Maros megyei életrajzi lexikon

? †?: ülnök. – Mv.-i ülnök, consistor (1891–). Irod.: Kőváry László 1899.

1847. okt. 31. † Mv., 1919.: földbirtokos. – Nyárádgálfalván voltak birtokai. Felesége Varnhelmi Wiedemann Emilia († Mv., 1942). Irod.: Nyárádgáfalva.

→ SZENTIVÁNI Mihály

Doboka vármegyei család (őseit 1333-ig tudta kimutatni). Irod.: Pálmay.

? †?: unit. lelkész. – Szőkefalván működött (1799–1823). Irod.: Nagy László.

? †?: birtokos. – Együtt Sz. János és Lászlóval megvásárolta Járai Gergely vajdaszentiványi birtokait (1468). A család részt vett az erdélyi főurak Mátyás király elleni lázadásban, felségárulás miatt a család kegyvesztett lett (1467). A család birtokait Monoszlói Csupor Miklós, erdélyi vajda kapta a királytól, Sz. Ferencet és Lászlót lefejezték. Mátyás

1842. jan. 25.† 1895 : főispán, kúriai bíró. – Brassóban az ágostai hitvallásúak gimn.-ban és kv.-on az unitáriusok főtanodájában (1860) tanult, jogot Mv.-en a Ref. Koll.-ban (1862), a jog-és államtudományokat Kv.-on a jogakadémián végzett (1865), az erdélyi kir. táblánál ügyvédi vizsgát tett (1867) és ügyvédi jogosítványt nyert (1869), időközben a főkormányszéknél

? †?: ref. lelkipásztor. – Küküllőváron, majd Bonyhán lelkész. A Küküllői ref. Egyházmegye esperese (1685–1689). Irod.: Zoványi.

? †?: marosszéki igazgató, alkirálybíró. – Marosszék kir. pénztárnoka, alkirálybíró a küküllői kerületben (1848–49). Jelentést tett a tófalvi zavargások ügyében végzett kivizsgálásról (1848. máj. 6.). Kir. hivatalos az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen (Kv., 1848. máj. 29.). Az újoncozás összeíróbiztosa (1848. szept). Irod.: 1848–1849 Marosszék; Egyed Á.: Erdély 1848. ogy.; Időtár

Dés, 1839. jan. 10., †?: Maros-Torda vm. alispánja és országgyűlési képviselő. – Gimnáziumi tanulmányait Nagyenyeden és Kv-on, a jogi tanfolyamot a nagyszebeni jogi akadémián és Mv.-en végezte, egyidejűleg különféle hivatalokban gyakorlati kiképeztetést is nyert. A provizórium beálltával minden hivatalos ténykedéstől visszalépett és Marosszéknek Cserefalva községében saját birtokán gazdálkodással foglalkozott. Mint

? †?: birtokos. – Vajdaszentiványon volt részbirtoka. Losonczi László vajda (1376–91) megfosztotta Sz. M. utódait, a vajdaszentiványi részbirtoktól, amibe, majd visszahelyezték a családot (1380. jan. 27.). Irod.: Vajdaszentivány.

? †?: birtokos Erdőszakálon és Szengyelben is részbirtokos. Irod.: Vajdaszentivány.

Mv., 1902. jan. 18., † Lancaster (USA), 1983. okt. 16.: unit. lelkész, teol. tanár, történész, politikus. – Felesége: Jelinek Olga. – Középiskolát Mv.-en a r.k. Főgimn.-ban végzett, majd a kv.-i unit. teol. akad.-n (1920–24), a Harvard Egy.-en (1924–26), és a Chicagói Egyetemen szerzett diplomákat, a cambridge-i egy.-en teol. magisteri fokozatot

? † 1745. dec. 19. temetés napja: ülnök. – Sz. András fia. – A kir. tábla ülnöke (1727–). Irod.: Bartha András: Halotti beszéd zágoni br. Sz. A. felett, 1745. dec. 19. (Kv., 1746) =Halotti beszédek; Trócsányi 1988.

Felső-Magyarországból Szentkereszt mezővárosából Apaffy Mihály fejedelem idejében költözött Erdélybe Címeres nemeslevél: Pozsony, (1646. október 5). Az Erdélyi bárói rangot (Bécs, 1726. december 23). András szerezte, aki Erdélyben fokonként a legelső méltóságokra emelkedett. Adományt nyert a kibujdosott Mikes Kelemen Zágon jószágára Orbai székben, melyről a család előnevét írja. A család róm.

? † Nagyszeben, 1736. jan. 31: ügyvéd. – Gyermekei: András, Sámuel, József, Borbála, Julia, és Mária (karmelita szűz). – Erdély egyik első jogásza. Jelentős vagyonszerző volt. Erdélyben fokonként a legelső méltóságokra emelkedett. Előbb Kv.-on viselt hivatalt, majd a Kir. táblai ügyvéd (1695), a bécsi udvari kancellárián titkár (1695), később ítélőmester

1872 † Váchtartyán, 1932. jan 21. földbirtokos. – Apja Sz. György. Férje gosztonyi és krencsi Gosztonyi Tibor cs. k. kamarás (1900–). Gyermekeik: János; Clementina; Erzsébet br. Jósika Jenőné; Mária (? –1932). – Földbirtokos, két testvérével Annával és Istvánnal együtt örökölte a mezőpaniti birtokot (1896), a földreform után (1919) a megmaradt tulajdon

1840, † 1932, temetve Hosszúaszón: földbirtokos. – István (1816–1879) és vargyasi Daniel Anna (1814–1862) fia. Felsége göncruszkai br. Kornos Klementina (1849–1916). Gyermekei: Emma, (†1932) Anna-Jósika Gáborné, István (.1874–1943) Mezőpanitban és Kiskenden földbirtokos. Trianon után a román földreform előtt eladta a birtokát 61 helybéli földművesnek, akik egyenként 400 négyszögöl földhöz jutottak (1920.

Kisbún, 1893. máj. 3. † Bp., 1951. jan. 19.: Dr. rer. pol., m. kir. min. tanácsos, honvédhuszárszázados. Irod.: Gudenus.

? † 1819: ezredes. – Sámuel ezredes és vargyasi Daniel Zsuzsa fia. Felesége br. Naláczy Zsuzsa. Gyermekei: Borbála-Sándor Lászlóné, Zsuzsa-Petrichevich-Horváth Albertné. Felesége tulajdona volt a backamadarasi Naláczy udvarház és birtok. Irod.: Bicsok–Orbán; Keresztes 1995; Kőváry, Pálmay 2.

1850, †?: földbirtokos, jogász, táblabíró. – István (1816–1879) és vargyasi Daniel Anna fia. Felesége csíkszentmihályi Sándor Erzsébet. – A kir. tábla bírója Mv.-en. A Színházépítési Alap létesítésének kezdeményezője. A Színpártoló Egylet alelnöke, az újjáalakult Színpártoló Egyesület alelnöke (1884), és nagyobb alapítványi összeget adományozott (200 forintot) a tervezett kőszínház megépítésére. Kezdeményezte

Mv., 1888. febr. 28. † Bp., 1925. aug. 29.: m. kir. belügyminisztériumi segédtitkár. Irod.: Gudenus.

Küküllő megyei Kissárosról írja magát, és azon megyében most is birtokos, elterjedve több megyében. Ismeretesebb közülük József, az 1791. évi erdélyi országgyűlésen Kolozs vármegye követe. Sándor, Lajos, Ferenc, Mózes és Zsigmond Küküllő megyében hivatalt viseltek (1848. előtt). Anna Komáromy Istvánné, Balástelkén birtokos. Irod.: Nagy Iván.

1884, † Mezőpagocsa, 1944: földbirtokos, jogász. – Felesége Lászlófalvi Velits Irén (Magyarkaján, 1891-Mv., 1962). Az OMP jelültje a szenátusi választásokon (1928). Irod.: Időtár 3; Kornis, Pálmay.

? †?: táblai ülnök. – Kir. tábla ülnöke (1796). Irod.: Kőváry László 1899.

1827., † Torda, 1878. szept.: alispán, főjegyző. – A gernyeszegi ref. pap legidősebb fia. – A mv.-i ref. főtanódában subscribált (1843–46), Diákként erdélyi székely népdalokat gyűjtött Mv. környékéről és elküldte Erdélyi Jánosnak (1846. febr. 18), valamint Tordakókról is küldött (1846. jún. 29.). Nagyenyeden folytatott jogi tanulmányokat (1846–), Honvédként részt vett az

Mezőpagocsa, Kv., 1912. okt. 12., † Mv., 1986 1988. jan 26.: képzőművész, szobrász. – Felesége bethleni gr. Bethlen Béla leánya, Bethlen Éva (Bethlen, 1920. – Mv., 2008. júl. 26.). Pátzay Pál tanítványa a M. Képzőművészeti Főiskolán (1935–38). Házasságuk után (Bethlen, 1940. aug. 31) a mezőpagocsai birtokon laktak (1940–42), majd Kocsordon

→ BETHLEN Éva

1765, † 1831: tanító, ref. lelkész. – Felesége Nagybölöni Kerestély Klára. Magyarsülyén (1782–94) és Dicsőszentmártonban előkönyörgő levita, pap (1796–1805), később marosugrai, majd gernyeszegi lelkész (1829–). Irod.: Böjthe Andor: A Görgényi ev. ref. egyházmegye története [kézirat]; Kornis; Küküllői Ref. Egyházm. 2., 3.; Pálmay.

Dicsőszentmárton, 1794. jan. 25., † Gernyeszeg, 1864. dec. 8.: ref. lelkész. – Felesége: Csiki Zsuzsánna. Gyermekeik: Gábor; Biri Bitai Mihályné; Anna Csejdi Istvánné; Lajos. – Szülővárosában az unit. iskolában kezdte a tanulást, befejezte a mv.-i ref. főtanodában. Kitűnő tanulóként utolsó lp. jelölti éve alatt két alsó osztálynak számtant és mértant tanított.,

? † 1841: gondnok. – Az unit. egyház küküllőköri gondnoka haláláig (1828–41). Irod.: Kőváry László 1899.

Mezőpagocsa, 1881. dec. 11., † Bp., 1970. aug. 4: Férjhez ment Petrichevivh Horváth Gáborhoz Mezőpagocsán (1903. jan. 31). Második férje Szádeczky-Kardos Dezső (1917–). Irod.: Gudenus.

Kocsord, 1943. máj. 11.: okl. festő-restaurátor művész. – Szülei ~ Gyula (1912–86), Bethlen Éva (1920–). A szülei Kocsordra költöztek (1940. aug. után), apja Kocsordon a Tisza-birtokon volt intéző (1940–42), Bp. élték át a háború borzalmait, visszatértek Mezőpagocsára (1945–49), ekkor (1949. márc.) kényszerlakhelyre Mv.-re vitték a családot. A művészeti iskola tanulója

? †?: r. k. pap. – Székelyhodoson plébános és marosi esperes (1677). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

? †?: ref. lelkész Mezőmadarason. – F. m.: Mezőmadaras és az EMKE: Nyílt szó Sándor József úrhoz az EMKE főtitkárához (Mv., 1890). Irod.: Fülöp–Ferencz.

1874., † Zborow, 1915. okt. 10.: járásbírósági irodafőtiszt Mv.-en. – Részt vett az első vh.-ban (1915–), az orosz harctéren küzdött Galíciában hősi halált halt. Irod.: Erdélyi ezredek.

? †?: kőművesmester. – Mv.-e Bürger Albert gyáros, aki a mv.-i Apolló épület új tulajdonosa lett (1924 elején–), megbízta, hogy Radó Sándor főépítész tervei szerint, még egy emeletet húzzon a kétemeletes épületre, és más átalakításokat végezzen (1924), később még manzárdot is építtetett rá (1928). Eredetileg az Apolló épületet Teleki Sámuel

? † 17. sz.: tanító. – Csókfalva első tanítója. Ádámosi György lelkésszel összeütközésbe került, büntetésben részesült. Irod.: Kelemen.

? †?: unit. lelkész. – Kv.-ról küldték Nyárádszentlászlóra lelkésznek (1638. márc. 31.–). Irod.: Nyárádszentlászló.

? †?: unit. lelkész. – Kisadorjánban lelkész (1671). Irod.: Kisadorján.

Nyárádszentmárton, 1879. febr. 8., † Kv., 1968. jún. 11. a Házsongárdi temetőben nyugszik: tanár, népmesegyűjtő, unit. főgimnáziumi igazgató. – Apja: Sz. Kálmán, unit lelkész volt Nyárádszentmártonban. Fiai: Bálint, búzaházi tanító; Kálmán, a kv.-i Unit. Koll. tanára. – Középiskoláit a kv.-i unit. főgimnáziumban végezte, majd tanári diplomát szerzett (1907). Három évig h.

? †?: tanító. – Nagyenyeden subscribált (1734). Sövényfalván tanított (1738–39)., majd eltávolították a Küküllői ref. egyházmegyéből. Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

? †?: unit. lelkész. – Nyárádszentlászlón szolgált (1705). Irod.: Nyárádszentlászló.

? †?: unit. lelkész Szentgericén (1697). Irod.: Szentgerice.

Torockó, 1810., † Nyárádszentmárton, 1883. jan. elején: unit. lelkész. – Felesége a tordátfalvi Fekete Borbála. Gyermekeik: Kálmán, unit lelkész, őt követte szolgálatában (1872–); Béla, kir. távirdatiszt; Borbála, a kibédi ref. lelkész Péterfi Lajos felesége. – Torockón tanult, ahol tanulótársa volt Kriza János és George Bariţ. Kv.-on folytatta tanulmányait. Leányiskolai tanító Torockón

? †?: unit. lelkész. – Kisadorjánban lelkész (1637). Irod.: Kisadorján.

? †?: tanító. – Nagyenyeden subscribált (1671). Tanított Küküllőváron (1680). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.

? †?: ref. lelkész. – Kv.-on subscribált (1690). Görgényszentimrén volt mester. Vajdaszentiványon (1706) és Marossárpatakon (1706) volt lelkész, majd néhai görgényi tiszteletesként említették (1759-ben). Irod.: Ősz.

Bálint, Bethlen Gábor szőkefalvi Szent-Miklóssy alias Kovách Bálintnak és örököseinek címeres nemes levelet adományozott. (1624. júl. 22.); Címereslevelet I. Lipóttól 1662. júl. 22. Sz. Péter és fiai nyertek; Ádám, Zsigmond, József és Sámuel nemességét Küküllőmegyéből (1786. jún. 19.) legf. helyen igazolta. Közülük Sámuel adórovó biztos (1794), Bálint ott törvényszéki ülnök

? †?: ? – Felesége: Thoroczkói Rozália (1811? – Szőkefalva, 1883. ápr. 17.). Gyermekeik: szőkefalvi Sz. Miklós, felesége Zsigmond Ilona; Sz. Dénes, államvasúti mérnök. Irod.: Gyászjelentő.