Maros megyei életrajzi lexikon

?, †: ref. lelkész. – Hat gyermekük volt (1748). – Nagyenyeden subscribált (1723). Uzdiszentpéteren (1737–70) volt lelkész. Irod.: Ősz.

?, † Alsóbölkény, 1770.: ref. lelkész. – Kv.-on subscribált (1760 k.). Kolozsnagyidán (1763–66) és Alsóbölkényben volt lelkész haláláig (1767–70). Irod.: Ősz.

? †?: székelyfalvi birtokos. – A város megvásárolta székelyfalvi örökségét (1607), ellenértékként adtak neki és testvérének Mihálynak a városban egy-egy házat és azok tartozékaként szőlőst, valamint 100 forintot. Irod.: Időtár 1; Pál-Antal 2009.

? †? 1467.: Beszterce gr., birtokos. – Vajdaszentiványon vett birtokot (1459), majd újabb birtokot szerzett Mátyás királytól Solymost, hat hozzátartozó faluval (1459) a sárpataki, körtvélyfáji részeket, a tekei uradalmat, Harasztost, Ludvéget és Újfalut. Mátyás király megerősítette birtokaiban (1463). A királyellenes lázadásban való részvétele miatt fej- és jószágvesztésre ítélték. Mátyás visszaadta

Küküllődombó, 1839. szept. 16., †?: m. kir. főerdőmester. – Gazdasági intézeti rendes tanár volt Kolozsmonostoron (1872–); áthelyezték a magyaróvári akadémiához (1874); állásáról leköszönt (1875) és Máramarosszigeten élt mint főerdőmester (1897–). Cikkei az Erdészeti Lapokban, a Georgikai Felolvasásokban, az Erdélyi Gazdában. – F. m.: Az időjárástan alapvonalai. Gyakorlati mezőgazdák és gazdasági

? †?: köteles, esküdt polgár. – Mv.-en városi polgárságot nyer (1665), az esküdt közönség tagja (1674). Irod.: Pál-Antal 2006.

Marosújvár, 1882., †?: mozdonyvezető. – A lakatosiparban szabadult fel, majd a MÁV-hoz került (1908), ahol 31 évig szolgált mint mozdonyvezető. Mv.-en is élt. A hazafias és kulturális egyesületek támogatója volt. Irod.: Székelyföld í. k.

Marossárpatak, 1898, †?: kisbirtokos, hadirokkant –. Az 1. a vh.-ban bevonult a 22. h. gy. e.-hez. (1916), Kiképzése után mint gyalogsági tüzér az orosz frontra küldték, több ütközetben vett részt, megsebesült (1917), mint hadirokkant szerelt le. Bátyja Mihály a nagyezüst vitézségi érem tulajdonosa hősi halált halt az olasz fronton. Irod.:

Marossárpatak, 1867., †?: gazdálkodó. – Önálló gazda Marossárparakon (1890–). A MP tagja, a Hangya felügyelője, és a Tejszövetkezet igazgatója volt, egyházmegyei főgondnok, a presbiterium örökös tagja. Irod.: Székelyföld í. k.

Mv., 1965. jún. 7., † Mv., 2010. jan. 14.: festőművész. – Mv.-en tanult, a Művészeti. Líc.-ban érettségizett, grafika szakon (1983). Tanárai voltak: Molnár Dénes, Major Gizella, Kis Levente, Datu Victor és Bordi Géza. Kv.-on végezett a Képzőműv. Egyetem festészeti szakán (1994). Tanárai: Theodor Botis, Ciato Viktor, Gheorghe Arion. Betegsége szakította meg

1631. †?: nemes. – Felesége Elekes Éva. Fiai: László, Zsigmond, akik a rényi, egerpataki, szacsvai, nyárádmogyorósi és kisborosnyói szántóföldeket, szénafüveket és jobbágyokat örökölték (Végrendelete: Réty, 1700. jún. 9.). Irod.: Erdélyi testamentumok 1.

? †?: unit. pap Szabédon. Irod.: Kénosi–Uzoni 1.

? †?: ref. pap. – A mv.-i kistemplom előtt ott működő ispotály papja volt 26 esztendeig. Beregszászi Sámuel lévita pap írása szerint (1722), egyik elődje Irod.: Krón. Füz. (1937/2).

Kézdikővár? † 1784. febr.: r. k. pap. – Kv.-on (1759–60) és Nagyszombaton tanult (1762–64). Plébános Egrestőn (1766), Abosfalván (1769–78) és Zetelakán (1779). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

?, †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.: SzOkl,

Mv., 1875. jan. 5., † Bp., 1939. aug. 5.: színésznő. – Énekesnőként kezdte pályáját Zomborban (1899), majd komikaként szerepelt. Több mint három és fél évtizedig volt színpadon. Baghy Gyula (1900–), Micskey F. György (1903–04), P. Polgár Béla (1904–), Mezei Kálmán (1906–), Szabó Ferenc (1910–), Fodor Oszkár (1917) társulatánál működött. Férjhez

Körösbánya, 1900., †?: körjegyző. – Szászvároson végezte a középiskolát, majd Fogarason szerezte jegyzői oklevelét (1923). Körösbányán volt gyakornok, majd Valisorán lett s. jegyző, jegyző volt Dobrudzsában, Székelyvajára került (1940). Minden hazafias és kulturális egyesület munkájában részt vett. Irod.: Székelyföld í. k.

Székelykál, 1797. szept. 13., † Marosszentkirály, 1852. jan. 22.: költő, unit. lelkész, püspök, pedagógus. – Apja: Székely István unit. lelkész volt Székelykálban. Felesége. Fodor Sára. – A család Aranyosrákosra költözött, az elemi iskolát itt végezte. Székelykeresztúron az unit. gimn.-ban tanult (1808–14), Kv.-on tógás diák (1814–20); az etimologisták köztanítója (1818–19); a

? † Mv., 1991 máj. 15?: ügyvéd, dr. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1991. máj. 16.)

1946? † Mv., 2005. febr. 13.: zenetanár. – A mv.-i Művészeti Líc.-ban érettségizett (1966). Buk.-i konzervatóriumban klarinét főszakot végzett. Klarinétos volt és a mv.-i Népi Művészeti iskolában tanított klarinétot és szaxofont. Hangszeresként főleg dzsesszmuzsikát játszott. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 2005. febr. 16.); inf. Elekes Márta, Kovács Zsuzsa zenetanárnőktől.

Kv.? †?: r. k. pap. – Kv.-on Nagyszombaton és Bécsben tanult. Pappá szentelték Bécsben (1692. márc. 22.). A környéken elszórtan élő katolikus főnemesek hozatták Mv.-re (1697–1702), hogy a hitújítás után 150 évre megerősítsék a kat. egyházat. A színtiszta kálvinista városban, ahol mindössze 5 katolikus férfi és 3 nő élt, az

Dombó, 1855, † Kálnok., 1917: tanító, lelkész – Felesége Farkas Rozália, hét gyermekük volt. – Kv.-on tanult. Székelykeresztúron köztanító (1883–85); Pipén lelkész (1885–89) innen Kálnokra ment. Irod.: Kelemen; A Pipei Egyházközség történetéből;

Címereslevele kelt 1579. jún. 6. (Más. Marosvásáhely v. lt.-ban.). Irod.: Kempelen.

? †?: nemes, jegyző. – Testvérei: István, Péter, Dániel, János. – A mv.-i ítélőszék hites jegyzőjeként szolgálataiért Báthori Kristóftól testvéreivel nemességet kapott (1579. jún. 6.). Később Vásárhelyi néven szerepelnek az oklevelekben. Irod.: Kempelen; Pál-Antal 2009; Sándor Imre

? †?: mv.-i nemes. – Báthori Kristóftól kapta a nemességet (1579). Később Vásárhelyi néven szerepelnek az oklevelekben. Irod.: Pál-Antal 2009; Sándor Imre.

? †?: ferences szerzetes. – Toldalagi András a kolozsmonostori konvent előtt a marosszentkirályi Pálos kolostorra testálta javait azzal a kikötéssel, hogy a halastó javaiból a ferences barátoknak és nővéreknek is juttatnak. A hitelesítők között szerepel mint obszerváns szerzetes (1471). Irod.: Időtár 1.

? †?: titkár. – A MMAT RMP tartományi bizottságának propagandáért felelős titkára (1966 k. –). Irod.: Bartos 2012.

? †?: tanító. – Kerelőszentpálon tanított (1701). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2.

Mezőmadaras (Maros), 1897., †?: túrógyártulajdonos. – Szászvárosban érettségizett, majd a debreceni Mezőg. Akadémián szerzett oklevelet. Mint uradalmi intéző több helyen tevékenykedett, majd tulajdonosa a baróti túrógyárnak (1931–). Az első vh.-ban a 62. gy. e.-ben az orosz fronton harcolt, mint zászlós szerelt le. Minden kultúrintézmény támogatója volt. Irod.: Székelyföld í. k.

? †?: nemes. – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult (1782). Irod.: Mezőmadaras.

? †?: ülnök. – A mezőmadarasi Sz. család tagja. Írástudó. Törvényszéki ülnökké választották (1665), majd a szék vicekirálybírója lett (még 1685-ben is). Irod.: Mezőmadaras.

Mezőmadaras? †?: főhadnagy. – A Sz. család őse, Rákóczi Zsigmond fejedelemtől nyert nemeslevelet (1607. okt. 29.). A marosszéki nemesek és lófők katonai összeírásakor (Apahida, 1677. jún. 16) főhadnagy, „feö száz ductor dominus“. Irod.: Maros megye; Mezőmadaras; Szekeres Attila István: 400 év történelem (Nú., 2007. nov. 7.); SzOkl, új s. 7.

Mezőmadaras, 1924. máj. 15., † Sepsiszentgyörgy, 1999. okt. 7.: ref. lelkész. – Fia: Sz. Gerő, építész, hegymászó. – Mv.-en a Ref. Koll.-ban érettségizett (1943); Kv.-on a Ref. Teológián szerzett oklevelet (1947). Lelkész Kézdivásárhelyen, Köpecen, Brassóban (1947–51); Mezőmadarason (1951–74); Radnóton (1974. júl.–95. dec.); nyugdíjba vonulása után (1995) Sepsiszentgyörgyön élt. Tanulmányai, prédikációi megjelentek

Ploieşti, 1931. máj. 30. † Mv., 2005. aug. 1.: közgazdász. – Felesége: Filep Erzsébet Katalin (1939. máj. 30.–). Leányuk: Sz.Ágnes Katalin (1966. ápr. 11.) Pálffy Elődné, vegyészmérnök. –Tanulmányait Buk.-ben a Színművészeti intézetben (1962–68) és Kv.-on a közgazdasági egyetemen (1962–68), majd Buk.-ben a Ştefan Gheorghiu főiskolán (1978–81) végezte. Mv.-en a Beruházási

? †?: r.k. pap, tanár. – Paptanár és subrégens a mv.-i r. k. Gimn.-ban és neveldében (1834–40), később a rozsnyói egyházmegyében pap és tanár, a rozsnyói püspöki főiskolán a történelmet tanította (1847–). Irod.: Krón. Füz. (1939. 4/5).

? †?: tanító, tanár. – A mv.-i Ref. Koll. felügyelő tanító nyugdíjazásáig (1898–1940. aug. 31.). Helyettes tanító (1941–42). M. Társtud. Egyesület alapító tagja (1907). A Koll. elemi iskolájának igazgatója, letartóztatták a román katonai hatóságok fegyverrejtegetés vádjával (1919). A városi internálótábor halottas kamrájába zárták. Az elsőfokú bíróság Déván halálra ítélte, majd

? † 1841. szept. 27.: r. k. pap, tanár. – Pappá szentelték (1834. aug. 4.). Tanár Mv.-en (1834–39), Székelyudvarhelyen (1839–), majd Ojtozon plébános. Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

? †?: malomtulajdonos Mezőmadarasban (1926). Irod.: Pană.

? †?: tanítónő. – Mezőcsáváson tanított, onnan alkalmazta a Ref. Koll. az elemi osztályok tanítására (1912). Az iskola első tanítónője volt. Irod.: Időtár 2; Marosi Ildikó.

? †?: földbirtokos. – Testvérei: mezőmadarasi Szekeres László és Poli. Leányai: Fanni, nagyváradi Körösy Albert; Róza, haracskereki Farkas Lajos; Adél, Kovács Sándorné. – A mv.-i Kir Tábla kancellistája. Magyarrégenben birtokos főszékelyek. A mv.-i kaszinó megalakulásakor részletes leltárt készített a bérelt épület helyiségeiről (Főtér 24. sz.). Az egykor Bethlen László által

Meggyesfalva, 1924. szept. 2., †?: vegyész, iparművész. – Kv.-on az Unit. Gimnáziumban érettségizett (1944), a BTE Vegyészeti Karán (1949) oklevelet szerzett. Kv.-on a Műv. Népiiskola festészeti szakán tanult (1962). Kv.-on a Bőr- és Cipőgyárban munkás (1944–46), mérnök (1955–58, a finombőrgyár részlegvezetője (1958–63, a kísérleti laboratórium kutatója (1963–84, a Bőripari Középiskola

Mv.? †?: pap?. – Tanult Mv.-en (1747), Marburgban (1749). Irod.: Szabó–Szögi.

? 1942., † Mv., 1995. okt. 8.: operatőr. – A mv.-i Rádió műszaki munkatársa, vezető operatőre. – 35 évig dolgozott a Rádiónál. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1995. okt. 10.).

A családból Sz. Ferenc nyert nemesi igazolványt (1786. jún. 19.). Irod.: Pálmay.

†?: mv.-i Ref. Leányiskola részéről vett részt a kiállításon. vm.). Irod.: Gelléri Mór: Országos Nőipari Kiállítás (Bp., 1881).

? †?: nyárádtői malomtulajdonos (1461). Irod.: SzOkl, 1.

Székelyudvarhely, 1839. jan. 29. † Mv., 1902. jan. 27. A mv.-i ferences barátok egykori temploma alatt lévő kriptában nyugszik: ferencrendi szerzetes. – Beöltözött (1863. szept. 6.), felszentelték (1868. ápr. 9.). Irod.: György: A ferencrendiek; Mv.-i örmények. Pantheon; Tabula dislocationum personalium almae provinciae ordinis Fratrum Minorum S. P. N. Fransisci a S.

1763?, † 1835. ápr. 12.: r. k. pap. – Gyulafehérváron tanult, pappá szentelték (1788. márc. 8.). Káplán Mv.-en (1788–94), plébános Szentegyházasfaluban, Zetelakán, alesperes (1819–). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

Szücs (Veszprém vm.), 1893, † Ugod, (Veszprém vm.), 1960: minorita lelkész. –– A mv.-i minorita rendház házfőnöke (1926). A tartományfőnök kinevezte a Mv.-en megnyitandó Seraphicum igazgatójává (1926). Irod.: Időtár 3; Maros megyei m. tört.5.

Matisfalva, 1874., †?: ref. lelkész. – Székelyudvarhelyen érettségizett, majd a teológiát Kv.-on végezte. Szőkefalván kezdte meg lelkészi pályafutását (1899–1902), onnan Somosdra (1902. febr. 6.–1907. máj. 20.), majd Vajdaszentiványra (1907–) került. A vármegye törv. hat. tagja, a Gazdakör alapítója és díszelnöke, a Hangya újjászervezője, igazgatója és elnöke volt. A Gazdakör megalapításakor vezette