Szerző: Fülöp Mária
SIGMUND, Michael
Segesvár? † Szászdálya, 1842.: tanár, lelkész. – Teológiát tanult Tübingenben (1801). Tanár (1803–08), lelkész Szászdályán (1825–). Irod.: Szabó–Szögi.
SIKLÓDI Éva
1945 † Mv., 2016.: orvos. – A MOGYI-n kap diplomát (1970). Dózsa György községben fogorvos nyugdíjazásáig. Mv.-en a Carit-San magán-poliklinikán rendelt. Irod.: Kiss–Péterffy–Péterffy.
SIKLÓDI Ferenc
? †?: tanító, orgonista. – Mv.-en subscribált (1782). Magyarrégenben volt mester és orgonista (1787–1799–1837). Irod.: Ősz.
SIKLÓDI György
? † Márkod, 1620: lófő, primipilius, lovas hadnagy. – A család Mátyás királytól kapta a székely primipilusi státusukat megerősítő levelet (1484). Maroszéki lovas hadnagy, magyar nyelven írt végrendeletet (1620. márc. 21.), dr. Bevilaqua Béla másolatában. A kézirat, több más irattal együtt került a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponthoz (2008. tavaszán). Irod.: Mihály
SIKLÓDI HEGYI István
Mv., 1917., †?: festőművész. – Bp.-en tanult. A Ferencvárosi Közösség tagja (1981–). A természet festője. Több kiállításon szerepelt. A Ferencvárosi Alkotók Képzőművész Közösségének tagja. Irod.: Molnár; Szabó–Kállai.
SIKLÓDI József
Sóvárad, 1930? †?: tanár. – Anyja korai halála miatt, nagynénjénél nevelkedett Kibéden. Magyarfodorházán tanított, zenélt és festett. Feladta tanítói állását és küzdelmes élete votl. Sok alkotását elajándékozta. Elhagyatva halt meg. Irod.: Kibéd.
SIKLÓDI József, Siklódi Joseff
? †?: birtokos. – Márkodon birtokos. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.
SIKLÓDI Péter
? †?: birtokos. – Márkodon birtokos. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.
SIKLÓDI Péter
Mikháza, 1903., †?: gazdálkodó. – Önálló gazda szülőfalujában (1930–), őstermeléssel és haszonállat-tenyésztéssel foglalkozott, tekintélyes polgára a községnek, bíró volt (1937–). Irod.: Székelyföld í. k.
SIKLÓDI Péter, márkodi
Márkod, 1905., †?: kereskedő, cséplőgéptulajdonos. – Középiskolát és szakiskolát végzett Mv.-en, majd kereskedő lett, átvette apjától üzlete vezetését (1932). Jó kereskedő volt, bércsépléssel is foglalkozott, a hazafias és kulturális egyesületek támogatója volt. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKLÓDI Sándor
Demeterfalva, 1900., †?: gazdatiszt, gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után apja mellett tanult gazdálkodni, önálló, korszerű gazdálkodást folytatott, gyümölcstermeléssel is foglalkozott Nyárádszeredában. Részt vett az első vh.-ban. 11 évig mint gazdatiszt tevékenykedett. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKLÓDI Sándor
? †?: szerkesztő. – az Igaz Szó szerkesztőségének dolgozója. Irod.: Bottoni 2008.
SIKLÓDI Sándor
Mv., 1945., † Mv., 1990. márc. 14.,: táncművész. – A Maros Művészegyüttes tagja. Irod.: [Nekrológ] (Nú., 1990. márc. 15.).
SIKLÓDI Zsolt
Szováta, 1966. † Szováta, 2017: képzőművész. – Szovátán kezdte a tanulmányait, Mv.-en a Művészeti Középiskolában tanult és folytatta Kv.-on, a Ion Andreescu Képzőműv. Főiskolában végzett. Rajztanár a székelyudvarhelyi Palló Imre Zene- és Képzőművészeti líc.-ban, majd igazgató a Művészeti és Kulturális Központban Gyergyószárhegyen, Szovátán a Kusztos Endre Képzőművészeti Egyesület elnöke. Létrehozta
SIKLÓDI-MÁRKODI Ernő
? †?: festő. – Ihletforrása a falu, a történelmi események- és szereplők voltak. Számtalan történelmi tárgyú képet festett: Petőfi, Erkel, Forradalom, 1907. Irod.: Szabó–Kállai.
SIKLÓDY, gálfalvi család
Nagy Iván által (X–182.) említett család a XVI. századból. Irod.: Kempelen; Nagy Iván.
SIKLÓDY Imre, §
? †?: pékmester. – Iskoláit szülőfalujában végezte, szakismereteit Mv.-en szerezte. Itt előbb segéd volt, majd önállósította magát (1940). Irod.: Visnai.
SIKLÓDY Tibor, § Siklódi
Mezőbánd, 1929. máj. 5., † Mv., 2009. febr. 9.: festőművész. – Mv.-en töltötte gyermek- és ifjúkorát, itt érettségizett, a Városi Szabad Festőiskola (1945–48) tagja volt, tanára Bordi András, az ő biztatására lépett a művészpályára, elvégezte Kv.-on a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetet (1948–54). Kádár Tibor, Kovács Zoltán, Miklóssi Gábor, Mohi Sándor voltak
SIKLÓSI Péter
? †?: görgényi ispán. – Szentgyörgyi és Bazini Péter gróf, erdélyi vajda (1498–1510) megparancsolja görgényi ispánjának, Siklósi Péternek – vagy alispánjának – és a marosszéki királybírónak, hogy miután Barcsai Gáspár az ellene Kibédi Dósa Mihály által Kibéden és Szentlőrincen Marosszékben fekvő s Őrlöcz nemben és Szováth ágon őt illető lófőség
SIKÓ, nagyernyei
A családból S. Pál nyert birtokot Nagyernyén és Máján (1570. júl. 19.). Irod.: Pálmay.
SIKÓ, paniti
A családból S. Pál és János primipilusi levelet (lófőséget) nyert (1655. jún. 28.). Irod.: Kempelen; Pálmay.
SIKÓ András, paniti
? †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – II. Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28.), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.:
SIKÓ Árpád
? †?: labdarúgó. – Jégkorongozással kezdett sportolni, játszott ifjúságiként a város csapatában. Kézdivásárhelyen ifjúsági bajnokságot is nyert. A labdarúgást 1965-ban kezdte a Vointa ificsapatában, ahol Kiss Árpád volt az edzője. Tizenhat évesen (1958) került a felnőtt csapatba, mely akkor a kerületi bajnokságban szerepelt. A csapattal 1960-ban megnyerték az osztályozót, s
SIKÓ Balázs
Mezőpanit, 1927. jan. 2., †?: zenész. – A m. katonaság kötelékébe lépett Mv.-en, mert zenész szeretett volna lenni (1941. márc.), itt tanárai voltak Koltai János, Palotai Péter, Dunai Lajos, Ádám János. A zenekari növendékeket is tényleges katonai szolgálatra vitték (1944. ápr. 1. –), rövidesen orosz fogságba esett és hadifogoly volt
SIKÓ Domokos, bölöni
? †?: festő. – Az OMSzM Grafikai osztályának 76. kiállításán szerepelt (1940. szept.): Vázlatkönyv; Gr. Teleki Sándorné szül. Gr. Teleki Jozefa; Gr. Teleki Sámuelné szül. Báró Jeszenák Lujza c. munkáival, amelyek gr. Teleki Domokos tulajdonában voltak. Irod.: Hoffmann Edit: Az Országos M. Szépművészeti Múzeum (Bp., 1940).
SIKÓ Elek
Búzaháza, 1897., †?: gazdálkodó, kereskedő. – Iskolái elvégzése után kereskedelmet tanult, önálló lett Búzaházán (1925–). Az első vh.-ban tábori csendőr volt, őrmesteri rangban szerelt le. Részt vett a sóvidéki lázadásban, ezért sokat kellett bújdosnia. Minden kulturális és szociális egyesület munkájában részt vett. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKÓ Ferenc
Mezőpanit, 1885., †?: gazdálkodó. – Szülőfalujában végezte iskoláit, édesapja mellett tanult gazdálkodni, majd Marosszentkirályon lett önálló gazda. A község tekintélyes polgára, az egyház gondnoka, községi képviselő, a Közbirtokosság elnöke volt. Az első vh.-ban a 9. huszárezredben szolgált. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKÓ János, paniti
? †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – II. Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28.), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.:
SIKÓ József
Mezőpanit, 1890., †?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után gazdálkodni tanult, önálló gazda lett szülőfalujában (1910–), mind terményeivel, mind állataival többször vett részt kiállításokon, ahol díjakat nyert. Tekintélyes polgára a községnek, a Közbirtokosság elnöke, a szövetkezetek munkájában tevékeny részt vett, minden kulturális és szociális intézményt támogatott. Az első vh.-ban a 12.
SIKÓ József
? † ügyvéd, dr. – S. József és Gaál Borbála fia. Testvére S. Gergely. Felesége: Buday Annuska (1903? – Mv., 1935. júl. 21.). – A Gyáriparosok és Munkaadók Szövetsége titkára volt (1929) Mv.-en. Az Erdélyi Helikon mv.-i tagjai közt szerepelt (1930). Irod.: EBKL; Gyászjelentő; Marosi-Helikon.
SIKÓ József
Mezőpanit, 1916. szept. 24. †?: tartalékos huszárzászlós, községi jegyző. – Tényleges kat. szolgálatra a román hadsereg 2. lovasezredébe vonult be (1937. nov.1. – 38. nov.1.). Kv-on a 9. önálló huszárszázadban tartalékos tiszti átképző tanfolyamon vett részt (1941. aug.–nov.), majd t. zászlóssá léptették elő (1942. ápr.1. –). A szilágysomlyói 2. önálló
SIKÓ József
1941, † Mv., 2022. febr.: tanár. – Matematika tanár, a mv.-i RMDSZ 13-as körzetének elnöke. Sikeresen dolgozott a közösség érdekében. Irod.: Nekrológ, (Nú., 2022. márc. 2–3).
SIKÓ Lajos, márkodi
Márkod, 1895., †?: Iskolái elvégzése után édesapja mellett tanult gazdálkodni, majd önálló gazda lett szülőfalujában. Részt vett az első vh.-ban, megsebesült, mint rokkant került haza, a bronz vit. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetéssel. A MP tagja, a ref. egyház presbitere, a község bírója volt. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKÓ Mihály
? †?: birtokos. – Mája községben birtokos. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.
SIKÓ Mihály L.
Mezőpanit, 1905., †?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után a húsipart tanulta és fel is szabadult, később gazdálkodott Marosszentkirályon, ahol a község pénztárosa, a Gazdák Bizt. Szövetkezetének helyi képviselője, a Nemzetőrség ig. tagja volt, minden kulturális és szociális ügyet támogatott. Irod.: Székelyföld í. k.
SIKÓ Miklós, § bölöni
Septér, 1818, † Mv., 1900. máj. 5.: festőművész, főhadnagy. – Apja: S. István, kir. táblabíró. Felesége: Vadadi Filep Róza (1821 – Marosnagylak, 1900. ápr. 23.), aki Mv.-en nőegyletet alapított. Gyermekeik: Kálmán, felesége Varju Gizella; Árpád, felesége Deesy Piroska; Géza; Róza, Sebessy / Sebesi Jóbné. – Mv.-en jogot tanult, kancellistáskodott a
SIKÓ Pál
? †?: 16. sz.: földbirtokos. – Nagyernyei nemes család tagja, János Zsigmondtól kapott jószágot és román jobbágycsaládokat engedett át neki (1570. júl. 19.). A falu a későbbi évszázadok folyamán több földbirtokos tulajdonába került (Bálintitt, Teleki, stb), de a román jobbágyok nemzedékei ott maradtak. Irod.: Keresztes Gyula: Örökségünk 50.: A nagyernyei
SIKÓ Pál, nagybödöni
Málya, 1893., †?: ref. igazgató-tanító. – Tanulmányait Mv.-en és Enyeden végezte, ahol tanítói és kántori oklevelet szerzett és megkezdte pedagógiai működését (1913–), majd az első vh.-ban teljesített katonai szolgálatot. A márkodi iskolában tanított (1919–). Az Erdélyi Párt intézőbizottságának tagja volt, részt vett az erdélyi felkelésben ezért felügyelet alatt tartották. Irod.:
SIKÓ Zoltán
Mezőpanit, 1892. ápr. 10., †?: gazdálkodó. – Letartóztatták (1959. okt. 24.) és a társadalmi rend elleni tevékenység vádjával állították bíróság elé. Irod.: 1956 Erdélyben.
SILAGHI
? †?: teológus, levelező, népköltési gyűjtő Maros-Torda megyéből. Irod.: Proverbele românilor din România, Basarabia, Bucovina, Ungaria, Istria şi Macedonia (Buc., 1895).
SILBERNAGEL, Emil von
Prága, 1841. júl. 4., † Segesvár, 1901. nov. 7.: karmester, csellista, zeneszerző. – A perzsa sah udvari karmesteri állásajánlatát visszautasította és Segesváron lett zeneigazgató, városi kántor és gimnáziumi zenetanár (1873–1900). Oratóriumokat és operákat mutatott be, megalapította az első segesvári vonós kvartettet, érvényre jutatta a kamaramuzsikát a helyi zenei életben. Gordonkaművészként
SILBERSCHATZ Ignác, Silbersac Ignác §
Nyárádtő, 1860., †?: nyárádtői lakos. – Megalapította az ortodox zsidó hitközség Talmud Tora iskoláját (1918) 200 000 lej alapítvánnyal, valamint a Chevra Kadisát (1924.). Feleségével közismert filantrópus volt. Irod.: Mv. zsidósága; Újvári.
SILBIGER Árminné, Kappel Minka
1851? † Bp., 1913. dec. 5., Mv.-en temették. – Gyermekei: Tischler Júlia Bürger Albertné; Tischler József; felesége Nathanson Rózsi; Tischler Márton dr., felesége: Bürger Mariska; bisztrai Farkas Aladár; Farkas Helén dr. Haász Bertalanné; bisztrai Farkas Alfréd Irod.: Gyászjelentő.
SILBINGER Mór, §
? †?: kárpitos. – Mv.-en volt kárpitos. Az I. vh.-ban (1915. máj.–18. nov.) az 5. h. tüzéreknél volt az orosz és olasz harctéren, szakaszvezető. Megsebesült, hat és fél évet volt hadifogoly. Kitüntetései: O 2, Ob, Vas érdemker. a v. é. sz., Károly cs. k. ig. a. Irod.: M. hadviselt zsidók.
SILBINGER Sándor, §
? †?: szabó. – Testvére: Rudolf 82. gy. e.-beli az olasz harctéren eltűnt. – Mv.-en volt férfiszabó mester. Az I. vh.-ban (1914. nov. – 18. nov.) a 22. gy. e.-ben az orosz harctéren harcolt. Megsebesült. Hadirokkant. Kitüntetése: Károly cs. k. ig. a. Irod.: M. hadviselt zsidók.
SILEANU, Ştefan
1945 †?: színész és festőművész. – A bukaresti Színiakadémián Chris Christopherson irányításával O’Neill: Anna Christie c. darabbal diplomázott. Kv.-on kezdte a pályáját, ahol saját bevallása szerint sok nagy szerepet játszott el híres rendezők irányításával (Vlad Mugur, Val Mugur, Ioan Taub, Crin Teodorescu, Mircea Marosin). Mv.-re Radu Penciulescu meghívására került Musgrave
SILLÉ Jeromos Tamás, Cler.
Csíkszentkirály, 1674., † Mikháza, 1702. nov. 17.: ferences subdiaconus. – Beöltözött (1698. szept. 2.). Irod.: György: A ferencrendiek.
SILLÓ István
? †?: építészmérnök. – Építési vállalat tulajdonosa Mv.-en (1930–44). Tagja volt a Romániai Mérnökök Koll.-nak. Irod.: Man: Tg.M., 3.
SILLÓ Péter János, R. P.
Csíkcsicsó, 1821. márc. 5. † 1859. jan. 30. A mv.-i ferences barátok egykori temploma alatt lévő kriptában nyugszik: ferences szerzetes. – Beöltözött (1840. szept. 27.), felszentelték (1847. okt. 28.). A marosszentgyörgyi egyházközség ideiglenes vezetője. Irod.: György: A ferencrendiek; Pantheon.
SILLÓ Piroska
? †?: földbirtokos. – Mezőtóháti földbirtokait (80 ár), kastélyát, kertjét és minden ingóságát a helyi földosztó bizottság kisajátította és szétosztotta (1946. ápr. 22.) azon a címen, h. 1944. aug. 23-án nem tartózkodott a faluban. Irod.: Tăureni.
SILVAŞ, Emil, dr.
Mv., 1930., aug. 7., † 2011.: akadémikus,állatorvos, tud. kutató, a Mv.-i Marhatenyésztő és Kutatóállomás igazgatója (1965–1990), amelynek székhelye Marosszentgyörgyön működött. A Rom. Akad. rendes tagja. Irod.: Lucrări ştiințifice; Todea.
SILVAŞ, Vasile
Marostelek, 1884. febr. 19., †?: földbirtokos, 9 gyermek apja. – Tagja volt a Maniu-féle Nemzeti Paraszt Pártnak. Részt vett a II. vh. harcaiban, szovjet fogságba esett. A rendszerváltás után is népellenes tevékenységet folytatott. Bosszút fogadott a helyi párt és helyhatósági szervek ellen, mert elvették birtokait. Gátolta a társas mezőgazdálkodás megteremtését.
SILVĂŞAN, Teodor
? †?: terménybegyűjtő. – Uzdiszentpéterben, a néptanács keretében elnöke volt a terménybegyűjtő bizottságnak, amelynek feladata volt a lakosoktól begyűjteni az állam részére leadandó terményeket (1951). Volt, hogy Korea megsegítésére, v. más állam részére kellett terményeket és ruhát beadni a falusi gazdáknak; gyakran előfordult, h. saját használatra alig maradt valami a
SILVESTRI, Constantin, §
Buk., 1913. † London, 1969. febr. 21. karmester, zeneszerző. – Mostohaapja volt a megye prefektusa (1922–29). A mv.-i konzervatóriumban (1920—27) tanult. Egyike volt azoknak a tanulóknak, akik Mv.-en George Enescu látogatásakor játszottak a Kultúrpalotában. Tanulmányait a buk.-i konzervatóriumban folytatta (1928—33), zongorát és zeneszerzést Florica Mizicescu, Mihai Jora irányításával tanult. A
SIMAI Anna, Csiki Gergelyné
1799? † Mv., 1825. okt. 16. A mv.-i Keresztelő Szent János-plébánia kriptájába temették: Csíki Gergely felesége. Irod.: Puskás Attila – sírfeliratok.
SIMÁK Lajos
? †?: mérnök. – A nagysármási ref. templom toronygombjában elhelyezett irat említi, mint kir. mérnököt (1902). Ő vezette a templom építését (1902-től), a szolgabírói, orvosi, közjegyzői, állatorvosi lakás, a községháza építését Nagysármáson. Irod.: Keszeg.
SIMALCSIK Ferenc
1901., † Mv., 1974. okt. 9.: munkásmozgalmi harcos. – Kora ifjúságában bekapcsolódott a munkásmozgalomba,a RKP tagja (1928–), az illegalitás éveiben aktívan tevékenykedett az Egységes Szakszervezetekben., Arad, Galac és Mv. gyáraiban sztrájkokat szervezett és irányított, tagja volt a Vörös Segély bizottságnak, több ízben letartóztatták és meghurcolták. A felszabadulás után különböző pártfeladatokkal bízták
SIMAY G.
? †?: szászrégeni vállalkozó. Irod.: Dorn A.: Die Protokollirten Firmen Österreich-Ungarn… (Wien, 1892).
SIMAY Rozália; Kabdebó Ferencné
Szamosújvár, 1857., † Mv., 1934. szept. 8.: zongoraművész. – Pesten tanult, Liszt Ferenc tanítványa volt, férjével, dr. Kabdebó Ferenc jogásszal Mv.-en élt. Az I. vh. idején jótékonysági célú hangversenyeken is fellépett. Irod.: Gudenus: Mv. és a háború; Örmény családok; Művelődés (1995. jún.).
SIMÉN, Simény, sárdi család
Régi székely nemzetség, melynek neve Simény, Semén, Semien alakban fordul elő; prédikátumot is többfélét viseltek; igy de Sz.-Király, de Homorod-Sz.-Márton, de Kadács, de Sárd és de Somlyó. Legrégibb, kiről emlékeink vannak, szentkirályi Semien István, 1409-ben Maros-szék szószólója. 1537-ben Simén Gergely Udvarhely székről zsoldos hadat visz Munkács alá. Gergely a Nagy-Küküllő
SIMÉN Amália, sárdi; Lázár Kálmánné
1835., † Mv., 1907. márc. 28., tem. Kelementelke, márc. 30.: S. György és br. Plankensteini Raueber Róza leánya. Férjhez ment dr. Lázár Kálmánhoz, (1827–1874), aki ornitológus, a MTA, valamint a bécsi Zoológiai és Botanikai Társaság tagja, ogy.-i képv., 1848–49-es honvédezredes (1852. okt. 19). Irod.: Gudenus; Pálmay.
SIMÉN Domokos
1928? †? 2006. okt.: unit. lelkész. – Székelykálban lelkész (1952–56), majd Ádámoson szolgált. – F. m.: Az „eltévedt” harangok földje: Feljegyzések az 1848–49-es szabadságharcról a Kis-Küküllői Unitárius Egyházkör egyházközségeiben. Irod.: Erdélyi unit. 1848–49; Kelemen Imre; Székelykál 800 éves történetéből.
SIMÉN Elek, sárdi, Simény Elek
1779 † 1840.: alispán. – Felesége: 1. Eperjesi Borbára. V.; 2. széplaki Petrichevich Horváth Terézia (1786? – Kv., 1847. ápr. 8. Gyéresszentkirályi családi sírba temették). Leányuk: Simény Klára Teleki Miklósné. A széplaki malmának szombati vámját ajánlotta fel a keresztúri gimn.-nak (1773). Consistornak választották (1789). Küküllőmegye alispánja (1792), az unit. egyházi kormány
SIMÉN Emma, sárdi
? †?: földbirtokos nemes. – Sándor (1839–1908) és nagysolymosi Koncz Rozália fia. Férje pávai Vajna Pál (1864–1892) szolgabíró Balázsfalván, Marostorda megye aljegyzője. Özvegyen Mv.-en élt (1892) Irod.: Pálmay.
SIMÉN Endréné, sárdi, kisbéri Pellet Róza
1869? † Mv., 1941. jan. 3. – Testvére: Pellet Emma karácsonyi Görög Lajosné. Irod.: Gyászjelentő.
SIMÉN, Georgina, sárdi, Bornemisza Jánosné
Tustya, 1870. ápr. 23., † Gógánváralja, 1942. jan. 12.: földbirtokos nemes. – S. György és Földváry Zsuzsanna leánya. Férjhez ment Bornemisza Jánoshoz Háromszék főispánjához (Tustya, 1896. febr. 25). Irod.: Gudenus.
SIMÉN Gergely
? †?: földbirtokos. – Péter és homoródszentmártoni Biró Kata fia. A Nagyküküllő melletti Sárdra telepedett, ahonnan a család egyik ága előnevét írta (1500-as évek vége). Két fia volt István és Pál. István Sárdon maradt és törzse lett a sárdi Siményeknek. Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN György
? †?: tanító. – Szentgericén a második ismert mester (1738). Irod.: Szentgerice.
SIMÉN György, sárdi, III
? †?: földbirtokos. – Felesége Thoroczkay Klára. Gyermekei: György (1778–1839), Elek (1779–1840), Klára – Bethlen Sámuelné († 1848), Eszter – Sándor Jánosné, Júlia – Elekes Antalné. Követ az unit. zsinaton (1784–88), S. Elekkel kir. biztosnak, consistornak választották (1789). Küküllő megyei követ (1790), majd Torda megyei követ (1794). A sárdi malmok
SIMÉN György, solymosi, kelementelki ág IV
1778., † 1839: földbirtokos. – György és Thoroczkay Klára fia. Felesége: br. Plankensteini Rauber Róza (1802–1853-ban még élt özv.). Gyermekei: Róza Ugron Lázárné; Amália Lázár Kálmánné; meghaltak kolerajárványban hárman († 1849): Klára, Johanna Ivánka gr. Lázár Dénesné és Kata; György, felesége tancsi gr. Földváry Zsuzsánna. Kelementelkén élt. Nevelője volt Kőváry László, aki
SIMÉN György, solymosi
? †?: ? – S. György és Rauber Klára fia. Felesége tancsi gr. Földváry Zsuzsánna. – Kelementelkén élt. Nevelője volt Kőváry László, aki a szabadságharc leverése után egy ideig a szüleinél talált menedéket. Irod.: Józsa András: Lázár Kálmán ornitológus, állatkertész (Nú., Színes Világ, 2014. júl. 4,).
SIMÉN István; Simény; Semien
? †?: Marosszék szószólója (1409). – Gergely fia. A legrégebbi a családban, akiről emlékeink vannak. Ő maradt Sárdon, tőle származik a kelementelki ág. Fia Gábor. Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN János, solymosi
? †?: ügyvéd. – Mv.-en kir. táblai ügyvéd (1836). Irod.: Nagy Iván.
SIMÉN József
? †?: tanító, lelkész. – Nyárádszentlászlón tanító (1829–31), majd Bordosra távozott lelkésznek. Irod.: Nyárádszentlászló.
SIMÉN Klára, siménfalvi; iktári gr. Bethlen Sámuelné
1781., † Kv., 1845., a kv.-i Házsongárdi Bethlen kriptában nyugszik: földbirtokos. – III. György és Thoroczkay Klára lánya. Férje iktári gr. Bethlen Sámuel. Gyermekeik: Bethlen Domokos (1810. márc. 15. – 1866) és Katalin – Bánffy Miklósné (1814. márc. 12. – 1871). Özvegyként Héderfáján lakott, maga kezelte a jószágát, jó gazdaasszony,
SIMÉN Klára, sárdi; Teleki Miklósné
1807. febr. 19., † 1888.: tancsi földbirtokos. – S. Elek és Petrichevich-Horváth Teréz leánya. – Férjhez ment Teleki Miklóshoz cs. k. kamarás, udvari tan.-hoz. (Bécs 1826. febr. 26.) Irod.: Gudenus; Kőváry László 1899.
SIMÉN Pál
? †?: földbirtokos Széplakon. – Gergely fia, aki Sárdon telepedett le. Elvette kövesdi Nagy Annát, akivel megkapta a széplaki részbirtokot, amelyet a Horváth családdal osztottak el (1609). Fiai Tamás, János, István terjesztette a széplaki ágat, de valószínű, hogy tőlük származott a solymosi ág is, mert a széplaki ág magvaszakadtával a
SIMEON
? †?: g. kat. pap. – Ioan Bob püspök Radnótfájára helyezte szolgálni (1799. márc. 17.–). Irod.: Dobozi.
SIMION
? †?: mezőszakáli esperes. Irod.: Pop Alexandru: Desbinarea in Biserica Românilor din Ardeal şi Ungaria 1697–1701 (Buc., 1921).
SIMION, Alosiu
? †?: g. kat. pap. – Régen – Radnótfáján szolgált (1930–34). Az ő idejében öntették Temesváron az 1866-ban épült templom harangjait Irod.: Reghin, Protopopiat.
SIMION, Simion
? †?: g. kat. pap. – Marossárpatakon szolgált (1885–93). Irod.: Berekméri–Gálfi.
SIMION, Ştefan
? †?: küküllői érsek. Irod.: Meteş Stefan: Istoria bisericii şi a vieţii religioase din Ardeal şi Ungaria. Vol 1.: – 1700. (Arad, 1918).
SIMIONESCU, Alexandru
Nyárádbálintfalva, 1924. okt. 2., † Nyárádbálintfalva, 1944. szept. 28.: önkéntes. – Apja részt vett a gyulafehérvári nagygyűlésen (1918. dec. 1.). Szülőfalujában tanult, majd a mv.-i Mihai Viteazul Katonai Líc.-ban (1938–40), nem menekült el a Líceummal Temesvárra (1940), hanem szülőfalujába tért vissza. A maroshévizi kényszermunkatáborból megszökött (1944. aug. 23.), önkéntesként állt
SIMIONESCU, Florea
1913. okt. 27., †?: őrmester. – Régeni lakos. Mv.-en a 39. tüzérezredben szolgált. Részt vett a román hadsereg kötelékében a keleti hadjáratban (1944. ápr. 7. –), és a nyugati hadjáratban (1944. nov. 16-ig). Kitüntetése: Bărbăţie şi credinţă, cl. a II-a şi a III-a. Irod.: Reghin, militari.
SIMIONESCU, Virgil
? †?: templomfestő. – A mv.-i nagy ortodox katedrális freskóit a buk.-i D. Brăescu, ikonosztázát a lugosi Virgil Simionescu festő alkotta (1934). A g. kat templom festését is ő készítette (1935). Irod.: Időtár 3; Man, 3.; Mv. műv. vár; Petreanu, Coriolan: L’Art roumain de Transylvanie (Buc, 1938).
SIMIONIS, Dănilă
? †?: g. kat. pap. – Balázsfalván végezte a teológiát (1806–18), Nagysármásban szolgált haláláig (–1836). Renováltatta a régi fatemplomot (1812). Irod.: Sărmaşu.
SIMIONIS, Vasile
? †?: mártír. – Apja: S. Dănilă, a nagysármási g. kat. pap. – Az Erdélyi Mezőség IV. Bărăi nevű Tribunátusának a vezetője (1848). Mártírságának emlékére szülőfalujában az utóbbi években szobrot állítottak. Irod.: Sărmaşu.
SIMÓ Attila, §
Iszló, 1916. jún. 2., † Szászrégen, 1995. szept. 19: unit. lelkész. – Mv.-en érettségizett a Ref. Koll.-ban (1936); Kv.-on egyetemista a természetrajz-földrajz szakon (1936–38), majd az Unit. Teológiai Akad.-án szerzett lelkészi oklevelet (1943). Balatonlellén népnevelési vezetőképző (1940), Kv.-on és Kassán tábori lelkész (1941–42), Kocsordon lelkész (1943–44); Kv.-on, ill. a szovjet harcvonalon
SIMÓ Donca, §
1910. okt. 17., † Buk., 1937. jún. 8.: a RKP harcosa. – Bolgár származású, az illegalitásban ismerkedett meg Simó Géza egyik fiával, Gyulával, a konstancai börtönben szülte fiát S. Vilmost. – A dobrudzsai Bazarcic-ból került Buk.-be, ahol egy szövődében dolgozott. Bekapcsolódott a KISZ illegális munkájába (1927–). A börtönből szabadulva gyermekével
SIMÓ Ferenc, kissolymosi
Székelybő, 1876., †: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után önálló gazda lett, 38 hold földjén őstermeléssel és haszonállat-tenyésztéssel foglalkozott. Az első vh.-ban a 22. gy. e.-ben az olasz fronton harcolt, megsebesült. Tekintélyes polgár a község bírója volt. Irod.: Székelyföld í. k.