Maros megyei életrajzi lexikon

→ SÁNTA István

Vadasd, 1890, † Vadasd, 1949. aug. 7. sírja Vadasdon a ref. templomkertben található.: ref. kántortanító. – Tanulmányait Székelyudvarhelyen és Nagyenyeden végezte. Oklevelet szerzett (1911). Gegesen kezdte pályafutását, majd Vadasdon tanított (1917–28, 1929–49), egyúttal hitoktató is volt. Az első vh.-ban megbetegedett és fölmentették. 100 hold földje volt. A megszállás alatt hadbíróság

? †?: dr., plébános, író. Irod.: Pálmay.

? † 1831. júl. 18.: r. k. pap. – Plébános Nagyszebenben (1810), Szászrégenben plébános (1818–31). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Maros-küküllői főesp.

? †?: g. kat. pap. – Az abafái egyházközség papja volt (1928–40). Irod.: Abafája.

? †?: ref. lelkész. – Maroscsapón szolgált (1656). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

? † 1785: unit. pap. – Dicsőszentmártoni lelkész, a tordai zsinaton választották küküllői esperesnek (1643). Irod.: Kénosi–Uzoni 1., 2.

? †?: ref. lelkész. – Maroscsapón volt lelkész (1656). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

1850., † 1914. A marosszentgyörgyi r. k. templom sírkertjében nyugszik: tanítónő. Irod.: Nemes Gyula: Szakrális emlékek…= Pál-Antal–Simon.

? †?: rajzoló és rézmetsző a XVIII. sz. derekán Kv.-on. – Rajzolta és metszette a Rhédeiek leszármazási tábláját (1742), a gr. Teleki család címerét (1745). Irod.: Éber.

? †?: mv.-i. – S. J. mv.-i Tollas György örököseivel eltartóztatott bére kifizetése iránt fenn forgó egyenetlenségben. Irod.: Országgyűlés, felséges udvar és Királyi Főkormányszék által kiadott szabályok vagyis útmutató felsőbb rendeletek (Mv., 1838).

Régi székely család, S. Fábián címeres nemeslevelet nyert Rákóczi Zsigmondtól (1607. nov. 27.); Márkus (1660. jún. 20.) nyert címereslevelet. Irod.: Kempelen; Pálmay.

? †?: ref. lelkész. – Testvérei: S. Borbára mezőkövesdi Lukács Elekné; ilenczfalvi Sárkány Fábián (1830.? – Mezőmadaras, 1880. ápr. 8.), felesége Kovács Terézia. – Nagyercse lelkésze. Kérésére az egyházközség a papilak egyik szobáját osztályteremmé alakította, itt folyt a tanítás a ref. felekezeti iskolában (1854–91). Irod.: Bíró Donát: Egy eltűnt község

Makfalva, 1925. dec. 4., † Mv., 1990. jún. 28.: tanár. – Tanult a székelykeresztúri Tanítóképzőben (1946); a BBTE filológia karán román-történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1961). Tanító volt Szolokmán (1946–47), igazgató-tanító Havadtőn (1950–51); tanított Nagykenden (1951–52); Mv.-en a tanügyi osztály főnöke (1952); majd Buk.-ben a nemzeti kisebbségek osztályán főfelügyelő (1953–58);

1830., † Mezőmadaras, 1880. ápr. 8.: földbirtokos. – S. József és Szép Anna fia. Testvére: Dániel. Felesége: Kovács Teréz (1847–1883). Gyermekeik: Miklós (1868–1936); Anna, Muzsnai Pálné; (1873–1961); Balázs (1875–1968); Erzsébet, Horváth Ferencné (1877–1944), Ilona, táblabíró Horváth Józsefné (1879–1920). – Apjától birtokot kapott Mezőmadarason (1850 k.), 110 holdon gazdálkodott. Irod.: Gyászjelentő; Mezőmadaras.

→ INCZE Ilona

Mezőmadaras, 1868, † Mv., 1936.: ügyvéd. – Testvérei: S. Anna Muzsnay Pálné; S. Erzsébet Horváth Ferencné; S. Balázs. Felesége: Horváth Miklós leánya. Fia: ifj. ilencfalvi Sárkány Miklós joghallgató (1907? – Mv., 1935. máj. 10.). – Középiskolai tanulmányait Mv.-en, a jogot Bp.-en végezte, doktorrá avatták (1899), ügyvédi vizsgát tett. Ügyvéd volt Mv.-en,

? †?: tanító, ref. lelkész. – Nagyenyeden subscribált (1713). Küküllőváron volt tanító (1718–19) és Szőkefalván lelkész (1720–40). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3., 4.; Nagy László.

? †?: tanító. – Mv.-en subscribált (1741). Tanított Nagyteremiben (1746–92), Mikefalván (1797–1802). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

?, † Szováta, 1987. márc. 21.: ref. lelkész, dr. Irod.: [Nekrológ] (V. Z., 1987. márc. 22.).

1897., †?: orvos, szülész-nőgyógyász. – Balázsfalván érettségizett, az egyetem orvosi fakultását Kv.-on végezte. Brassóban, Nagyenyeden működött, majd 1 évig tanulmányúton volt Párizsban, Berlinben, ahol neves professzorok mellett praktizált. Dicsőszentmártonban városi tiszti orvos, azonkívül szülészeti-nőgyógyászati prakszist is folytatott. Tudományos cikkei jelentek meg orvosi lapokban. Részt vett az első vh.-ban, olasz fogságba

S. Bertalan és Tamás nyertek nemeslevelet Báthory Kristóftól (1555). Irod.: Keresztes Gyula: Örökségünk 50.: A nagyernyei udvarházak (1994. febr. 11.); Pálmay.

1809., † Nagyernye, 1902. febr. 13.: Ernyében az utolsó szombatos volt. Apja, S. Dániel nagyernyei megyebíró (1834). A ref. Váradi Szőcs Istvánhoz ment feleségül. Koós Ferenc édesanyjának a szülei. Irod.: Nagyernye.

? †?: földbirtokos. – Felesége: magyardellői Jármi Judit (1778? † Mv., 1862. ápr. 15. Nyárádgálfalván temették). – Nyárádszentlászlói unit. patronus, consistor (1819). Irod.: Gyászjelentő; Kőváry László 1899.

1700, †?: királybíró, jurátus assesor. – S. János fia. és id. György unokája. Az esperesség Protocolluma mint egyik marosszéki királybírót említi (1749–). Részt vett a szentháromsági templom visszafoglalásában (1752. ápr. 17). Marosszék jurátus assesora. (1754), akkor ötvenéves volt. F. m.: Pókai Sárosi György családi följegyzései: Memoriae.: Irod.: Kelemen Lajos 2006.

1703. okt. 8., † Nyárádszentlászló, 1764. márc. 18. temetése: notárius, alkirálybíró. – S. János unokája, S. György fia. Feleségül vette Szentiványi Máriát (1734. márc. 7.). Gyermekeik: György (1735 ad diem 19tam 9-bris), Sámuel (1737 ad die 8va Xbris, 3 nap múlva meghalt), Mária (1739, die 7 ma Xbris – 1740. márc.

? †?: földbirtokos. – Aljegyző Marosszéken (1804–07). Irod.: Nyárádszentlászló.

Ítélőmester. – A kissárosi Sárosi János vezette portai követség tagja (1687). Marosszéki főkirálybíró, még a Rákóczi Ferenc szabadságharca idején is (1699) – Címeres nemességet kapott (1619). Fiscalis ügyész (1633), fiscalis director (1634–39). Mo.-ról jött és Pókára kapott adományt (1635) és onnan a kissárosi előnevét a pókaira váltotta fel. I. Rákóczi

Szentgerice, 1895., †?: gazdálkodó. – Önként vonult be katonai szolgálatra (1913), részt vett az első vh.-ban, az orosz fronton megsebesült, majd az olasz fronton küzdötte végig a háborút, mint törzsőrmester szerelt le, az I. és a II. ezüst érem, a Bajor Kereszt, valamint a Károly Csapatkereszt kitüntetésekkel. A Tejszövetkezet elnöke, községi

? †?: ítélőmester, portai követ. – Felesége: Tóth Borbála. Lánya, Sárosi Ilona, Vargyasi Dániel Péter felesége, aki az unitárius egyház egyik főgondnoka. Négy leányuk egyike, Zsófia, gr. Haller János gubernátor felesége, aki megvonta a szőkefalvi unit. egyháztól a támogatást és a templomot is a katolikusoknak adatta. Irod.: Pókai Sárosi János

1640 k. † 1710 k.: portai követ, ítélőmester, guberniumi tanácsos. – János és Ózdi Zsuzsánna fia. Ítélőmester (1691–) (1687–99), guberniumi tanácsos (1694–), az unitáriusok egyik világi vezetője, országos főhadbiztos (1697–), mint olyan az ország érdekeivel nem törödve kiszolgálta Rabutint. Ezért megnótáztatták, bebörtönözték (1702) de a bécsi udvar kiszabadította. Apafi portai

? † 1706: földbirtokos, ítélőmester, követ. – Felesége: Tóth Borbára († Szőkefalva, 1699. aug. 21.). Leánya Ilona, az unit. egyház egyik első főgondnokának, Vargyasi Daniel Péternek a felesége, aki a javait örökölte. Másik lányuk, Zsófia gr. Haller János gubernátor felesége, idősen áttért a katolikus vallásra, megvonta a szőkefalvi unit. egyháztól az

1633., † 1710 k.: földbirtokos, generalis perceptor, főkirálybíró, ítélőmester, követ. – János és Ózdi Zsuzsánna fia. Felesége: Ébeni Zsuzsa Erdőtelki Miklós özvegye († 1685. dec. 28.), 2. Inczédi Erzsébet, akinek révén rokonságba jutott Apafi fejedelem feleségével Bornemisza Annával. – Kortársa Kissárosi S. Jánosnak, akivel gyakran együtt szerepelt. Marosszék fiskális direktora (1660). Az

? †?: Felesége Buda Krisztina volt, aki egy ezüstnyelű kést ajándékozott az egyháznak (1730), valamint egy arany és ezüst skófiumos keszkenőt, ami most is megvan. Özvegy volt (1762) Irod.: Időtár 1; Kelemen Lajos 2006; Nyárádszentlászló; Pál-Antal, Wesselényi István.

Gyimesbükk, 1826. okt. 31., † 1887. ápr. 25 (27?): r. k. pap. – Pappá szentelték (1851. aug. 3.). Káplán Kv.-on, plébános Sinfalván és Várfalván, tanár Székelyudvarhelyen. Mv.-en tanár és koll.-i igazgató nyugdíjazásáig (1863–65). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Nagy Iván.

? †?: orgonát ajándékozott a nyárádszentlászlói középkori templomnak (1851). Irod.: Keresztes Gyula: A nyárádszentlászlói középkori templom (Nú., 1998. ápr. 25.).

Szászrégen, 1938 † 2020: orvos. – Egyik lánya fogorvos Angliában, a másik egyetemi tanár a MOGYI Gyógyszerészeti karán. – Mv.-en a Magyar Fiúlíc.-ban érettségizett (1955). A MOGYI –ban kapott orvosi diplomát (1961). Botoșani megyében Gorbănești községben három évig körzeti orvos, majd Backamadarason Maros megyében körzeti orvos. Irod.: Kiss Cs. M

Verespatak? †?: tanítónő. –Tanulmányait Kv.-on és Sepsiszentgyörgyön végezte és mint tanítónő Maroskeresztúron kezdte pályáját, majd Mv.-en tanított (–1934). Számos elismerésben és kitüntetésben volt része. Irod.: Székelyföld í. k.

Mv., 1752., † Szamosújvár, 1798. máj. 14.: ferences szerzetes. – Beöltözött (1772. jún. 27.). Irod.: György: A ferencrendiek.

? †?: unit. lelkész. – Nyárádszentlászlón lelkész (1799–1815), Irod.: Nyárádszentlászló.

Kissáros Erdélyben Küküllő vármegyében fekszik (Deleni, Magyarsáros), itt bírt és innen írta e család előnevét. Valószínűleg e család ivadéka volt azon Sárosy László, aki 1447-ben a budai országgyűlésre Zaránd vármegye követe volt. Ennek rokona Sárossy István 1562-ben Zaránd megyében birtokos volt Csegedszegen, Gorbán, Echiokán, Túron és Pipásziban. Ami már az

? †?: – A pókai ref. templom újraépítésében segített (1702). Irod.: Kelemen Lajos 2066.

→ SÁROSI, pókai

→ SÁROSI, pókai

Zilah, 1929. ápr. 20., † Szatmárnémeti, 2006. márc.: ref. lelkész. – A zilahi elemi iskola (1937–40) és a Wesselényi Koll. tanulója (1940–48). Kv.-on végezte a ref. teológiát (1948–52), itt szentelték fel (1954). Rétyen volt helyettes lelkipásztor (1952–53), Ótordán segédlelkész (1953–54), lelkipásztor Gerendkeresztúron (1954–64), Mezőpaniton (1964–90) és végül Mv.-en a Gecse utcai

→KERESZTES Márton

? †?: ref. lelkész. – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult (1659). Ernyében volt pap (1692–1703). Nevéből arra következtethetünk, h. a szomszédos Sárpatakról származott. Idejében kapott az egyház, Kaáli János nemestől egy telket, amelyre eklézsiát és iskolát építettek (1702. márc. 19.). Irod.: Nagyernye.

Erdélyi nemesi család, mely elő- és vezetéknevét a marosparti Sárpatak helységről vette. A család előbbi vezetékneve „sárpataki Nagy” volt. Sárpataki Nagy Miklósnak fia I. Márton és János, amaz a híres ügyvéd, majd kir. ügyigazgató és ítélőmester csak Sárpatakynak írta nevét, utóbb pedig grófságot szerzett (1709. aug. 16), majd nevét Keresztesre

→ NAGY SZABÓ Péter

→ VÁSÁRHELYI