Maros megyei életrajzi lexikon

? †?: tanító. – Nyárádszentlászlón tanító (1748). Irod.: Nyárádszentlászló.

? † Mv., 1939. máj. 6.: tanító, hangszerkészítő. – A Ref. Koll.-ban tanított. Székely ezermester, hegedűkészítő volt. A városban csak a székely Stradivarius néven emlegették. A Dorohoi-i Apăteanu Alexandrut tanította meg a hegedűkészítés mesterségére, aki tudását átadta a későbbi neves Boianciuc Roman szászrégeni hangszerkészítőnek. Irod.: Időtár 3; Lăzăroiu.

? †?: munkásmozgalmi harcos. – Simó Géza fia. Felesége a bolgár származású Donca. Fiúk: Vilmos. – Szerkesztette a Mv.-en megjelenő Ifjú Harcos c. kommunista irányítás alatt álló ifjúsági lapot (1929). A MADOSZ mv.-i nagy gyűlésén javasolta egy önálló, a szovjet hadsereg és a szövetségesek oldalán harcoló erdélyi m. hadosztály, a

? †?: unit. pap. – Keresztúrköri jegyző, szentábrahámi pap (1774. k.). Irod.: Kénosi–Uzoni 1.

Mv., 1924. máj. 2., † Bp., 1987. dec. 29.: keramikus, ipari vezető. – Az Iparműv. Tanács tagja. – Mv.-en járt isk.-ba, ezután kötélgyári munkás volt. A Herendi Porcelángyárban tanonc (1941–45), a gyár üzemi bizottságának elnöke (1945–), igazgatója (1948–49), a Kőbányai Porcelángyár minőség-ellenőrzési osztályának vezetője (1949–), az Építőanyagipari Min.-ban főelőadó (1951–52),

1883., †?: földbirtokos. – Székely nemesi családból származott, Udvarhely megyei eredetű. Középiskoláit Kv.-on végezte, majd a család szövérdi birtokán gazdálkodott, később a harasztkereki birtokot vezette (1917–). A MP elnöke volt, hadbíróság elé állították (1918–). Irod.: Székelyföld í. k.

1862? † 1930. febr. 19. Harasztkeréken temették: orvos. – Testvére: Simó Klára Kovács Viktorné; S. Pál; S. Gáborné; S. Ágnes. Felesége: Tokodi Páncél Ilona. Irod.: Gyászjelentő.

? †?: ispán. – Magyarfülpösre vonatkozó legrégibb okirat szerint Károly Róbert király a falut Mihály fia, Simonnak ajándékozta (1319). Irod.: Keresztes Gyula: Templomaink 25.: A magyarfülpösi középkori templom (Nú., 1999. márc. 27.).

Küküllő vármegyei nemes család, azon megyében fekszik Dézsfalva, hol valószínűleg birtokoltak is. Közülük Mihály 1708-ban Bécsben az erdélyi udv. kancellária tanácsosa és regisztrátora volt. János 1760-ban Dobokában birtokos, fia János ott törv. széki ülnök 1827-ben, neje gr. Kún Zsuzsi, fia Elek szolgabíró (1845.), kinek özvegye Keczeli Juliána. Kristóf 1794-ben az

Erdélyben is több Simon nevű család van, ilyen a k. görgényi előnevű, melyből Péter 1794-ben Kolozs vármegye alszolgabírója volt. Irod.: Nagy Iván.

A családból S. András kapott privilegiumot – gyalogosságot (1608. jún. 10.), Nemességét 1656-ban igazolta. Irod.: Kempelen; Pálmay.

Marosszentanna, 1924. aug. 6., †?: munkásnő. – Mv.-en élt. Fajgyalázással vádolták. Irod.: 1956 Erdélyben, Székes.

? †?: politikus. Irod.: Politics and political parties in Roumania (London, 1936).

? †?: g. kat. pap. – Abafáján szolgált (1719–25). Irod.: Abafája.

1837. nov. 30., † 1872. dec. 20.: r. k. pap. – Pappá szentelték (1861. júl. 3.). Káplán Segesváron és hittantanár, Gyulafehérváron tanár és káplán (1862), káplán Kv.-on. Tanár Mv.-en (1865–66), majd Székelyudvarhelyen tanár és gimnáziumi igazgató. Sepsiszentgyörgyön plébános. Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

? †?: tanító. – Sáromberkén volt tanító (1814–23). Ellátta a »notáriusi« teendőket is. Irod.: Sáromberke.

? †?: r. k. pap. – Marosszentgyörgyi plébános, adminisztrátor parochiális (1936). Irod.: Baricz.

Bogárfalva, 1816. márc. 10. † Kerelőszentpál (Maros), 1885. febr. 23.: r. kat. Lelkész. – Tölgyesen (Hargita) volt plébános. Az 1848-as forr.-i események idején letartóztatták és a gyulafehérvári kazamatában fogva tartották (1849–51). Fogsága után Korondon, Alsójárán, Sinfalván és Kerelőszentpálon volt plébános, majd esperes. Irod.: Pál-Antal–Szabó 2.

Havad, 1895 † 1973: ref. lelkész. – Nagyapja Elek az 1848-as szabadságharc vitéze volt. Felesége: Hegyi Jolán (1903–1958). Tanulmányait Mv.-en, Szászvároson és Kv.-on végezte. Az első világháborúban az orosz és román fronton harcolt hadnagyi rangban, megsebesült. A II. o. ezüst, bronz v. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetettje volt. – Mint

? †?: földbirtokos. – Testvéreivel földbirtokosok Egrestőn, közel 300 hold földdel rendelkeztek. Önként jelentkezett a dicsői Földosztó Bizottságnál, és 100 hold szántót, 190 hold legelőt a falu lakosainak adott ki árendába, a fennmaradt 117 holdat saját részükre tartotta meg (1921–). A földosztás alkalmával birtokaiból kisajátítottak 250 holdat: szántót, kaszálót, legelőt

Mv., 1896, †?: műasztalos és hangszerkészítő mester Mv.-en. Részt vett az I. vh.-ban (1915–18), főtüzér. Irod.: Erdélyi ezredek.

Nyárádszentanna, 1878., †?: tanító. – Középiskoláit Nagyenyeden és Bp.-en végezte, tanítói pályafutását 1898-ban kezdte. A hűségeskü megtagadása miatt állásából elbocsájtották (1919), majd visszavették (1921) és tanított (–1933). Mv.-en élt mint nyugdíjas. Irod.: Székelyföld í. k.

Bede, 1878., †?: ref. lelkipásztor. – Tanulmányait Nagyenyeden, Mv.-en és Debrecenben végezte, pappá szentelték (1903). Pályafutását Sellyén kezdte (1904), onnan Abafájára, majd Székelytompára került (1925–). A szociális egyesületek irányítója, a Munkaközösség elnöke, minden kulturális és szociális egyesület támogatója volt. Beszolgáló adminisztrátor Tompáról Székelybőbe (1951–55). Irod.: Ref. egyetemes névtár, Székelyföld í.

1936. † Mv., 2022. ápr. 13.: biológus. – Klinikai főbiológus, dr. kutató, tudós és polihisztor. A vesekő kutatásának eredményeiért, az Egészségügyi Minisztérium „különleges polgára” oklevéllel ismerte el és köszönte meg munkásságát. Irod.: Nekrológ (Nú., 2022. ápr.15.).

? † Bonyha, 1770.: tanító. – Székelyudvarhelyen subscribált (1749). Bonyhában tanított haláláig (1759–70), a vizitációs jegyzőkönyvekben kétszer szerepelt. Lejegyezték róla: nem volt háza, és zord természete elriasztotta a gyermekeket az iskolától. Sok adósságot hagyott hátra. Irod.: Bonyha és egyháza; Küküllői Ref. Egyházm. 1.

? †?: bíró. – Tófalva falusbírója. Részt vett Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pesty 2014.

Segesvár, 1899. dec. 27., † Bp., 1982. okt. 4.: jogász. A bp.-i egy.-en jogtud., doktori oklevelet szerzett (1923), Bp.-en egységes bírói-ügyvédi vizsgát tett (1928). Bp.-en a Belvárosi Takarékpénztár Rt.-nél tisztviselő (1921–), cégvezető (1935–), a Nehézipari Központban pénzügyi tanácsadó (1947–), az Áll. Bankok Központi Irodájának munkatársa (1948–), a M. Nemzeti Bank

Marossárpatak, 1930. máj. 18., †?: géplakatos. – Letartóztatták (1960. szept. 29.) és szubverzív szervezet létrehozására való bujtogatás vádjával állították bíróság elé. 15 évre ítélték. Meghalt. – Irod: 1956 Erdélyben.

Bala, 1906. nov. 5., † Párizs, 1985. szept. 17.: orvos, dr., neuropszichiáter, antropológus, orvostörténész. – Franciao.-ban élt és tevékenykedett. Orvostudományi történész-kutató. Szerkesztette a Revue d’Histoire de la Médicine Hébraique-ot. Irod.: MMK; Mv. zsidósága.

Marossárpatak, 1900., †?: gazdálkodó. – A családi földön tanult gazdálkodni, majd önálló lett (1924) Marossárpatakon. Az első vh.-ban a 62. k. gy. e.-ben harcolt. A MP tagja, a ref. egyház presbitere, a Hitelszövetkezet felügy. biz. elnöke és pénztárosa volt. – A román csendőrök elhurcolták és megkínozták. Irod.: Székelyföld í. k.

1752? † 1829. márc. 17.: r. k. pap. – Tanult Kv.-on és Gyulafehérváron (1778–80), pappá szentelték (1781. szept. 22.). Mv.-en tanár (1782–87). Valószínű, hogy Abosfalván volt plébános (1783–87). Plébános Magyarszarvaskenden (1787), Székelybőben (1793), Jegenyén (1796), Topánfalván (1818), nyugdíjas (1825). Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

? †?: birtokos, gyergyószentmiklósi származású, S. Endre kat. lelkész-tanár testvéröccse; Iskoláit Mv., Segesvárt, Gyulafehérvárt és Kv.-t járta. Több költeményt írt, melyekből a budapesti Polgár (1875. 22. sz.) bő mutatványt közölt. Irod.: Szinnyei.

? †?: ref. lelkész. – A mv-i Ref. Koll.-ban tanult (1766). Ugyanott görögöt tanított, a koll. könyvtárosa (1772–1776) és ülnöke volt. Az újtordai zsinaton ordinálták (1776). Maroscsapón szolgált (1776–78), innen ment Nagyernyébe szolgálni (1777. máj. 29. – 1795). Hívei önkéntes segítségével nagyon szép kőtemplomot épített (1781–84), amely ma is szolgálja

1891., †?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után különböző gazdasági szaktanfolyamokat hallgatott, önálló gazda lett Mezőcsáváson, ahol a község tekintélyes polgára, a MP, az EGE, a községi képviselőtestület tagja, a Gazdakör és a Hangya ügyv. elnöke, egyházi presbiter és gondnok volt. Az első vh.-ban a 22. gy. e.-ben az orosz fronton

1851? † Mv., 1890. febr. 19. Egrestőn temették. – Apja: dézsfalvi S. József. Testvére deésfalvi S. Albert, segesvári kir. járásbíró, felesége Kerekes Polixénia. Gyermekeik: Ilona, Elemér, Jenő, József, Máriskó. –. Irod.: Gyászjelentő.

1810? † Egrestő, 1883. jún. 13.: kir. járásbíró. – Felesége: Csiszér Mária (1819? – Egrestő, 1882. ápr. 10.). Gyermekeik: S. Albert, kir. járásbíró, felesége Kerekes Polixénia; S. Jozefa Benkő Farkasné. Irod.: Gyászjelentő.

Mv., 1913. jan. 3., † Kv., 1998. jan.: tanár. – Érettségizett a mv.-i Ref. Koll.-ban (1932). A kv.-i Ferdinand TE filozófia-szociológia, román nyelv szakán tanári oklevelet (1937), a szegedi Országos Tanítóképző Intézetben tanári bizonyítványt szerzett (1942), a Bp. Országos Levéltárban főlevéltárnoki szakképesítést nyert (1942–43). Kv.-on bölcsész-nevelés- és társadalomtudományi doktori oklevelet

? †?: Felesége: Szathmáry Ráchel (1799? – Mv., 1867. ápr. 10.). Irod.: Gyászjelentő.

1903., †?: tisztviselő. – Középiskoláit és a kereskedelmi akadémiát Kv.-on végezte. Magántisztviselő volt Dédabisztrán. Irod.: Székelyföld í. k.

? †?: orvos. – A MOGYI munkatársa a Gyógyszerészeti Tanszéken, fizika-kémia szakon (1954–56). Főorvos Szovátán, a gyógyfürdő helyettes igazgatója. Irod.: Facultatea de Farmacie; Genersich; Korszerű gyógyszálló Szovátán (Új Élet, 1975, 3. sz.); Mv.-i Gyógyszerészeti Kar.

Balla, 1896, †?: orvos. – A gimn.-ot Mv.-en, az egyetemet Kv.-on és Bp.-en végezte, praktizál (1919–). A kv.-i mentőegyesületnél és az ortopédián működött. Mv.-en körorvos, dr. Részt vett az I. vh.-ban (1915–18), a szerb, olasz fronton harcolt, megsebesült. Tanulmányi szabadságot kapott (1918), de még az évben a francia frontra vezényelték.

1874., †?: elnök. – A mv.-i K.K.L. elnöke, az erdélyi cionisták delegátusa az 5. bázeli cionista kongresszuson (1901). Mv.-ről deportálták a feleségével együtt (1944. máj. 29). Irod.: Mv. zsidósága; Sebestyén Mihály 2000.

? †?: tanító. – Búzásbesenyőben a ref. iskolában tanított (1860). Irod.: Búzásbesenyő.

Nagyvárad, 1871. márc. 1., † Bp., 1939. febr. 28.: mérnök út- és hídépítő. – Államépítészként működött Sepsiszentgyörgyön, Segesváron és Bp.-en. Ő készítette a megyei Közkórházat Segesváron, a járásbíróság épületét Medgyesen, iskolát Prépostfalván, Jakabfalván. – F. m.: Nagyküküllő vármegye községeinek távolsági táblázata (Segesvár, 1904); Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye községeinek távolsági táblázata (Bp., 1925).

1744. † Torda?, 1815. márc. 14.: ref. lelkész. – S. János esperes fia. Felesége: Abats Rebeka. – Mv.-en subscribált (1761). Marburgban peregrinált, az egyetem elvégzése után a kv.-i zsinat Teleki Lajosnéné udvari lelkészeként szentelte pappá. Harasztoson (1776–), Makfalván (1778–82) és Mezőbándon (1782–91) szolgált, Apja mellett volt káplán Marossárpatakon (1791. ápr. 6.

? †?: ref. lelkész. – Haranglábon tevékenykedett (1797–1801). Vadasdon volt lelkész (1808–11), Székelykakasdon (1820. ápr. 20.–1829). Csíkfalván volt lelkész (1830–35), amikor az egyházközség vagyonát összeírták (1834. okt.), majd Hagymásbodonban volt parókiája. Irod.: Csíkfalva; Küküllői Ref. Egyházm. 2.; Székelykakasd; Vadasdi krónika.

? † Mv: , 1795. – A mv.-i egykori obszerváns ferences kolostortemplom kriptájába temették. Irod.: Mv.-i örmények.

Szováta, 1893, †?: tanító Nyárádköszvényesen. – Részt vett az I. vh.-ban (1914–18), az orosz fronton harcolt és fogságba esett (–1921. nov.). Hadnagyi rangban szerelt le kitüntetésekkel. Irod.: Erdélyi ezredek.

Marosvásárhelyi; székely család, mely két ágban élt. Címeres levelet I. Apafi Mihálytól (1681. jún. 12.) nyert. kihirdették az erdélyi rendek országgyűlésén (1681. jún. 15.) Címer: arannyal damaszkolt kék pajzsban vörösruhás, vaskeztyűs és ingpáncéllal ellátott könyöklő kar kardot tart; sisakdisz: term. szinű, barna sasszárny pár között koronából növő, fölfelé álló, vörösruhás

Alsórákos, 1890., †?: jegyző, honvédzászlós. – A nagyváradi honv. hadapród iskola növendéke volt, mint tényleges zászlós rokkant meg, nyugalomba vonult, majd jegyzői oklevelet szerzett. Részt vett az első vh.-ban az orosz fronton harcolt. Mezőmadarason gazdálkodott 24 holdon. A Magyar Nyomozó Különítmény egyik megalapítója, minden kultúrintézmény támogatója volt. Irod.: Székelyföld í. k.