Maros megyei életrajzi lexikon

Kerelőszentpál, 1918. aug. 6., † Kv., 1997. febr. 3.: újságíró. – Középiskoláit a kv.-i Koll-ban végezte (1937), majd a FJTE Jog- és Államtudományi Karának hallgatója (1942–44). Később a BTE—n szerzett diplomát történelem-magyar szakon (1966). Kv.-on a tartományi, majd a megyei művelődési bizottság szakelőadója (1945–), közben aligazgatója volt az Állami Magyar Operának

? † Bp., 1989. márc.: vívómester. Irod.: [Nekrológ] (V. Z., 1989. márc. 16.).

Nagyvárad, 1929. † Mv., 1993. okt. 24.: orvos., ideggyógyász. – Apja ref. lelkész, a Văcărești-i börtönben halt meg. – Nagyváradon érettségizett (1948). Mv.-en az OGYI orvos karán végzett (1954). Az ideggyógyászati Klinikán (1955–) dolgozott. Ideggyógyász főorvosa, Buk.-ben lett az orvostudományok doktora. – F. m.: társsz.: Neurologia: manual pentru învăţământul medical

Sepsiszentgyörgy, 1932. szept. 24., † Mv., 2021. nov.17.: gépészmérnök. – Sz. László és Irén fia. Felesége: Katalin, építészmérnök (1959). Gyermekeik: Ildikó (1961) műépítész, Attila (1964) fogorvos. – Igazgató-főmérnöke a mv.-i Cukorgyárnak (1956–1967), a Maros megyei Közüzemeknek (1967–1982), a Maros megyei Tervezőintézet műhelyfőmérnöke, gépész tervezője (1983–1991), magánvállalkozó, a Sylvancoop kft. Szervezője és

Szőkefalva, 1832. szept. 1., † Szőkefalva, 1920. okt. 18.: hadnagy az 1848–49-es szabadságharcban. Szőkefalva ref. egyházközségének ezüst kenyérosztó tányért ajándékozott (1854). Később az unit. egyház gondnoka volt. Irod.: Erdélyi unit. 1848–49; Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Nagy László.

1938., † Mv., 2014.: orvos. – Az MOGYI orvos karán végzett (1965). Szentábrahám községben dolgozott férjével. Laboratóriumi orvosi vizsgát tett és Székelykeresztúron dolgozott laboratóriumban (1967–), ahol poliklinikai, majd kórházigazgató lett nyugdíjazásáig (1998). Irod.: Kiss–Péterffy–Péterffy.

?, †?: esküdt. – A mv.-i esküdt közönség tagja (1553, 1655, 1657). Irod.: Pál-Antal 2006.

Debrecen, 1917. okt. 5., †Bp., 2007. nov. 19.: író, költő, színműíró, műfordító. – A mv.-i Látó c. folyóirat meghívására érkezett Mv.-re. A Látó-esten felolvasott, életéről tett vallomást (1991. szept. 21.). Irod.: Nagy Miklós Kund: Szabó Magda Marosvásárhelyen = Volt jövőkbe nézve: Válogatás a Múzsa irodalmi anyagából (1991–2001) (Mv., 2001); Öt

→ HORVÁTH Margit

? †?: tanítónő. – Marosszentgyörgyön tanított a ref. iskolában, ahol akkor 133 tanuló volt beiratkozva (1940. okt.–). Irod.: Sângeorgiu de Mureş: 1940–1944.

? †?: ref. lelkész. – Nagyenyeden subscribált (1745). Lelkész Magyarsülyében (1756–76). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.

? †?: író?. – F. m.: Találkozás: Eredeti elbeszélés = Nemzeti Színházi zsebkönyv 1854-ik évre / kiadták Turcsányi Imre és Jakab István. Irod.: Fülöp–Ferencz.

Nyárádszentmárton, 1912. szept. 10., †?: gazdálkodó. – Letartóztatták és a MAT Katonai Ügyészsége egy jehovista csoport tagjaként állította bíróság elé. Irod.: 1956 Erdélyben.

? †?: tanító. – Mv.-en subscribált (1747). Gernyeszegen (1758–65) és Toldalagon (1766–67) volt mester. Irod.: Ősz.

Makfalva, 1885. aug. 13., † Szováta, 1960. jan. 7.: mészáros és hentes. – Iskolái elvégzése után a húsiparban szabadult fel és önálló lett Szovátán (1919). Az első vh.-ban a 62. gy. e.-ben az orosz fronton fogságba esett, 3 év múlva szabadult, mint tizedes szerelt le. A II. o. ezüst, a bronz

Gernyeszeg, 1898. †? ácsmester. – Iskolái elvégzése után az ácsmesterséget tanulta, felszabadult és az államvasutaknál dolgozott, majd a Teleki uradalom ácsmester 19 éven át. Az első vh.-ban az orosz, olasz fronton harcolt, megsebesült. Irod.: Székelyföld í. k.

→ NAGY SZABÓ Mihály

? †?: nemes. – Testvérei: ákosfalvi Feöldesi György és István. – I. Rákóczi György adományozott nekik címeres nemességet és házukra adómentességet (1632. okt. 17.). Irod.: Sándor Imre.

? †?: mv.-i nemes. – Bocskai Miklós Torda vármegyében fekvő Kakucs nevű oláh falucskáját Szabó Miklós és Szabó Dávid Maros-Vásárhelyt lakó nemesek gondviselése alá adja ideiglenesen, bizonyos feltételek mellett. (1618). Irod.: Időtár 1; SzOkl, 4.

? †?: földműves. – Csíkfalváról telepedett Nagyernyébe. Szabó György plébánost támogatta anyagilag, Bálintitt Józsefné Béldi Georginával közösen abban, hogy a szegényeknek házat építettek Nagyernyében (1910). Adományai elismeréseként XI. Pius pápa Pro Ecclesia et Pontifice címmel tüntette ki (1930).

Székelyhodos, 1902. nov. 15., † Bp., 1945. júl. 1.: r. k. pap. – Tanulmányait Mv.-en és Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelték (1931. jún. 28.). Szárhegyen, Zetelakán, Ditróban, Nagyágon, Homoródremetén lelkipásztor (1931–38). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

Sáromberke, 1932. nov. 13. †?: történész. – Akadémiai tudományos kutató Mv.-en. A kv.-i Bolyai TE történelem szakán szerzett tanári oklevelet (1957). Kinevezték a Mv.-i Állami Levéltárba. Mv.-en főiskolai előadó (1962–75).A Román Tud. Akad. Mv.-i Társadalomtudományi Kutatóintézetének főkutatója (1975–). Kutatási témái. Munkásmozgalom, helytörténet, művelődéstörténet. A történelemtudományok doktora (Kv., 1994). – F.

1931 + Mv.2002 szept. 19, fizioterápiás főorvos.

Jobbágyfalva, 1919. A II. vh.-ban tart. zászlósi rangban vett részt. Irod.: Berekméri.

Csíkmadéfalva, 1785. nov. 10., † Kibéd, 1820. jan. 21.: ferences szerzetes. – Beöltözött (1809. dec. 3.), felszentelték (1811. ápr. 7.). Irod.: György: A ferencrendiek.

? †?: újságíró, színigazgató. – Szabó Ernő apja. – A Gyakorló Színiiskolát végezte (1894–95). Pályáját Erdélyben kezdte. Szerkesztette a Székely Naplót. Bródy Sándor keresztelte el a nap lovagjának, színészkedett is Nagy szerepe volt a hatalomváltás után a romániai magyar színház újjászervezésében. A Magyar Nemzeti színház és azt utánpótlással ellátni hivatott

→ CSIZMADIA SZABÓ Péter

? †?: városbíró. – Mv. főbírója (1595). Irod.: Fodor–Balás; Időtár 1; Szentgyörgyi.

Mv., 1867. máj. 2., † Bp., 1914. szept. 24.: matematikus, pedagógus. – Sz. Sámuel gimn. tanár (1829–1905) fia. Felesége: Czirner Laura. – Édesapja otthon tanította, majd beíratta a kv.-i Ref. Koll.-ba, ahol érettségizett (1886). A kv.-i FJTE-en matem.-fizika szakos tanári oklevelet szerzett (1891). A berlini egy.-en (1892–93), Párizsban a Sorbonne

? †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – II. Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.:

? † Nagyenyed, 1789.: tanár. – Székely származású, a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban tanult, ahol diák lett (1762), majd a leideni egyetemre ment (1772–). Gr Teleki József főgondnok iktatta be a mv.-i Koll. tanári székébe (1776). Itt három évig működött, majd a nagyenyedi koll. teológia tanszékére helyezték át (1779). Távozásakor alapítványt

? †?: ügyvéd. – Szászrégenben ügyvéd. Az 1848-as események aktív résztvevője. Urbán ezredes veszélyes elemként letartóztatta, mert a székely hadoszt.-lyal tartott fenn kapcsolatot. Később a vajdaszentiványi rögtönítélő bíróság vezetőjeként sok forradalmárnak mentette meg az életét. Schuller Dániel Josephfel és Johann Regiusszal Régen város küldötteként tárgyalt a székely tüzér határőrök ezredesével,

? †?: könyvkereskedő. – Társtulajdonosa volt Mv.-en a Lakatos és Szabó Nyomda-, Könyvkereskedés- és Könyvkötődének (1926)., majd az Apollo könyvesbolt egyedüli tulajdonosa volt (1926), miután a cégből kivált társa Lakatos Andor. Irod.: Időtár 3; Pană.

Abrudbánya, 1756, † Gagy, 1856. szept. 22.: unit. lelkész. – A kv.-i unit. koll.-ban tanult (1771–78). Kv.-ott az unit. egyházközség segédkántora (1778–), Torockón tanító (1781–90). Bécsbe (1790), Prága és Drezda felkeresése (1791) után gyalog Lipcsébe, majd Göttingenbe ment, Jenában és Regensburgban tartózkodott és visszatért Erdélybe (1792). A homoródalmási (1793–), a

Magyarpéterlaka, 1946. szept. 27., † Nyárádremete, 2010. febr. 24.: r. k. pap. – Gyulafehérváron a Hittudományi Főiskolán végezte teológiai tanulmányait, majd pappá szentelték (1977. jún. 19.). Káplán volt Gyergyócsomafalván (1977–), Ditróban (1979), plébános Uzonban (1980–88), Lemhényben (1988–2000) és haláláig Nyárádremetén (2000–2010). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; [Nekrológ] (Nú., 2010. febr. 26.).

1929?, † Mv., 2022. nov. 22.: tanár. – Történelemtanár. Irod.: Nekrológ, (Nú., 2022. nov. 24.

Fehéregyháza, 1906. jan. 12. † Kv., 1987. márc. 3.).a Házsongárdi temetőben nyugszik: nyelvész, irodalom- és művelődéstörténész., néprajzkutató. – Felesége dr. Csáti Éva orvos Fiaik: Attila (1941–), Ádám (1946–) és Áron (1948–). Apja korai elhunyta után az édesanyja öt gyermekével visszaköltözött Désre, ahol tanítónői fizetéséből tartotta fenn a családot. A gyermekkorát

Csíkmadéfalva, 1720., † Mikháza, 1785. jan. 25.: ferences szerzetes. – Beöltözött (1735. márc. 12.), felszentelték (1744. márc. 8..). Irod.: György: A ferencrendiek.

Sáromberke, 1942. szept. 15. † Zilah, 2009. ápr. 6.: festőművész. – A mv.-i Képzőművészeti Líceumban végzett (1964), majd Kv.-on szerzett diplomát a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán (1975). Zilahon tanított. Cikkei a Korunk, Művelődés, Szilágyság, Romániai Magyar Szó-ban jelentek meg. Festészeti egyéni kiállításai: Mv (1968, 1978, 1996), Kv. (1975, 1995, 1997, 1998);

Hosszúaszó, 1927. febr.18., † Dicsőszentmárton, 2007. jún. 22: nyelvész. – A középiskolát Mv.-en kezdte és Székelyudvarhelyen fejezte be (1948). A BTE magyar nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet (1952). Már negyedéves korában gyakornok volt a Magyar Nyelvészeti Tanszéken, majd tanársegéd (1953–), adjunktus (1957), docens (1961–), egyetemi tanár (1971–93) nyugdíjasként doktorátust vezető

Ókécske, ma Tiszakécske (Pets megye), 1862. szept. 29. v. 30. † Temesvár, 1930. okt. 31: költő, ref. lelkész. – A kecskeméti ref. gimn.-ban tanult (1874–78), a debreceni ref. teol. akad.-n lelkészi oklevelet szerzett (1886), Genfben és Párizsban teológiát és irodalomtörténetet tanult (1890–92). Segédlelkész Debrecenben (1892), lelkész Marosfelfaluban (1892 őszétől–1899), Gidófalvy Istvánékkal

? †?: tanító. – Mv.-en subscribált (1746). Pókában volt mester (1753). Irod.: Ősz.

?, †?: timár. – Felesége: Nagy Károlina (1845? – Mv., 1885. máj. 6.). Gyermekeik: József, joghallgató (1866? – Mv, 1888. jan. 2.); Ilona, Géza, Béla, Károlia Csép Lajosné. Irod.: Gyászjelentő.

→ SZATSVAI Sándor

? †?: színész. – Mv.-ről távozott (1926), jubileumát megünnepelte a színházi világ Poór Lili, Janovits Jenő és Bodor Pál köszöntötte, búcsúztatta (1926). Irod.: Berekméri 2015; Időtár 3.

1833., † Nagyernye, 1917.: megyebíró. Irod.: Nemes Gyula: Szakrális emlékek…= Pál-Antal – Simon.

1902., † Roman, 1982. aug. 24.: géplakatos, a munkásmozgalom harcosa. – A mv.-i Cukorgyár géplakatosa (1924–48), a RKP tagja (1930–), többször letartóztatták és megkínozták, tagja volt a gyár Vörös Segély Bizottságának. A románi Cukorgyár igazgatója nyugdíjazásáig (1952–). Irod.: Sz. Gy. [Nelrológ] (V.Z., 1982. aug. 26.).

Kv., 1921. okt. 1., † Mv., 1986. okt. 14.: díszlettervező. – Tizenkilenc éves korában került Varga Mátyás mellé mint segédfestő, aztán Oláh Gusztáv terveinek kivitelezésén dolgozott. Közben Kv.-on Szolnay Sándor és Kovács Zoltán magán festőiskolájában tanult, amig megnyílt a festőiskola, ahol szintén Kovács Zoltán, majd Cornea prof. tanítványaként végzett. A kv.-i

→ SZAKÁTS Péter

? † Bonyha, 1873,: tanító. – Gecse János mellé került Bonyhára segédtanítónak (1850), majd rendes tanító lett (1851–1873) A tanítás mellett gazdálkodott is. A vizitáció meg volt elégedve munkájával (1851). Hirtelen bekövetkezett halála vetett véget áldásos munkájának. Irod.: Bonyha és egyháza.