Maros megyei életrajzi lexikon

Nagysolymos, 1941. márc. 20., † Mv., 2000. máj. 15.: munkás, szerelő. – A székelykeresztúri gimnáziumban volt karbantartó. Letartóztatták (1961. jan. 13.) és a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete feljelentésének elmulasztásáért 4 évre ítélték. Jilaváról szabadult (1963. jan. 15.), Mv.-en telepedett le, a cukorgyárban (–1965), az Electromuresben (1967), majd a Bőr- és Kessztyűgyárban

? † ? : dr., építész, főispán. – Mv.-i építész, ő tervezte a szovátai Fő- út menti ref. templomot (1937–39). Az OMP intézőbizottsági tagja (1935), alelnöke. A M. Rendfenntartó Bizottság tagja (1940. aug.). MT vm. főispánja lett (1944. ápr. 26. -jún.), Mikó László utóda. Részt vett a Maros-Torda vm.-i zsidóság deportálásában

Szászrégen, 1923. jún. 10. † Szászrégen, 2018: szept. 21. tanár, szobafestő, reklámfestő, műkedvelő képzőművész. – Építészeti szakiskolát végzett szülővárosában, majd reklámgrafikusként az Építészeti Szövetkezetben dolgozott (1949–57). Az ILEFOR bútorgyárban a finiszáló részleg mestere (1953–). Az abafáji Speciális Építőipari Szakiskolában tanított anyagismeretet és technikai rajzot nyugdíjazásáig (1960- 82). Sokoldalú tehetség volt:

? † ? : jegyző. – Székelyberében jegyző. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014

? † ?: Férje: bethleni Bethlen Sámuel, akinnek 2. felesége (esk. 1735). Fiúk Sámuel (1736–1751), anyja halála után gr. Bethlen Kata nevelte. Adománya a bonyhai ref. gyülekezetnek: aranyozott ezüst lábas pohár, serleg (17. sz.-i), serleg (1736), gyolcsabrosz (1749). Irod.: Árva Bethlen K.; Küküllői Ref. Egyházm. 1.; Lukinich

Tiszaroff, 1877. jún. 21. † Mv., 1963. ápr. 16. (br. Jósika 1893-tól.). Nagysarlói Magyary-Kossa Sámuel (1849. aug. 20. – 1921. ápr. 2.) és gr. Waldeck Valéria (1858. aug. 26. – 1888. ápr. 19.) leánya. Örökbefogdó mostohaapja: branyicsai br. Jósika Gábor (1854. febr. 13. – 1930. dec. 23.). Férje: bethleni gr

? † ? : főispán. – J. István (1648–1696) és szenttamási Szalánczi Erzsébet v. Anna fia. Torda vm. főispánja (1711). Felesége galgói Rátz Krisztina († 1715. nov. 24. temetése). Fia Mózes. – Törvényszéki ülnökké választották (1717. okt. 25.). Irod.: Gudenus; Halotti beszédek; Nádudvari Péter: Hermon kis hegye. Halotti beszéd Rápolton, 1715. nov.

? † ? : földbirtokos. – Mezőpagocsán birtokos és udvarház tulajdonos (1739). Az udvarház utolsó tulajdonosa érdszentkirályi Szentkirályi Gyula (1880–) cs. k. huszárhadnagy. Az államosítás után az udvarház mezőgazdasági vállalat lett. Irod.: B Nagy Margit 1970; Keresztes Gyula: Örökségünk 59.: A mezőség udvarházai (Nú., 1994. júl. 15.)

? † Mv. 1799.: nemes, vásárhelyi polgár. – Férje: 1. naláczy br. Naláczy György († 1739). Fia Naláczi István (1722–1760), 2. alsócsernátoni br. Damokos Antal (1698–1773), marosszéki főkirálybíró. Mv.-en polgári esküt tett (1773. dec. 20, akkor már özvegy volt.). Főtéri ház volt a tulajdonában (54. sz. alatti, még 1798-ban is), az

1888., † ?: bordélyháztulajdonos. – Iskoláit Óbecsén végezte majd kereskedő lett Mv.-en. Az első vh. -bn az orosz, olasz, román fronton harcolt, mint őrmester szerelt le. A II. o. ezüst, koronás vaskereszt, a Károly Csapatkereszt és a bronz vit. érem kitüntetéssel. Irod.: Mv. tört. 2.; Székelyföld í. k.

Cotigenii Mari (Soroca), 1910. szept. 2., † ? : matematika tanár. – Iasiban matematikatanári okl. -t szerzett (1937). Iasiban az Al. cel Bun Líc.-ban kezdett tanítani, azután Piatra Neamţban és Romanban tanított. A II. vh. ban a szovjetellenes fronton harcolt, fogságba esett. Kiszabadulása után önkéntesként a Tudor Vladimirescu Divizióba iratkozott (1943–).

Mv., 1930. † Mv., 2020.: orvos. – Férje Dr. Jozefovics Ferenc. volt. Két lánya, három unokája és három dédunokája van. Középiskolába a. sz. leányközépiskolában tanult és érettségizett (1949), a MOGYI orvos karán végzett (1955). A mv.-i Szemészeti Klinikán dolgozott szemész szakorvosként kezdetektől nyugdíjazásáig. Közölte dolgozatát a szaruhártya virusos gyulladásáról. Irod.:

† Szováta, 2015. júl. 1.: helytörténész, idegenvezető. – Történészi és helytörténeti alpismereteit felhasználta a turisták kalauzálásában Szovátán és környékén, sőt az egész Székelyföldön. F. m.: A sóvidáki lázadás 1919 tavaszán = Maros megyei m. 2..; Az ősmagyar vallás emlékei a székelyföldön. Mv. -Szováta, 2011. Irod.: Maros megyei m. 3;. Nemes

Hodgya, 1898. dec. 4. † Szamosfalva, 1943. nov. 29.: a munkásmozgalom vértanúja, székely építőmunkás, faszobrász, költő. – Egész élete összeforrt a munkásság sorsával. A M. Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként harcolt, menekülnie kellet. Visszatérte után bekapcsolódott a romániai munkásmozgalomba. A Mv.-en megjelent Új Szó-t szerkesztette (1936). Letartóztatták (1943) és a börtönben meggyilkolták.

1875., † ?: tanár. – Helyettes tanár a mv.-i Ref. Koll.-ban (1898–1900). Irod.: Mv. tört. 2

? † ? : ref. lelkész. – Maroscsapón lelkész (1780–87), majd Boldogfalván szolgált haláláig (1788–89). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1., 4.

Kadicsfalva, 1780. jan. 12., † 1847. júl. 4.: r. k. pap. – Bécsben a Pázmaneumban tanult. Pappá szentelték (1803. szept. 2.). Mv.-en szolgált káplánként (1803–06). Szentszéki ülnök Szentháromságon (1806), Borbándon (1810). Plébános és kerületi jegyző Székelyhodoson (1815–41), Mikházán (1841), Székelyhodoson nyugdíjas (1846–). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Pál-Antal 2009

? † ?: honvéd. – Felesége: Elekes Mária (1821–1849). – Gazdag birtokos. Kőháza volt Nagyernyében (1860), mint egyedülinek a Bálintitt családon kívül. Önkéntes honvéd (1848). Irod.: Nemes Gyula: Szakrális emlékek. = Pál-Antal – Simon

? † Mo., 2001. márc. 11: sportrepülő, oktató pilóta. – A Constructorul szövetkezet technikusa. Mv.-en az első sárkányrepülő szakosztály a Prodcomplex sportegyesületnél, a Viitorulnál alakult meg. Vitorlázó repülő, a mv.-i Aeroklub parancsnoka. Sportrepülésben országos eredményei voltak. Tagja lett a vitorlázó repülők válogatott keretének (1965–). Sportmesteri cím birtokosa (1967). A Román Repülőszövetség

1943., † Mv., 2007. máj. 11.: technikus, vízipolós. – A mv.-i az IRUMCO hűtőtechnikusa, vizipolós. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 2007. máj. 12.)

? † ?: ref. lelkész. – Maroskeresztúron szolgált (1835–50). Irod.: Cristeşti – Mureş

? † ? : királyi herceg. – Többször járt Mv.-en, itt lakott (1916–17). Mv.-en megalakult a Baross Szövetség helyi tagozata (1942. márc. 8.), és itt zajlott az Idegenforgalmi és fürdőügyi országos kongresszus (1942. márc. 22–24). Mint az Országos Baross Szövetség díszelnöke, és a mo.-i Fürdőszövetség elnöke, részt mind a két

1924. jún. 9., † : labdarúgó. – Gyermekkorától játszott a Monopol és a Dermagant együttes törpe csapatában. Felnött csapatban Mv.-en a C majd B díviziós együttesekben (1945–), majd a brassói Metromnál. Visszatért Mv. -re a Lokomotív színeiben játszott A-díviziós mérközéseken (1951–63). Visszavonult, de edzette a mv.-i Lemnul (1963–67), a nyárádszeredai

Mezőrücs, Néma, 1898. júl. 20. † Majszín, 1944. okt. 14.: áldozat. – Egyike a horthysták által Felsővisóra kényszermunkára hurcolt, majd Majszínnál 35 társával együtt agyonlőtt áldozatoknak Irod.: Fărăgău

Erdőszentgyörgy, 1894., † ?: zenei író. – M. dalszövegeket, táncdarabokat és operetteket írt pl. Daloló szívek 2. k. (Pápa, 1935). Irod.: Gulyás; Molnár Imre: A m. muzsika könyve (Bp., 1936)

? † ?: tanító. – A nagysármási ref. templom toronygombjában elhelyezett irat említi, mint igazgató-tanítót az állami iskolában (1902). Irod.: Keszeg

Szászpatak, 1894., † : kereskedő. – Mv.-en volt kereskedő. Részt vett az első vh.-ban (1915–1918), az orosz fronton harcolt, hadnagyi rangban kitüntetésekkel szerelt le. Mv. -ről deportálták feleségével (1902–) együtt (1944. máj. 29.). Irod.: Erdélyi ezredek; Mv. zsidósága

? † ?: polgármester. – Segesvári polgár, esküdt (1617), királybíró (1621), polgármester (1622, 1627, 1629). Irod.: Kraus: Erdélyi krónika

1881.?, † Mv., 1939. okt. 29: tanár. – J. Mátyás (1859- Mv., 1919. aug. 11.) és Teitler Magdolna fia. Testvérei: J. Magda, Demeter Sándorné; J. Mátyás, felesége Buckur Mariczi; J. János; J. Miczi, Remler Józsefné. Felesége: aldobai Babarics Dobolyi Irén († Mv., 1930. jan. 8.). – Mv.-en r. k. főgimn.-i tanár. Irod.:

Mv., 1942. júl. 26., † Mv., : kritikus, esszéíró. – Kv.-on a BBTE magyar nyelv és irodalom szakán végzett (1964). Szerkesztő az Utunk (1964–68), a Korunk folyóiratnál (1968–70), visszatért az Utunkhoz (1970–), az átnevezett Helikon munkatársa, kritikusa. Az Utunk Leválváltás rovatának kritikus, irónikus, szellemes szerkesztője. Tagja a Pezsgő-dijat osztó kollégái

Brassó, 1886. dec. 19., † Mv., 1972. nov. 5.: tanár, színműíró, előadóművész. – A nagyszebeni R. K. Leányközépiskolában érettségizett (1904), a bp.-i Állami Erzsébet Nőiskola Tanítóképző Intézetében tanítónői képesítést, és m. -német szakos tanári oklevelet szerzett (1910). M. és német nyelvet tanított Mv.-en az Állami f. Leányiskolában (1910–23), majd az

Székelykeresztúr, 1853. márc., † Mv., 1910. márc. 25.: dr. kir. közjegyző, ügyvéd, politikus, költő. – Testvérei: István; Róza Meskó Lukácsné; Etelka; Ottó. Felesége: Simay Róza (1857 – Mv., 1934. szept. 8.), zongoraművész. Gyermekeik: Loránd, Ernesztine – Tanulmányait szülőhelyén, Segesvárt és a székelyudvarhelyi Főgimn.-ban végezte; két évig Bp. -n a Politechnikumot

Székelykeresztúr, 1886., † 1965.: orvos, bőrgyógyász, vítéz. – Talpasi K. Ottó, kereskedő és Király Eszter fia. Felesége: Bornyász Viola. – Debrecenben a Piarista R. K. gimn.-ban érettségizett (1905), az egyetemet Kv.-on a Ferenc József TE végezte (1905–1910), doktorált (1911. febr. 4.), majd a berlini Bum klinikán egy évig orvos. Az

1858.? † Kv., 1923. febr. 11. Mv.-en temették: kereskedő. – Nővére: K. Etelka. Felesége: Király Eszter. Fiúk: dr. K. Kálmán. Irod.: Gyászjelentő

Kv., 1915. febr. 2., † Mv., 2001. szept. 23.: költő. – Az egyik legrégibb erdélyi m. család, a Kalota nemzetség leszármazottja. Kv.-on a Felső Kereskedelmi Iskolában végzett (1932). Szülei korán elhaltak, s a gazdaság irányítását neki kellett vállalnia fiatalon. Gazdálkodott Maroslekencén és Iklandon (1949. márc. 3.-ig). Maroslekencéről telepítették ki, kényszerlakhelye

Zilah, 1859., † ?: jogász, ogy.-i képviselő. – Apja állami tisztviselő Mv.-en. – Középiskolát Mv.-en a ref. főgimn.-ban, jogi tanulmányait részben a bécsi Egy. Jogtud. Karán (1876–78), részben a bp.-i egyetemen végezte. Kisküküllőmegye központi járásában megválasztották szolgabírónak (1884), ahonnan a balavásári kerület ogy.-i képviselőnek küldte az ogy. -be (1892- 1906)

? † Bp., 1879. aug. 28. Bp.-en temették: kir. itélőtáblai tanácselnök. – Gyermekei: Etelka, Ferenc, Bertha (1836- Mv., 1874. szept. 27.). – A mv.-i kir. itélőtábla tanácselnöke, a Ref. Koll. gondnoka (1875. máj. 23. – 1879). Irod.: Gyászjelentő; Koncz, Parádi

1322. ápr. 20. † 1327. jún. 4.: székely ispán. – Radnót sógora volt. Hatalmas vagyonát Károly Róbert kir. neki adta (1322). Irod.: Kelemen Lajos 2009; Székelyföld tört. 1.

Nyárádremete, 1875., † Győr, 1960.: erdész. – A győri Erdészeti igazgatóság erdőtanácsosa volt. Irod.: Nyárádremete

Nyárádmagyarós,., ? † ? 2023. jún. 2 ?: polgármester. – Nyárádmagyarós polgármestere 16 évig. Fejlesztette a község tevékenységét, a Bekecsalján és a Bekecs-hegyen. Az RMDSZ Maros megyei szervezete saját halottjának tekintette. Irod.: Népújság 2023. jún. 1.

Nyárádmagyarós, 1888, † ? : kisbirtokos. – Részt vett az I. vh.-ban (1914–18). Szakaszvezető, lővészmester. Irod.: Erdélyi ezredek; Eremitu-Nyárádremete; Nyárádremete

Nyárádselye, 1897. ápr. 14. † Nyárádselye, : ?: nemes, vitéz. – A cs. és kir. 62. gyalogezredben szakaszvezető. Kitüntetései: O1, O2, Kcsk, SebÉ, Bajor ÉK. Vitézi avatási időpont: 1942. jún. 18. Irod.: Berekméri–Nemes

1924 ? † Mv., 1991. ápr. 1.: tanár. – A mv.-i Bolyai Líc.-ban tanított. Irod.: : [Nekrológ] (Nú., 1991. ápr. 3.)

1896, † Mv., 1974. aug. 21.: munkásmozgalmi harcos. – A RKP tagja (1921–), az illegalítás éveiben mint függetlenített pártaktívista dolgozott az ország különböző városaiban. Több éven át volt az egységes szakszervezetek mv.-i szakanácsának titkára, szerepe volt a marosvölgyi munkásmozgalom megszervezésében és megerősítésében. A mv. i pártbizottság titkára (1921- ). Jelentős

? † ? : lakatosmester. – Sportszereplését, mint a mv.-i MTE alapító és vezetőségi tagja kezdte (1911). Egyesületének évtizedeken keresztül intézője, titkára majd elnöke volt. Az ökölvívó és bírkozó szakosztálynak ügyv. alelnöke lett. Mv.-en bírói vizsgát tett (1941). A mv.-i sportéletben megszakítás nélkül dolgozott több mint 30 évet. Irod.: Pluhár;

Szentgerice, 1899., † ? : földműves. – Iskoláit szülőfalujában végezte majd a gazdálkodást tanulta. Önállóan gazdálkodott (1919–); községi bíró; a Hitelszövetkezet igazgatósági tagja, a Hangya ottani elnöke; a MP tagja. Irod.: Székelyfold. í k.

1888., † Székelybő, 1940.: kántortanító. – Székelybőben volt r. k. kántortanító, a falu egyik legmegbecsültebb lakósa. Irod.: Nemes Gyula: Szakrális emlékek = Pál-Antal – Simon; Nyárádszereda községei

Nyárádmagyarós, 1925. okt. 6.., † Egerfarmos 1944. nov. 9.: honvéd. – Nagy Eszter fia. – 70. gyalogezredben honvéd. Irod.: Berekméri 2015

? † Nyárádszentbenedek, 1767: ref. lelkész. – Külföldön tanult akadémita. Nyárádszentannán mester (1748), Nyárádszentbenedeken lelkész. Mv-en vártemplomi segédlelkész (1760–67). Mv.-ről áthelyezték a berekeresztúri gyülekezethez. Irod.: Imreh Barna; A mv.-i ref. egyház (1727–) anyakönyve [kézirat]; Időtár 1; Nyárádszentbenedek; Vártemplomi lelkészek névsora, 1571–2000 (Új Kezdet, 2. sz., 2000)

Mv., 1932. febr. 26., † ? : könyvszerkesztő, műfordító. – A mv.-i Leánygimn.-ban érettségizett (1951); a buk.-i Maxim Gorkij Főiskolán orosz tanári oklevelet szerzett (1955). Egy évig Buk-ben oroszt tanított, majd a Ştiinţă şi Technică folyóirat kiadásában magyarul megjelenő tudományos-fantasztikus regénysorozatot szerkesztette (1957–). Szerk. az Irodalmi Könyvkiadónál (1958–), majd a