irod.: Csáky; [Nekrológ] (V. Z., 1983. máj. 25.).

1910., † 1960: orvos. – Belgyógyász főorvos. Az Orvostudományi Társaság orvosi lapjának szerkesztőségi titkára. A Fertőző Klinikán dolgozott (1960-ig). – Irod.: Kiss Cs. M 4.

Sáromberke, 1923. febr. 16., † ?: gazdálkozó. – Ellenezte a sáromberki mezőgazdasági társulást, az ellene indult megmozdulás részese (1959. szept. 8.). A MAT Katonai Ügyészsége bíróság elé állította, öt évre ítélték el, amit 3 évre mérsékeltek. Börtönei: a mv.-i securitaten 9 hónap, a dévai börtönből szabadult (1961. aug. 21.). Sáromberki lakos

?., † ?: labdarúgóedző. –Szászrégenben újra létesítette az Avântul – Reghin futballcsapatot, amely aztán több évtizeden keresztül működött (1949. márc. – jún. 16.). Ő képviselte a Sportegyesület vezetőségében a csapatot, majd haláláig tb. elnöki címmel illették. – Irod.: Reghin – Avântul.

?., † Mv., 2010. júl. 10.: grafikus. – Plakát- és reklámtervező grafikus. – Irod.: [Nekrológ], (Nú., 2010. júl. 12.).

Szentdemeter, 1926. dec. 27., † Kv., 1990. márc. 23.: történész. – Középiskolát Kv.-on a R. K. Főgimnáziumban végzett (1946), diplomáját a BTE történelem szakán szerezte (1951), doktorált (1969). Egyetemi tanársegéd a BTE Történelem karán (1951–55); osztályvezető a kv.-i Történelem és Társadalomtudományi Kutató Intézetben (1955–89). Első írása az Igazságban jelent meg

? † 1686–7 k.: birtokos. – Bogáti, radnóti birtokos. Apafi Mihály fejedelem bizalmas híve, főpostamestere, többször volt követe Bécsben. A fejedelemtől, az utódok nélkül elhunyt Kendi János, kelementelki, kóródi, kórodszentmártoni és zágori birtokait adományként kapta meg (1678. júl. 10.). Tofeus Mihály levele V. L. -hoz (1678 Bogát); Radnót V.L. Ellenfelei megbuktatták

? † ?: tanító Beresztelkén. – Irod.: A magyaro.-i. Néptanítók 1869. évi aug. 20–23. Bp.-en tartott negyedik egyetemes gyűlésének naplója. (Bp., 1891).

?, † ?: mv.-i órásmester (1700-as évek vége). – Irod.: Fogarasi.

1820?, † Mv., 1879. febr. 3.: bíró. – Testvére: V. Anna, Mentovich Ferencné; V. Miklós és Karolina. Felesége: Bogdán Polixénia (1826? – 1864. nov. 15). Gyermekei: Dániel, Lajos és Ilona. – A mv.-i m. kir. ítélőtábla rendes bírája, törvényszéki tanácsos. – Irod.: Gyászjelentő.

Mezőmacs, 1920., † † Mv., 1981. máj. 13.: tanító. – Ősei Sáromberkéről származnak. Tanulmányait Nagyenyeden végezte, tanítói oklevelet szerzett (1940). Náznánfalván kezdett tanítani, majd Marosszentkirályra került. Aktívan vett részt a sportegyesületek működésében. – Irod.: [Nekrológ] (V. Z., 1981. máj. 14.); Székelyföld í. k.

1697, † 1772: V. Mihály és Kendeffi Kata leánya. Teleki Jánosné (1714–). A nagykendi ref. egyházközségnek ón kenyérosztó tányért ajándékozott (1766). – Irod.: Árva Bethlen K.; Küküllői Ref. Egyházm. 4.

? † ?: tanító. – Mv.-en subscribált (1763). Haranglábon (1764–65), Csáváson (1768–70) és Gógánváralján (1770–1805) tanított. – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1., 2.

? † ?: birtokos, ítélőmester. – Mv.-i Kir. táblai ítélőmester, aki Getse Dániel orvos nevezetes és emberboldogító végrendeletét hivatalos pecséttel ellátva hitelesítette és azt a nemes örökhagyó meghagyásához híven a megkívántató számú példányban kiadta (1824. márc. 10.); majd a néhai Brandacker Simon gyógyszerész több száz darabból álló ásványgyűjteményét megvette és a

? † ?: jogi doktor, Nyárádszeredán. – A Bocskai Kör elnöke és a Dalkör kórusvezetője volt (1929). – F. m..: A birtokháborítás a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében (T. 522. §.). (Mv., 1908). – Irod.: Száll a dal a Nyárádmentén; Szinnyei.