Szerző: Fülöp Mária
SIMÉN Endréné, sárdi, kisbéri Pellet Róza
1869? † Mv., 1941. jan. 3. – Testvére: Pellet Emma karácsonyi Görög Lajosné. Irod.: Gyászjelentő.
SIMÉN, Georgina, sárdi, Bornemisza Jánosné
Tustya, 1870. ápr. 23., † Gógánváralja, 1942. jan. 12.: földbirtokos nemes. – S. György és Földváry Zsuzsanna leánya. Férjhez ment Bornemisza Jánoshoz Háromszék főispánjához (Tustya, 1896. febr. 25). Irod.: Gudenus.
SIMÉN Gergely
? †?: földbirtokos. – Péter és homoródszentmártoni Biró Kata fia. A Nagyküküllő melletti Sárdra telepedett, ahonnan a család egyik ága előnevét írta (1500-as évek vége). Két fia volt István és Pál. István Sárdon maradt és törzse lett a sárdi Siményeknek. Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN György
? †?: tanító. – Szentgericén a második ismert mester (1738). Irod.: Szentgerice.
SIMÉN György, sárdi, III
? †?: földbirtokos. – Felesége Thoroczkay Klára. Gyermekei: György (1778–1839), Elek (1779–1840), Klára – Bethlen Sámuelné († 1848), Eszter – Sándor Jánosné, Júlia – Elekes Antalné. Követ az unit. zsinaton (1784–88), S. Elekkel kir. biztosnak, consistornak választották (1789). Küküllő megyei követ (1790), majd Torda megyei követ (1794). A sárdi malmok
SIMÉN György, solymosi, kelementelki ág IV
1778., † 1839: földbirtokos. – György és Thoroczkay Klára fia. Felesége: br. Plankensteini Rauber Róza (1802–1853-ban még élt özv.). Gyermekei: Róza Ugron Lázárné; Amália Lázár Kálmánné; meghaltak kolerajárványban hárman († 1849): Klára, Johanna Ivánka gr. Lázár Dénesné és Kata; György, felesége tancsi gr. Földváry Zsuzsánna. Kelementelkén élt. Nevelője volt Kőváry László, aki
SIMÉN György, solymosi
? †?: ? – S. György és Rauber Klára fia. Felesége tancsi gr. Földváry Zsuzsánna. – Kelementelkén élt. Nevelője volt Kőváry László, aki a szabadságharc leverése után egy ideig a szüleinél talált menedéket. Irod.: Józsa András: Lázár Kálmán ornitológus, állatkertész (Nú., Színes Világ, 2014. júl. 4,).
SIMÉN István; Simény; Semien
? †?: Marosszék szószólója (1409). – Gergely fia. A legrégebbi a családban, akiről emlékeink vannak. Ő maradt Sárdon, tőle származik a kelementelki ág. Fia Gábor. Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN János, solymosi
? †?: ügyvéd. – Mv.-en kir. táblai ügyvéd (1836). Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN József
? †?: tanító, lelkész. – Nyárádszentlászlón tanító (1829–31), majd Bordosra távozott lelkésznek. Irod.: Nyárádszentlászló.
SIMÉN Klára, siménfalvi; iktári gr. Bethlen Sámuelné
1781., † Kv., 1845., a kv.-i Házsongárdi Bethlen kriptában nyugszik: földbirtokos. – III. György és Thoroczkay Klára lánya. Férje iktári gr. Bethlen Sámuel. Gyermekeik: Bethlen Domokos (1810. márc. 15. – 1866) és Katalin – Bánffy Miklósné (1814. márc. 12. – 1871). Özvegyként Héderfáján lakott, maga kezelte a jószágát, jó gazdaasszony,
SIMÉN Klára, sárdi; Teleki Miklósné
1807. febr. 19., † 1888.: tancsi földbirtokos. – S. Elek és Petrichevich-Horváth Teréz leánya. – Férjhez ment Teleki Miklóshoz cs. k. kamarás, udvari tan.-hoz. (Bécs 1826. febr. 26.) Irod.: Gudenus; Kőváry László 1899.
SIMÉN Pál
? †?: földbirtokos Széplakon. – Gergely fia, aki Sárdon telepedett le. Elvette kövesdi Nagy Annát, akivel megkapta a széplaki részbirtokot, amelyet a Horváth családdal osztottak el (1609). Fiai Tamás, János, István terjesztette a széplaki ágat, de valószínű, hogy tőlük származott a solymosi ág is, mert a széplaki ág magvaszakadtával a
SIMEON
? †?: g. kat. pap. – Ioan Bob püspök Radnótfájára helyezte szolgálni (1799. márc. 17.–). Irod.: Dobozi.
SIMION
? †?: mezőszakáli esperes. Irod.: Pop Alexandru: Desbinarea in Biserica Românilor din Ardeal şi Ungaria 1697–1701 (Buc., 1921).
SIMION, Alosiu
? †?: g. kat. pap. – Régen – Radnótfáján szolgált (1930–34). Az ő idejében öntették Temesváron az 1866-ban épült templom harangjait Irod.: Reghin, Protopopiat.
SIMION, Simion
? †?: g. kat. pap. – Marossárpatakon szolgált (1885–93). Irod.: Berekméri–Gálfi.
SIMION, Ştefan
? †?: küküllői érsek. Irod.: Meteş Stefan: Istoria bisericii şi a vieţii religioase din Ardeal şi Ungaria. Vol 1.: – 1700. (Arad, 1918).
SIMIONESCU, Alexandru
Nyárádbálintfalva, 1924. okt. 2., † Nyárádbálintfalva, 1944. szept. 28.: önkéntes. – Apja részt vett a gyulafehérvári nagygyűlésen (1918. dec. 1.). Szülőfalujában tanult, majd a mv.-i Mihai Viteazul Katonai Líc.-ban (1938–40), nem menekült el a Líceummal Temesvárra (1940), hanem szülőfalujába tért vissza. A maroshévizi kényszermunkatáborból megszökött (1944. aug. 23.), önkéntesként állt
SIMIONESCU, Florea
1913. okt. 27., †?: őrmester. – Régeni lakos. Mv.-en a 39. tüzérezredben szolgált. Részt vett a román hadsereg kötelékében a keleti hadjáratban (1944. ápr. 7. –), és a nyugati hadjáratban (1944. nov. 16-ig). Kitüntetése: Bărbăţie şi credinţă, cl. a II-a şi a III-a. Irod.: Reghin, militari.
SIMIONESCU, Virgil
? †?: templomfestő. – A mv.-i nagy ortodox katedrális freskóit a buk.-i D. Brăescu, ikonosztázát a lugosi Virgil Simionescu festő alkotta (1934). A g. kat templom festését is ő készítette (1935). Irod.: Időtár 3; Man, 3.; Mv. műv. vár; Petreanu, Coriolan: L’Art roumain de Transylvanie (Buc, 1938).
SIMIONIS, Dănilă
? †?: g. kat. pap. – Balázsfalván végezte a teológiát (1806–18), Nagysármásban szolgált haláláig (–1836). Renováltatta a régi fatemplomot (1812). Irod.: Sărmaşu.
SIMIONIS, Vasile
? †?: mártír. – Apja: S. Dănilă, a nagysármási g. kat. pap. – Az Erdélyi Mezőség IV. Bărăi nevű Tribunátusának a vezetője (1848). Mártírságának emlékére szülőfalujában az utóbbi években szobrot állítottak. Irod.: Sărmaşu.
SIMÓ Attila, §
Iszló, 1916. jún. 2., † Szászrégen, 1995. szept. 19: unit. lelkész. – Mv.-en érettségizett a Ref. Koll.-ban (1936); Kv.-on egyetemista a természetrajz-földrajz szakon (1936–38), majd az Unit. Teológiai Akad.-án szerzett lelkészi oklevelet (1943). Balatonlellén népnevelési vezetőképző (1940), Kv.-on és Kassán tábori lelkész (1941–42), Kocsordon lelkész (1943–44); Kv.-on, ill. a szovjet harcvonalon
SIMÓ Donca, §
1910. okt. 17., † Buk., 1937. jún. 8.: a RKP harcosa. – Bolgár származású, az illegalitásban ismerkedett meg Simó Géza egyik fiával, Gyulával, a konstancai börtönben szülte fiát S. Vilmost. – A dobrudzsai Bazarcic-ból került Buk.-be, ahol egy szövődében dolgozott. Bekapcsolódott a KISZ illegális munkájába (1927–). A börtönből szabadulva gyermekével
SIMÓ Ferenc, kissolymosi
Székelybő, 1876., †: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után önálló gazda lett, 38 hold földjén őstermeléssel és haszonállat-tenyésztéssel foglalkozott. Az első vh.-ban a 22. gy. e.-ben az olasz fronton harcolt, megsebesült. Tekintélyes polgár a község bírója volt. Irod.: Székelyföld í. k.
SIMÓ Ferencné,atyhai, nagysolymosi Kontz Jusztina
1840? † Mv., 1918. ápr. 10.: ? Gyermekeik: dr. S. Balázs; S. Mátyás, felesége: Pap Anna. Irod.: Gyászjelentő.
SIMÓ Gábor, kissolymosi
? †?: tanító. – Nyárádszentlászlón tanító (1748). Irod.: Nyárádszentlászló.
SIMÓ Gábor, kissolymosi
? † Mv., 1939. máj. 6.: tanító, hangszerkészítő. – A Ref. Koll.-ban tanított. Székely ezermester, hegedűkészítő volt. A városban csak a székely Stradivarius néven emlegették. A Dorohoi-i Apăteanu Alexandrut tanította meg a hegedűkészítés mesterségére, aki tudását átadta a későbbi neves Boianciuc Roman szászrégeni hangszerkészítőnek. Irod.: Időtár 3; Lăzăroiu.
SIMÓ Géza
? †?: ev. ref. lelkész. – Mezőbándon lelkész. A MT megyei Általános Tanítótestület Mezőségi körének megalapítója (1883), első elnöke. Irod.: Emlékkönyv.
SIMÓ Géza, §
Etéd, 1870. márc. 7., † Mv., 1946. febr. 26.: tanár, szerkesztő, szakszervezeti titkár, munkásmozgalmi harcos. – Apja ref. lelkész Mezőbándon. – Elemi iskolát a szülőfalujában végzett, tanító diplomát a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban, filológiai tanári képesítést Bp.-en szerzett. Tanulmányai elvégzése után tanító volt (1905–06) a szlovák Iglóra, majd a Bácskában Titelre kapott
SIMÓ Gyula
? †?: munkásmozgalmi harcos. – Simó Géza fia. Felesége a bolgár származású Donca. Fiúk: Vilmos. – Szerkesztette a Mv.-en megjelenő Ifjú Harcos c. kommunista irányítás alatt álló ifjúsági lapot (1929). A MADOSZ mv.-i nagy gyűlésén javasolta egy önálló, a szovjet hadsereg és a szövetségesek oldalán harcoló erdélyi m. hadosztály, a
SIMÓ István, solymosi
? †?: unit. pap. – Keresztúrköri jegyző, szentábrahámi pap (1774. k.). Irod.: Kénosi–Uzoni 1.
SIMÓ József
†?: alszolgabíró, dullóbiztos. – Maros megye Küküllői járásának abodi szakaszában tevékenykedett (1849. ápr.). Dullóbiztosként tett jelentést a fintaháziak megvédéséről (1848. okt. 13.). Irod.: 1848–1849 Marosszék; Pál-Antal.
SIMÓ József
Ákosfalva, 1919., †?: tanító. – Tanulmányait Mv.-en végezte, Havadon kezdte pedagógiai munkásságát (1939), majd Székelysárdon volt ig. tanító (1940–). A kultúrintézmények munkájában tevékeny részt vett. Nagyernyében Molnár Kálmán helyébe lépett (1945–). Irod.: Székelyföld í. k.
SIMÓ József
Mv., 1924. máj. 2., † Bp., 1987. dec. 29.: keramikus, ipari vezető. – Az Iparműv. Tanács tagja. – Mv.-en járt isk.-ba, ezután kötélgyári munkás volt. A Herendi Porcelángyárban tanonc (1941–45), a gyár üzemi bizottságának elnöke (1945–), igazgatója (1948–49), a Kőbányai Porcelángyár minőség-ellenőrzési osztályának vezetője (1949–), az Építőanyagipari Min.-ban főelőadó (1951–52),
SIMÓ József, kissolymosi
1883., †?: földbirtokos. – Székely nemesi családból származott, Udvarhely megyei eredetű. Középiskoláit Kv.-on végezte, majd a család szövérdi birtokán gazdálkodott, később a harasztkereki birtokot vezette (1917–). A MP elnöke volt, hadbíróság elé állították (1918–). Irod.: Székelyföld í. k.
SIMÓ László; Ladislau
Székelylengyelfalva (Har.), 1910. †?: tanító. – Tanított a kóródszentmártoni Általános Iskolában (1952–71). Irod.: Omagiu.
SIMÓ Sándor
? †?: r. k. plébános. – Székelykálon plébános (1981–85). Irod.: Maros-küküllői főesp.; Székelykál 800 éves történetéből.
SIMÓ Zsigmond, kissolymosi
1862? † 1930. febr. 19. Harasztkeréken temették: orvos. – Testvére: Simó Klára Kovács Viktorné; S. Pál; S. Gáborné; S. Ágnes. Felesége: Tokodi Páncél Ilona. Irod.: Gyászjelentő.
SIMON
? †?: ispán. – Magyarfülpösre vonatkozó legrégibb okirat szerint Károly Róbert király a falut Mihály fia, Simonnak ajándékozta (1319). Irod.: Keresztes Gyula: Templomaink 25.: A magyarfülpösi középkori templom (Nú., 1999. márc. 27.).
SIMON
? †?: r. k. pap. – Az alsóidecsi plébániatemplom papja, fizette a pápai tizedet (1332). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Léstyán – templomok 1.
SIMON
? †?: r. k. pap. – Sármáson volt pap, fizette a pápai tizedet (1333). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.
SIMON, dézsfalvi család
Küküllő vármegyei nemes család, azon megyében fekszik Dézsfalva, hol valószínűleg birtokoltak is. Közülük Mihály 1708-ban Bécsben az erdélyi udv. kancellária tanácsosa és regisztrátora volt. János 1760-ban Dobokában birtokos, fia János ott törv. széki ülnök 1827-ben, neje gr. Kún Zsuzsi, fia Elek szolgabíró (1845.), kinek özvegye Keczeli Juliána. Kristóf 1794-ben az
SIMON, kisgörgényi család
Erdélyben is több Simon nevű család van, ilyen a k. görgényi előnevű, melyből Péter 1794-ben Kolozs vármegye alszolgabírója volt. Irod.: Nagy Iván.
SIMON, vadasdi
A családból S. András kapott privilegiumot – gyalogosságot (1608. jún. 10.), Nemességét 1656-ban igazolta. Irod.: Kempelen; Pálmay.
SIMON Ágnes
Marosszentanna, 1924. aug. 6., †?: munkásnő. – Mv.-en élt. Fajgyalázással vádolták. Irod.: 1956 Erdélyben, Székes.
SIMON Albert
? †?: járásbíró. – Apja: dézsfalvi S. József. Testvére: S. Jozefa Benkő Farkasné. Gyermekeik: Ferenc, Máriskó, Margit. – Segesvári kir. járásbíró.. –. Irod.: Gyászjelentő.
SIMON, Alexandru
? †?: politikus. Irod.: Politics and political parties in Roumania (London, 1936).
SIMON András
Szászrégen, 1921., †? – A II. vh.-ban tart. zászlósi rangban vett részt. Irod.: Berekméri.
SIMON András, Simon Endre
Bogárfalva, 1816. márc. 10., † Székelyudvarhely, 1885. febr. 23.: r. k. pap. – A teológiát Gyulafehérvárt végezte, pappá szenteltelték (1839. ápr. 14.). Gyergyószentmiklóson káplán, Eheden (1842), Hodoson (1847), Gyergyótölgyesen (1847) plébános. Hazafias szónoklataival buzdította a híveket (1848), amiről a helybeli román pap jegyzeteket készített, és feljelentette (1849. nyarán). A nagyszebeni haditörvényszék
SIMON András, Simon Endre
1837. nov. 30., † 1872. dec. 20.: r. k. pap. – Pappá szentelték (1861. júl. 3.). Káplán Segesváron és hittantanár, Gyulafehérváron tanár és káplán (1862), káplán Kv.-on. Tanár Mv.-en (1865–66), majd Székelyudvarhelyen tanár és gimnáziumi igazgató. Sepsiszentgyörgyön plébános. Irod.: Ferenczi Sándor 2009.
SIMON Elek
? †?: tanító. – Sáromberkén volt tanító (1814–23). Ellátta a »notáriusi« teendőket is. Irod.: Sáromberke.
SIMON Elek
Bágyon?, † Vadasd, 1912. márc. 2.: ref. lelkész. – Unokája szerint Bem hadseregében szolgált a szabadságharc alatt, valami rangot is viselt, ezért Bécsújhelyen ült, és később is összeesküvésekbe keveredett, ezért sokat zaklatták. Egyszer egy rendőr előtt nyelte le társai listáját. Végül a papságba menekült. Pókakeresztúron (1858–74), Kisfülpösön, majd Bedében, végül
SIMON Elek
? †?: ügyvéd, mv.-i polgár. – Fekete Sámuel kir. udvari tanácsossal együtt fáradságot és anyagi áldozatot sem kímélve kiadták Benkő Károly Marosszék leírása c. művét. – F. m.: kiadó: Benkő Károly: Marosszék ismertetése (Kv., 1868). Irod.: Fülöp–Ferencz; Pál-Antal 2003.
SIMON Elzeár, P.
? †?: r. k. pap. – Marosszentgyörgyi plébános, adminisztrátor parochiális (1936). Irod.: Baricz.
SIMON Endre
Bogárfalva, 1816. márc. 10. † Kerelőszentpál (Maros), 1885. febr. 23.: r. kat. Lelkész. – Tölgyesen (Hargita) volt plébános. Az 1848-as forr.-i események idején letartóztatták és a gyulafehérvári kazamatában fogva tartották (1849–51). Fogsága után Korondon, Alsójárán, Sinfalván és Kerelőszentpálon volt plébános, majd esperes. Irod.: Pál-Antal–Szabó 2.
SIMON Endre
Gyergyószentmiklós, 1837. nov. 30., †?: róm. kat. lelkész és tanár. – Az erdélyi püspökmegyében volt pap és Mv.-en, Károlyvárt, Székelyudvarhelyt (1867–) főgimnáziumi tanár, hitelemző és városi hitszónok. Levele: Pozsony böjtmás hava 22. az Idők Tanujában (1860. 63. sz.). – F. m.: A kath. pap tisztelendő: Egyházi sz. beszéd, melyet Takó
SIMON Endre
Székes, 1936. okt. 19. † Bp., 2022. jún. 7.: képzőművész. – A fia, Simon Zsolt, grafikusművész. – A mv.-i Képzőműv. Líc.-ban tanult és érettségizett (1954). A kv.-i Ion Andreescu képzőműv. főiskola hallgatója (1954–60). Az évek során tanárai: Bordy András, Incze István, Piskolti Gábor, Petre Abrudan, Teodor Harșia, Miklóssy Gábor (1960–1967,
SIMON Endre, csekefalvi
Havad, 1895 † 1973: ref. lelkész. – Nagyapja Elek az 1848-as szabadságharc vitéze volt. Felesége: Hegyi Jolán (1903–1958). Tanulmányait Mv.-en, Szászvároson és Kv.-on végezte. Az első világháborúban az orosz és román fronton harcolt hadnagyi rangban, megsebesült. A II. o. ezüst, bronz v. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetettje volt. – Mint
SIMON Ferenc
? †?: földbirtokos. – Testvéreivel földbirtokosok Egrestőn, közel 300 hold földdel rendelkeztek. Önként jelentkezett a dicsői Földosztó Bizottságnál, és 100 hold szántót, 190 hold legelőt a falu lakosainak adott ki árendába, a fennmaradt 117 holdat saját részükre tartotta meg (1921–). A földosztás alkalmával birtokaiból kisajátítottak 250 holdat: szántót, kaszálót, legelőt
SIMON Ferenc
? †?: kereskedő. – Mv.-en volt csemegekereskedő és képeslapokat is adott ki (1890-es évek végén). Irod.: Csepreghy.
SIMON Ferenc
? † 1908?: vállalkozó. – Felesége: Buchert Luiza (1869? – Mv., 1912. szept. 18.). Gyermekeik: S. Ferenc, Hugó, Erzsébet, Ernő és László. – Valószínű ő az a mester, aki a Bernády György kosárdombi villájában a kő- és betonmunkákat készítette (1900). Irod.: Bernády; Gyászjelentő.
SIMON Ferenc
Mv., 1896, †?: műasztalos és hangszerkészítő mester Mv.-en. Részt vett az I. vh.-ban (1915–18), főtüzér. Irod.: Erdélyi ezredek.
SIMON Ferenc, bethlenfalvi
Nyárádszentanna, 1878., †?: tanító. – Középiskoláit Nagyenyeden és Bp.-en végezte, tanítói pályafutását 1898-ban kezdte. A hűségeskü megtagadása miatt állásából elbocsájtották (1919), majd visszavették (1921) és tanított (–1933). Mv.-en élt mint nyugdíjas. Irod.: Székelyföld í. k.
SIMON Ferenc, §
Mv., 1927. jan. 8., † Mv., 2005. jan. 12.: sportoló, vízilabdázó, úszó. – A mv.-i MSE gyermekként kezdett sportolni (1932–), egyik edzője Rajki Béla, aki később a m. úszóválogatott edzője volt. Már 17 évesen a város vízilabda csapatának tagjaként bekerült az országos válogatottba. CFR SE, a Dermagant és a mv.-i
SIMON Gábor
? †?: tanító. – Bözödön tanított (1893–94), majd a mv.-i koll.-ban tanító. Hegedűkészítő. Irod.: Koncz 1905.
SIMON Gábor
Bede, 1878., †?: ref. lelkipásztor. – Tanulmányait Nagyenyeden, Mv.-en és Debrecenben végezte, pappá szentelték (1903). Pályafutását Sellyén kezdte (1904), onnan Abafájára, majd Székelytompára került (1925–). A szociális egyesületek irányítója, a Munkaközösség elnöke, minden kulturális és szociális egyesület támogatója volt. Beszolgáló adminisztrátor Tompáról Székelybőbe (1951–55). Irod.: Ref. egyetemes névtár, Székelyföld í.
SIMON Gábor
1936. † Mv., 2022. ápr. 13.: biológus. – Klinikai főbiológus, dr. kutató, tudós és polihisztor. A vesekő kutatásának eredményeiért, az Egészségügyi Minisztérium „különleges polgára” oklevéllel ismerte el és köszönte meg munkásságát. Irod.: Nekrológ (Nú., 2022. ápr.15.).
SIMON György
? † Bonyha, 1770.: tanító. – Székelyudvarhelyen subscribált (1749). Bonyhában tanított haláláig (1759–70), a vizitációs jegyzőkönyvekben kétszer szerepelt. Lejegyezték róla: nem volt háza, és zord természete elriasztotta a gyermekeket az iskolától. Sok adósságot hagyott hátra. Irod.: Bonyha és egyháza; Küküllői Ref. Egyházm. 1.
SIMON György
? †?: bíró. – Tófalva falusbírója. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.
SIMON György
Szentháromság, 1908. máj. 6., †?: juhász. – Letartóztatásakor (1957. jún.12.) a mezőpaniti kollektív gazdaság juhásza volt. Azzal a váddal állították bíróság elé, hogy megpróbálta megmérgezni a reá bízott juhokat. Irod.: 1956 Erdélyben.
SIMON György, B.
Búzásbesenyő, 1957. júl. 25., †? 2008: tanár, költő. – Szilágysomlyón élt, Szilágybagoson tanár. Verseit, helytörténeti írásait közölte a Hepehupa c. művelődési folyóirat, amelynek szervező-szerkesztő-terjesztője volt. Irod.: Bölöni Domokos: Egy eltávozott barát emlékére (Múzsa, 831. sz., 2008. ápr. 12.).
SIMON Gyula
Segesvár, 1899. dec. 27., † Bp., 1982. okt. 4.: jogász. A bp.-i egy.-en jogtud., doktori oklevelet szerzett (1923), Bp.-en egységes bírói-ügyvédi vizsgát tett (1928). Bp.-en a Belvárosi Takarékpénztár Rt.-nél tisztviselő (1921–), cégvezető (1935–), a Nehézipari Központban pénzügyi tanácsadó (1947–), az Áll. Bankok Központi Irodájának munkatársa (1948–), a M. Nemzeti Bank
SIMON Gyula
Marossárpatak, 1930. máj. 18., †?: géplakatos. – Letartóztatták (1960. szept. 29.) és szubverzív szervezet létrehozására való bujtogatás vádjával állították bíróság elé. 15 évre ítélték. Meghalt. – Irod: 1956 Erdélyben.
SIMON Herman Jecheszkiél, §
? †?: tanár, rabbi. – A II. vh. előtt héber nyelvtanár és a judaisztika tudományok előadója volt Mv.-en. Egyike azoknak, akik megmenekültek és visszatértek a munkatáborokból, munkaszolgálatok poklából (1944. nov.). Mv. rabbija (1945–48). Az elpusztult mv.-i hitközség újjászervezője. Általa ismét felújult a zsidó nemzeti mozgalom egészen a feloszlatási döntésig. Mv.-en
SIMON, Ioan
? †?: tanító. – A fából épült első román tannyelvű mezőszokoli iskolában tanított (81 tanulót), délelőtt – délután (1872–76). A két kistermes épületet később lebontották és új téglaiskolát építettek, amelyben egy nagy terem és tanítói lakás is volt (1910). Irod.: Socolul de Câmpie.
SIMON Isidore, §
Bala, 1906. nov. 5., † Párizs, 1985. szept. 17.: orvos, dr., neuropszichiáter, antropológus, orvostörténész. – Franciao.-ban élt és tevékenykedett. Orvostudományi történész-kutató. Szerkesztette a Revue d’Histoire de la Médicine Hébraique-ot. Irod.: MMK; Mv. zsidósága.
SIMON István
Marossárpatak, 1900., †?: gazdálkodó. – A családi földön tanult gazdálkodni, majd önálló lett (1924) Marossárpatakon. Az első vh.-ban a 62. k. gy. e.-ben harcolt. A MP tagja, a ref. egyház presbitere, a Hitelszövetkezet felügy. biz. elnöke és pénztárosa volt. – A román csendőrök elhurcolták és megkínozták. Irod.: Székelyföld í. k.
SIMON István
Bp., 1913. jún. 22.?, †?: r. k. pap, vallástanár. – A gimn.-ot és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte. Pappá szentelte (1936. ápr. 11.). Gyergyószentmiklóson, majd a Mv.-i M. Kir. Állami Tanítóképző Intézet és Líc.-ban hittant tanított (1943–44). Felfüggesztették (1944). Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Szabó K. Attila.
SIMON István, Stephanus
Mv.? †?: lelkész. – Tanult Mv.-en a Ref. Koll.-ban (1736), a logikai osztály vezetője, ifj. Teleki Sándor házitanítója volt, majd Marburgban tanult (1749). Lelkész Káposztásszentmiklóson (1759–78), Sóváradon (1779–1784). Irod.: Szabó–Szögi; Kovásznai.
SIMON István, Kissolymosi Simon István
1752? † 1829. márc. 17.: r. k. pap. – Tanult Kv.-on és Gyulafehérváron (1778–80), pappá szentelték (1781. szept. 22.). Mv.-en tanár (1782–87). Valószínű, hogy Abosfalván volt plébános (1783–87). Plébános Magyarszarvaskenden (1787), Székelybőben (1793), Jegenyén (1796), Topánfalván (1818), nyugdíjas (1825). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.
SIMON Iván
? †?: birtokos, gyergyószentmiklósi származású, S. Endre kat. lelkész-tanár testvéröccse; Iskoláit Mv., Segesvárt, Gyulafehérvárt és Kv.-t járta. Több költeményt írt, melyekből a budapesti Polgár (1875. 22. sz.) bő mutatványt közölt. Irod.: Szinnyei.
SIMON János, lőrincfalvi
Lőrincfalva, 1717. febr., v. 1719., † Marossárpatak, 1797. jún. 20.: ref. lelkész. – Felesége: folyfalvi Tót Berta († 1787 febr.). Fiúk: Sámuel. – Kv.-on subscribált (1735. k.). Nyárádselye lelkésze (1739–1741). A mv-i Ref. Koll.-ban tanított (1742–). Görgényszentimrén (1743. ápr. 4. – 1745), Marossárpatakon haláláig (1746–97), görgényi egyházmegyei nótárius (1754–61), esperes (1761–97. jún.).
SIMON János, Johannes
? †?: ref. lelkész. – A mv-i Ref. Koll.-ban tanult (1766). Ugyanott görögöt tanított, a koll. könyvtárosa (1772–1776) és ülnöke volt. Az újtordai zsinaton ordinálták (1776). Maroscsapón szolgált (1776–78), innen ment Nagyernyébe szolgálni (1777. máj. 29. – 1795). Hívei önkéntes segítségével nagyon szép kőtemplomot épített (1781–84), amely ma is szolgálja
SIMON János P., lőrincfalvi
1891., †?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után különböző gazdasági szaktanfolyamokat hallgatott, önálló gazda lett Mezőcsáváson, ahol a község tekintélyes polgára, a MP, az EGE, a községi képviselőtestület tagja, a Gazdakör és a Hangya ügyv. elnöke, egyházi presbiter és gondnok volt. Az első vh.-ban a 22. gy. e.-ben az orosz fronton
SIMON Jolán
1932.? † Mv., 1997. júl. 30.: tornatanár. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1997. aug. 1.).
SIMON Jozéfa, deésfalvi; kisbaczoni Benkő Farkasné
1851? † Mv., 1890. febr. 19. Egrestőn temették. – Apja: dézsfalvi S. József. Testvére deésfalvi S. Albert, segesvári kir. járásbíró, felesége Kerekes Polixénia. Gyermekeik: Ilona, Elemér, Jenő, József, Máriskó. –. Irod.: Gyászjelentő.