Maros megyei életrajzi lexikon

? †?: marosszentkirályi unit. esperes-lelkész. – F. m.: Nefelejts virágocska, melyet Ábrahámfalvi Ugron Pál úrfinak sirhalmára könnyeivel öntözve ültetett Kisasszony hava 2-ik napján 1829.ben (Mv., 1829); Oratio (Mv., 1831); Newton, vagy nagy ember képe egy értekezésben … a kv.-i unitárius nemes kollégyom nagy auditoroumában az 1826-dik év Böjtmáshavának 17. el

? †?: ref. lelkész. – Az első ismert prédikátor Nyárádszentbenedeken (1559–). Irod.: Nyárádszentbenedek.

? †?: guberniumi titkár. – Mv. polgárává lett (1805). Torda vármegyének adóíró biztosa, számvevője (1848 körül). Fia János, az erdélyi kir. tábla ülnöke Mv.-en. Irod.: Kornis; Pál-Antal 2006.

1820. febr. 6., † Mv., 1888. jan. 6.: bíró, nagybirtokos. – Testvérei: S. Katalin Gergelyfy Sámuelné; S. Pál. Felesége: 1. nagyajtai Lázár Emilia (1828? – Mv., 1862. dec. 23.). Gyermekeik: Klára Bothos Gyuláné; S. Kálmán; Ágnes, Berta Réz Mihályné; Erzsi, ifj. br. Szentkereszti Zsigmondné; János és Emilia; 2.Dessewfy Anna, az Oltáregyesület

Mezőkapus, 1892. júl. 1., † 19?: jogász. – Részt vett az I. vh.-ban jogszigorló korában, hadapród-jelölt a 9. huszárezredben (1914. aug. 9. –). A II. oszt. Ezüst érem tulajdonosa. Hadifogságba esett (1915. okt. 18.–). Irod.: Koszta; Mv. és a háború 2.; Pálmay.

→ TISZA Anna

Kv., 1920, febr. 6. † Szeged, 2003. jan 6: költő. – 1941-ben lett tagja a mv.-i Kemény Zsigmond Társaságnak, ahol székfoglalója Reményikről szólt. – F. m.: Ember lenni mindég, minden körülményben (Szeged, 2002). Irod.: Álló- és mozgóképek; RMIL.

Mv., 1854. febr. 3., † Mv., 1910. ápr. 5. Mezőkapuson temették: ítélőtáblai bíró, publicista, ajtonyi földbirtokos. – Testvérei: S. Klára Bothos Gyuláné; S. Ágnes Phleps Ferencné; S. János, felesége Tisza Anna; S. Erzsi br. Szentkereszti Zsigmondné; S. Emilia Felméri Lajosné. Felesége: gyulafehérvári és thindarosi Dindár Ilona. Gyermekeik: Ilona, Jolán, Margit. –

? †?: A Kisbirtokos Országos Földhitelintézet székelyföldi képviseletének igazgatója Mv.-en. Irod.: Borászati törzskönyv (Bp., 1883); Rugonfalvi Kiss; Szinnyei; Szinnyei J.

Gyergyószentmiklós, 1933. jan. 25. † Mv., 2017. dec. 24.; néptáncos, szobrász. – Sándor Balázs (1893–?) és Ágoston Ilona (1905–?) fia. Felesége: Forró Anna, épületgépész. – Mv.-en az állami székely népi Együttes alapító tagja, táncos-komikus, vidám konferáló szövegek szerzője, műsorbemondója volt nyugdíjazásáig (1984). A gyermekegyüttesben is tevékenykedett, elkísérte vendégszerepléseikre, Buk.-be tévé- és

1799 † 1843. okt. 20., földbirtokos nemes. Férje Sándor László kir. táblai ülnök (–1835). Fia László – Haláláról egy 1843-i Székely Naptár írott bejegyzése számol be, mely szerint br. Sándor László özvegye B. Szentkereszti Borbála estvéli 10 órakor meghala élete 44-ik esztendejében. Irod.: Krón. Füz. (1939. 4/7).

Zetelaka, 1899. nov. 11., † Mv., 1958. jan. 8.: ferences szerzetes. – Tagja volt a Szent Istvánról elnevezett erdélyi ferences rendtartománynak (1917. jan. 27.). Első fogadalmát Mikházán tette le (1918. febr. 2.). Teológiai tanulmányait Vajdahunyadon végezte (1920–25), örök fogadalmat tett (1921. aug. 7.). Gyulafehérváron szentelték pappá (1924. júl. 6.). Részben ismeretlenek

Torda, 1905., †?: tanító. – Tanulmányait Nagyenyeden végezte, tanítói oklevelet szerzett (1936). Vérvölgyön kezdte pedagógiai munkáját. Székre, Mezősámsonra, Maroskeresztúrra került, majd Mezőmadarason tanított (1940–). A hazafias, kulturális és szociális egyesületek működésében részt vett. Irod.: Székelyföld í. k.

1885., † Auschwitz, 1944.: nagykereskedő. – S.M. és Társa néven fűszer nagykereskedő volt Mv.-en. Nemcsak a helyi piacon, hanem főként vidéken volt nagy vevőköre. Megvette a Mv.-en található Knöpfler palotát (Toldalaghy ház) K. Alfréd zongoraművésztől (1931). Mv.-ről a feleségével (1905) együtt deportálták (1944. máj. 29.). Irod.: EBKL; Mv. zsidósága.

? † 1803: alkirálybíró, Sándor Péter és Székely Juliánna fia. Felesége: szentháromsági Szeredai Ágnes. Gyermekeik: Pál, Mihály, Anna Tibáld Ferencné. – Marosszék alkirálybírója (1762), majd a kir. táblai aktualis assessor (1772), aki az apja által beindított birtokpert folytatta és feleségének szentháromsági Szeredai Ágnesnek jobbágyfalvi és mezőkapusi birtokát átvette (1778). Halála

1869? † Mezőbánd, 1914. nov. 2.: birtokos. – Testvérei: S. Róza Sándorné Gézáné; S. Pető; S. Mihály; S. Josefa Veszprémy Antalné; Felesége: nádudvari Bónis Erzsébet. Gyermekeik: Palkó és Márta. Mezőbándi nagybirtokos, Maros-Torda vármegye törvényhatósági bizottsági tagja. A Mezőbánd és Vidéke Takarékpénztár vezérigazgatója, a mezőbándi állami népiskola gondnoksági elnöke. Az özv. felesége

Mv.? †?: ferences szerzetesként indult (1900), teológus (1902–03). Irod.: György: A ferencrendiek.

? 1869, † 19?: Irod.: Pálmay.

Zetelaka, 1884. márc. 25 † Dés, 1954., jan, 14. †?: r. k. pap, ferences szerzetes, tartományfőnök. – A gimn.- ot Székelyudvarhelyen, a teológiát Vajdahunyadon végezte. Belépett a ferences rendbe (1898. aug. 28.), ünnepélyes fogadalmat tett (1903. márc. 25.), pappá szentelték (1906. okt. 19). 1910–14 között medgyesi, 1914–17 között csíksomlyói, 1920–24 között székelyudvarhelyi

1887. jún. 15., † 19?: gyógyszerész. – Oklevelet Kv.-on szerzett (1911). A mv.-i Angyal gyógyszertár tulajdonosa (alapítási éve 1878). Irod.: Péter H. M.; Péter H. M. 2013.

Marosorbó, 1921. febr. 17., † Radnót?: katona káplári rangban. – A marosorbói harcok idején és után részt vett a Marosorbón elesett katonák összeszedésénél, azonosításánál és a Dealul Comenzii hegyen való elhantolásuknál (1944). Később szintén segédkezett ezen hősök maradványainak átköltöztetésében az új hősök temetőjébe, ahol emlékművet is állítottak az elesett 11 000

→POPOVICI Sandu

Marosorbó, 1903. máj. 11., † Marosszentkirály, 1980. aug. 22.: ort. pap, eltemetve Marosszentgyörgy ort. temetőjében. – Öt elemi osztályt a szülőhelyén, líc.-ot Tordán (1922), teológiát Szebenben és Kv.-on végzett (1925). Petébe helyezték (1925. nov.7. – 1945. júl. 1.), ahonnan Marosszentgyörgyre került az ort. parókiára (1945–68). Ott papilakot építtetett (1946), hozzájárult

? †?: ort. pap. – Koronkában szolgált (1817–32). Irod.: Şincan 2006.

Náznánfalva, 1920. aug. 12., † Alpár (Magyaro.), 1944. okt. 26.: hadnagy. A ploieşti katonai iskolát végezte, tartalékos gyalogsági tiszt lett (1944) és a 94. gyalogsági ezredhez osztották be. Részt vett hazája és Magyaro. felszabadításában. Halála után kitüntették a Románia Koronarendjével, és Mihai Viteazul renddel. Irod.: Duţu, Al: Armata română în

? †?: ort. pap. – Alsórépában szolgált (1949–63). Irod.: Reghin, Protopopiat.

? †?: r. k. pap. – Marosszentgyörgyi plébános, adminisztrátor parochiális (1901–02). Irod.: Baricz.

? †?: főbíró, tanácsos. – A gubernium segítségével lett Mv.-en városi tanácsos (1790–) Mv.-i városi főbíró (1783–1787). A bíróságot a szokástól eltérően négy évig viselte és nem két évig, ahogy a század közepétől a városi törvények előírták. Tanácsos (1800). Irod.: Fodor–Balás; Fogarasi; Időtár 1; Időtár 5/3; Pál-Antal 2009; Szentgyörgyi.

?, †?: tanító. – Felesége: Szabó Erzsébet. – Sóváradon (1726–1728), Nyárádselyén (1731–1732), Magyarpéterlakán (1737), Alsóbölkényben (1744–48), Körtvélyfáján (1750) és Nagyölyvesen (1750. máj. 2. – 1751) volt mester. Havad első tanítója volt (1756–58). Havad községtől 28 mft-tal megvéteti a mostani tanítói telek egy részét, amelyen egy kis pásztorház volt. Ezt a

Vajdaszentivány, 1926. nov. 18., † Mv., 1987. szept. 28. A marosszentgyörgyi r. k. templom sírkertjében nyugszik: r. k. pap. – A gimn.-ot Mv.-en (1938–44) és Gyulafehérváron (1944–46), a teol.-t Gyulafehérvárt végezte. Fiedler István püspök szentelte pappá Nagyváradon, Márton Áron ekkor börtönben volt (1951). Káplán Gyulafehérváron (1955), Szászsebesen plébános (1952). Nem támogatta

→ SÁNTHA József

? †?: ref. lelkész. – Csittszentivánon szolgált (a 18. sz. végén, 19. sz. elején). Szolgálata ideje alatt épült fel a ma is álló ref. kőtemplom, a már kicsinek bizonyuló (1690 épült) fatemplom helyébe. Kisgörgényi Sándor és felesége adománya volt a szószékkorona és az úrasztala. Tornyot emeltek (1796). A földrengés alkalmával

? †?: nemes. – Nemességét legf. helyen igazolta (1786. jún. 19). Irod.: Kempelen; Nagy Iván; Pálmay.

Sóvárad, 1868., †?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után a szülői háznál tanulta a gazdálkodást, majd önálló lett 70 hold földbirtokán haszonállat-tenyésztéssel és őstermeléssel foglalkozott. Tekintélyes polgára volt a községnek. A családból Gábor részt vett a székely felkelésben, elfogták és bebörtönözték és az ott szerzett szenvedéseiben hunyt el. Irod.: Székelyföld í.

Mikóújfalu, 1869. márc. 5., † Erzsébetváros, 1916. szept. 12. (miközben menekült). – Kézdivásárhelyen, Csíksomlyón, Brassóban és Gyulafehérváron végezte a tanulmányait, pappá szentelték (1892. júl. 12.). Káplán Kézdiszentkereszten, Gyergyószentmiklóson, Kézdiszentléleken, Mv.-en (1898). Abosfalván plébános nyugdíjazásáig (1900–11). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

→ SÁNTA, Sántha, sóváradi és szentimrei

1865, † 1900.: főjegyző. – Felesége: 1. Jeney Irma (1874–1940); 2. szentgericzei Jakab Klára (1828.? – Mv., 1882. febr. 18. Pókában temették). Fia: Jakab Rudolf. – Maros-Torda vm. főjegyzője. Irod.: Gyászjelentő; Pálmay.

1893? † Mv., 1940. szept. 13: földbirtokos, tüzérfőhadnagy. – Édesanyja balázstelki Csontos Miklósné, nagyenyedi Jenei Irma. Felesége: Dudutz Ella. Fiúk: S. Albert. – Egykori tulajdonosa a szentháromsági udvarháznak, amelyet a nép kastélynak nevez ma is. Ő készíttette a szentháromsági ref. templom szószék feletti koronáját. Tartalékos tüzérfőhadnagy, tűzharcos, a kis és

? †?: g. kat pap. – Várhegyben szolgált (1829–55). Irod.: Şincan 2006.

? †?: tanító. – Lövéren tanított feleségével, Máriával, együtt (1921–26). Komoly művelődési tevékenységet fejtettek ki: analfabéta tanfolyamot szerveztek a nagymértékű írástudatlanság megszüntetéséért, tud.-os előadásokat tartottak, színdarabokat, táncokat tanítottak. Irod.: Lueriu.

? †?: unit. pap. – A désfalvi zsinaton szentelték fel (1661. ápr. 7.), a tordai iskola igazgatója volt (1661-ig), amikor Dicsőszentmártonba papnak hívták meg (még 1671-ben is az). Irod.: Kénosi–Uzoni 1.

? † 1785: unit. pap. – Az ádámosi eklézsiából került Torockószentgyörgyre (1772). Irod.: Kénosi–Uzoni 1., 2.

? †?: tanító. – Kv.-i deák. Szentgericén tanított (1798–1804). Irod.: Szentgerice.

1864., † Marosszentgyörgy, 1936.: tanító. – Tanítói okl.-t szerzett Nagyenyeden (1909). Marosszentgyörgyön oktatott a r. k. egyházi iskolában (1896–28). Román nyelvtudás hiányában eltiltották az oktatói munkától (1929). Irod.: Nemes Gyula: Szakrális emlékek…= Pál-Antal–Simon; Sângeorgiu de Mureş: 1940–1944; Sângeorgiu de Mureş – Şcoala.

Címerpecsét a gr. Teleki levéltárban Mv. – Kempelen.

? †?: sportember. – Az általános sporttal foglalkozó egyesület egyik tagja. A MSE titkára (1919). Irod.: Ökrös.

Alias Szabó, pókai család, nemessége 1585-ből. Irod.: Kempelen.

Mezőmadaras, 1875, † Bp., 1968: bíró. – S. Fábián és Kovács Teréz fia. – Kir. törvényszéki aljegyző, kúriai bíró. Irod.: Mezőmadaras; Pálmay.

?, † Mv., 2010. jún. 22.: tanár. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 2010. jún. 23.).

Meződomb, 1889., †?: üvegkereskedő. – Iskolái elvégzése után a kereskedelmi pályára lépett és mint segéd a szakma jónevű mesterei mellett fejlesztette szaktudását, majd önálló lett Mv.-en (1918). A szakma minden ágával foglalkozott, üvegezést is vállalt, 4–5 alkalmazottal dolgozott. Az első vh.-ban mint őrmester vett részt, a Károly Csapatkereszt kitüntetettje volt. A