Maros megyei életrajzi lexikon

1761? † 1849: Nagyapja Ferenc, Illencfalváról költözött Mezőpanitba (1700). Apja István, akinek a Marosszéki Tiszti szék nemességét megerősítette, birtokait igazolta (1829). Székelykövesdre telepedett, birtokot vásárolt. Felesége: Adorján Borbála. Gyermekeik: József (1795–1880). Irod.: Mezőmadaras.

1795., † 1880.: földbirtokos. – Felesége: Szép Anna, mezőmadarasi származású. Fiúk: Fábián: Székelykövesdi földbirtokos. Fiának birtokot vásárolt Mezőmadarason (1850). Irod.: Mezőmadaras.

? † Zsombolya, 1927. dec?: színésznő. – Fiatal korában ünnepelt drámai hősnő volt Magyaro. több színházában. Mv.-en a volt több éven át komika a Szabó Pál igazgatása alatti színháztársulatnál. Az utolsó éveiben Aradra szerződött. Irod.: [Nekrológ] (Maros, 1927. dec. 28.).

? †?: ref. lelkész. – Mv.-en subscribált (1764). Lelkész volt Gyulakután (1762–67), Székelyszentistvánban (1767–69). A széki zsinaton ordinálták (1770). Hagymásbodonban szolgált (1770–74) és Mikefalván (1777–83). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

1904. nov. 14., † Bp., 1983. febr. 16.: színész, rendező, színészpedagógus. Kispesten kezdte pályáját (1920–). Vidéki városokban, pl. Újpesten, Pécsett játszott. Bp.-en az Új Színházban, a Belvárosi Színházban, a Király Színházban, Erdélyi Mihály társ.-ában, az OMIKE Művészakció előadásain szerepelt (1923–44). Szegeden (1945–46), a Fővárosi Operettszínházban (1947), Nagyváradon (1947–48), Kv.-ott (1948–51), Mv.-en

? †?: g. kat. lelkész. – Meződombon szolgált (1931–43). Szolgálata idejében építették közadakozásból a ma is álló g. kat. templomot (1933–35). Felszentelte Al. Nicolescu püspök (1936). Freskóit Francisc Erceghi és Iosif Dobonţ festették. Irod.: Sânpetru de Câmpie.

Szentgerice, 1941. júl. 11. †?: gazdálkodó. – Jehova-tanú volt, letartóztatták (1964. márc. 18) és 4 évre ítélték a katonai szolgálat megtagadásáért (szabadult 1966. ápr. 26.). Meghalt. Irod.: 1956 Erdélyben.

? †?: unit. lelkész. – Szőkefalván működött (1747–53, 67–72). Irod.: Nagy László.

? †?: S. Gy. marosszéki főkirálybíró fia és leánya Solnai Jánosné Erzsébet, kinek két fia József, János és leánya Zsuzsi. Irod.: Kelemen Lajos 2006.

? † 1706. márc.: marosszéki főkirálybíró, ogy.-i követ, tanácsúr. Pókában szerzett birtokot és vette feleségül a Szentrontáson lakó Ózdi Gergely leányát, Zsuzsannát. – Fiai: György, Zsigmond, József, Dániel és leánya Krisztina. – Előkelő szerepet vitt Marosszék életében: főkirálybíró (1662. dec. 12. – 1675.), a Fejedelmi Tábla ülnöke (1663–75), Marosszék követe

? †?: főkirálybíró. – Marosszék főkirálybírója. Irod.: Kelemen 2009; Póka.

? †?: követ. – Marosszék követe az ogy.-en (1794), a szék havasainak főinspektora. Marosköri unit. gondnok (1796–1818). Irod.: Kőváry László 1899; Nyárádszentlászló.

? †?: protonotárius, kanonok. – Neve igazoló okmányon szerepelt (Szőkefalva, 1692. nov. 14.). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

? †?: kántor. – Segesvárról került Kv., orgonakíséret nélkül vezette a kv.-i unit. eklézsia istentiszteleteit (1696–99). Irod.: Kénosi–Uzoni 2.

? † 1647.: ítélőmester, főjegyző. – Felesége: Ózdi Zsuzsanna (1641), kinek testvére Borbála Maxai Mihályné. Fiaik: György, ki Marosszék főkirálybírója (1662–1672), Gergely, akinek fiával Sámuellel kihalt a családja. A család megalapítója. Bethlen Gábor kora óta a család jelentős szerepet vállalt (XVII. sz.). Címeres nemességet kapott (1835). Irod.: Kelemen Lajos 2006.

?† 1703.: unitárius főúr. – Apafi Mihály fejedelem portai követe (1677–1687), erdélyi ítélőmester. Letartóztatták mert belekeveredett a románok vallási uniója elleni tiltakozásba, Bécsben tisztázta magát (1702). Irod.: –.

? †?: földbirtokos. – Marosszék alkirálybírója volt (1721. ill. 1742; 1758–60). Irod.: Nyárádszentlászló.

? † 1703. máj. 10. (temetése): főjegyző, főkirálybíró, kapitány. – Felesége: Angyalosi Erzsébet, elváltak (1658. dec. 18.); 2. Tóth Borbára († Szőkefalva, 1699. aug. 21)? A temetésen Almási Mihály püspök prédikált). – Pókafalváról származott. Kincstári főügyész. Guberniumi tanácsos. Többször volt Portai követ, majd guberniumi tanácsos, Fiscalis ügyész (1633), fiscalis director

? †?: esküdt polgár. – a Mv.-i esküdt közönség tagja (1791). Irod.: Pál-Antal 2006.

Szentgerice, 1893., †?: unit. lelkész. – Székelykeresztúron és Kv.-on végezte tanulmányait. Mint lelkész Tarcsfalván, Csókfalván és Raván (1902–1930). szolgálta egyházát. Az Egyházi Főtanács tagja, kulturális és szociális alkotásokat hozott létre, ezzel téve nevét maradandóvá az utókor számára. Irod.: Rava; Székelyföld í. k.

Ehed, 1914 †?: csizmadiamester. – Adatközlő a csizmadiainasok és segédek jogaira és kötelezettségeire vonatkozóan (az 1930–1940-es években): Tizenkétéves korától kezdve inas volt Mv.-en özv. Medgyesi Samunénál (1927–1931), ahol a kordováncsizma készítését tanulta meg. Amikor felszabadult Régenbe került Karl Schön „piroscsizmás”-kordován csizma-készítőhöz. Csizmákon kívül más bőrlábbelit is készítettek rendelésre. Önállósította magát

? †?: ? – A pókai ref. templom újraépítésében segített (1702). Irod.: Kelemen Lajos 2006.

? †?: tanító. – Haranglábon (1715), Héderfáján (1716) és Dányánban tanítóskodott (–1720). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1., 2.

? †?: deák. – Rokona S. Eszter. A Pécsi Simon szombatos ima- és énekeskönyvét lemásolta. Irod.: Nagyernye.

? †?: kir. hivatalos. – Az erdélyi ogy.-en kir. hivatalos (1791). Irod.: Nyárádszentlászló.

? †?: birtokos. – Fiával, Bereczki Ferenccel templom- és cinterem helyet adományozott a torboszlói gyülekezetnek (1713), még ebben az évben a templom felépült. Irod.: Torboszló.

A pókai Sárosiak az előkelő unit. családok közé tartoztak. Még a Szapolyaiaktól nyertek nemességet. Nagyváradi eredetűek, mintegy kétszáz évig voltak nyárádszentlászlói birtokosok. Erdélybe jövetelük alkalmával csakhamar Pókán nyertek birtokot, és közülük való az a János, akit Kőváry a kissárosiak közt mint ítélőmestert említ. Kőváry (a Keresztény Magvető 1899. 4. sz.

Sárosmegyei Kissárosról jött Pókába és S. János ítélőmester kissárosi előnevét a pókaira váltotta fel, Rákóczi György ítélőmestere volt, egy kúriát kapott Szentlászlón (1641. jan. 26.), Sámuel (1791–) az erdélyi országgyűlésen királyi hivatalos; György 1794. évi országgyűlésen Marosszék követe, és azon szék havasainak főinspektora. József Torda vármegyében árvaszéki ülnök (1815-ben.). Erdélyben

Gyimes, 1890., †?: kereskedő. – Iskoláit Gyimesen és Brassóban végezte, majd kereskedő lett Mv.-en, előbb segéd, azután önálló (1936–). Az első vh.-ban 31 hónapig teljesített katonai szolgálatot, mint őrmester szerelt le a II. ezüst és a bronz vit. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetésekkel. Irod.: Székelyföld í. k.

? †? táblabíró. – Alsó-Fehér megyében jegyző, főbíró, majd a királyi tábla táblabírója (1792. k.). Irod.: Fogarasi.

? †?: alsóoroszi. – Irod: Erdély országának három könyvekre osztatott törvényes könyve… (Kv., 1779, 1815–16).

Marossárpatak? † 1680.: prókátor, ítélőmester. – Apja Nagy Márton jobbágy. Felesége a dellői Jármi Erzsébet. Gyermekeik: 2 fiú és 2 lány. Egyik leánya Rebeka, br. Korda Zsigmondné; fia Márton József († 1727) katolizált gr. címert nyert és Keresztesre változtatta a nevét. Sombereki Istvánné Mindszenti Krisztina udvarbírója. Két tehetséges fiát Mártont és

? †?: diák. – A bécsi egyetem hallgatója (1458). Irod.: Fraknoi.

? †?: közjegyző. – Pápai és császári közjegyző az erdélyi egyházmegyében. Egy Mv.-en keltezett okl. maradt fenn tőle a gr. Teleki család oklevéltárában (1495. szept. 28.). Irod.: Tonk Sándor: A középkori közjegyzőség Erdélyben = Művtört. T. 1980.

? †?: diák. – A bécsi egyetem hallgatója (1478). Irod.: Fraknoi.

Nagyszeben, 1712. márc. 22., † Segesvár, 1787. aug.: zeneszerző. – Szebenben, Jénában és Mo.-on tanult (1732–35). Szebenben Otto von Holstein herceg udvarában tanácsos és az evangélikus egyház orgonistája és énekese (1735–59). Dolmányon lelkész és orgonista (1759–62), haláláig Segesváron kántor és orgonista (1762–1787). Szerzeményei vokális, zenekari- és kórusművek. – F. m.:

? †?: gyógyszerész. – A Centrofarm Gyógyszerkereskedelmi Vállalat mv.-i központjának igazgatója (1950–57). A Mv.-en megjelenő korabeli egyetlen m. nyelvű gyógyszerészeti szaklap, az Értesítő (1956–57) szerkesztőbizottsági tagja. Irod.: Péter H. M. 2013.

? †?: tanársegéd. – a MOGYI-n a Gyógyszerészeti Kémia Katedra munkatársa az 50-es években. Irod.: Facultate de Farmacie; Genersich.

? † 1993.: festőművész. – Mv.-en élt a 80-as években, munkatársa a Vatra c. folyóiratnak. Irod.: MMK.

Zazár, 1933. nov. 25., † Mv., 2009. aug. 20.: színész. – Tanult Lugoson, Szatmáron, Nagybányán (1952). Buk.-ben végezte a színművészeti akad. (1952–1956). Színész Nagybányán (1956–88), majd Mv.-en a Nemzeti Színház tagja (1988–91), majd munkatársa (1991–2008), Nagybányán szerződtetett színész (2002–2008), játszott a Kv.-i Nemzeti Színházban is. Mv.-en a Scena Alapítvány és a

1877.? † Mv., 1919. jan. 21.: százados. – Felesége: Klainik leány. Fiúk: K. S. István. – Mv.-en honvéd százados. Irod.: Gyászjelentő.

? †?: erdőszentgyörgyi, majd nyárádszentimrei pap. Irod.: Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése (Kv., 1933).

? † Marosszentgyörgy, 1984. máj. 14.: tanítónő. – Tanítói okl.-t szerzett Nagyenyeden. Marosszentgyörgyön volt tanítónő, a r. k. iskolában tanított (1946–47). Távoznia kellett a tanügyből, mert megtagadta az ateista nevelést. Magánórákat adott, kisegítő kántor. Mind iskolai, mind iskolán kívüli tevékenységében magas fokú minőségre törekedett. Állandó zaklatásnak volt kitéve. Irod.: Lestyán Ferenc:

Ditró, 1887., † Marosszentgyörgy, 1951.: igazgató-tanító. – Felesége: Cernáld Róza (1887–1938). – Csíksomlyón végezte a tanítóképzőt. Tanított Ditróban (1908–). Marosszentgyörgyön lett igazgató (1929–47). Népművelési gondnok. Az I. vh.-ban fogságba esett. Nagy- és kisezüst v. E.-e és Kcsk.-je volt. Irod.: Erdélyi vármegyék; Nemes Gyula: Szakrális emlékek… = Pál-Antal–Simon; Sângeorgiu de Mureş –

→ NAGY LAJOS, Sassi

Balázstelke, 1879. nov. 14., † Mv., 1959. jún. 1.: ortodox pap, politikus – Sasu I. Zacheiu ort. pap és Ţilea Emilia (Mv., 1927. szept. 24.) fia. – Az elemi iskolát Medgyesen a német iskolában, a középiskolát Balázsfalván, a határőr gimnáziumot Naszódon végezte, ahol érettségizett, a teológiát Nagyszebenben végezte (1902). Pap Dánoson

Az Igaz Szó szerkesztőségének dolgozója. Irod.: Bottoni 2008.

Magyarlápos, 1920. nov. 19. † Mv., 2005. okt. 6.: főügyész; hitközségi elnök. – Rabinikus nevelésben részesült, két és fél év teológiai tanulmány után a háború és üldözés miatt megszakította tanulmányait. Anyanyelve magyar, de ismerte a román, német és jiddis nyelvet. Székelyhídon (1933–37), Kv.-on élt. Bp.-en raboskodott, majd munkaszolgálaton volt Disznajón,

? †?: ort. pap. – Maroshévízen szolgált. Egy illegálisan megkötött házasság miatt a szebeni konzisztórium felfüggesztette állásából (1854–). Irod.: Dobozi.

Idecspatak, 1888, †?: egyetemi tanár. – A szebeni Andrei Şaguna Teológiai Intézetben végzett, a jogtudományok doktora. Az egyházjog tanára Kv.-on az Ortodox Teológiai Akadémián. Függetlenként Görgény körzetet képviselte (1919, 1931). Irod.: Glasul Muresului (1997. okt. 30.); Predescu.