Maros megyei életrajzi lexikon

Szélkút, 1841. †?: g. kat. pap. – S. Basiliu fia. – Balázsfalván végezte a teológiát (1863–66), pappá szentelték (1867), Szélkútba helyezték, ahol apját követte a papi tenndők elvégzésében. Szélkútból Szentpálra került. Irod.: Sălcud.

? †?: g.kat. pap. – Szélkútban szolgált. Neve a Sematizmusban szerepel (1865–). Létezett régi g.kat. templom és parókia. 320 hívet szolgált. Irod.: Sălcud.

Erdélyben honos. Dániel Kolozs megye sebésze (1837-ben), József és Sámuel Belső Szolnok megyében laktak, László ügyvéd Kraszna megyében; József mérnök Maros-székben, másik József irnok ugyan ott, János országos fő számvevőségi tiszt, (mind 1848. körül). Irod.: Nagy Iván.

Közülük Sófalvi Elek kir. kincstári titoknok (1848-ban.). Irod.: Nagy Iván.

→ ILLYÉS Lajos, sófalvi

? †?: ref. lelkész. – Kv.-on subscribált (1788 k.), a dési zsinaton ordinálták (1794). Vajdaszentiványban volt káplán és mester (1795–98), majd lelkész (1798–1799–1828). Irod.: Ősz.

? †?: r. k. pap. – Jobbágyfalvi plébános, szentszéki tanácsos. Nyárádszeredában plébános (1977–83). Mv.-i új plébánia templom vezetésére kapott kinevezést (1989. ápr. 1.–), a minorita templomot is vezette. Irod.: Maros-küküllői főesp; Nyárádremete.

Etéd, 1802, † Mv., 1869 végén: mérnök. – Felesége Vadadi Filep Ágnes. – Tanulmányait a kv.-i Ref. Tanodában az ösztöndíjalapból végezte. Mérnöki tanulmányokat Bécsben folytatott. Marosszék mérnöke és tiszteletbeli jegyzője (1830). Felügyelete alatt végezték a Kir. Tábla második székházának (Főtér 54 sz) renoválási munkálatait (1823). Kendeffy Elek a mv.-i Szentmiklós-utcai (ma

Nyárádnyomát, 1908., †?: férfiszabó. – Iskolái elvégzése után a szabóságot tanulta, majd szaktudásának fejlesztése után önálló lett Mv.-en (1936–). Irod.: Székelyföld í. k.

Mv., 1908., † Kuty, 1944. ápr. 28. honvéd. – Csiszár Eszter fia. – Az 57/III. zászlóalj, 8. lövészszázadban honvéd. Irod.: Berekméri 2015.

? †?: szerzetes. – Vezetésével a románok tömegesen visszatértek az ort. vallásra (1750 – 1761). Marosbogátban nagy népgyűlést tartott, ahol nyíltan biztatta a románokat ősi vallásukhoz való visszatérésre (1760). Hatására a falvakból elkergették a g. kat. papokat, elfoglalták templomaikat. Irod.: Sălcud.

? †?: Mezőgerebenes hivatalos küldött a gyulafehérvári nagygyűlésen (1918. dec. 1.). Irod.: Bosoancă.

? †?: kinek két fia: József, János és leánya Zsuzsi. Irod.: Kelemen Lajos 2006.

? †?: tanító. – Sóváradon tanítómester (1747–1750). Irod.: Imreh Barna.

? †?: tanító. – Nyárádszentimrén mester (1695–1697). Irod.: Imreh Barna.

? †?: tanító. – Nagyenyeden subscribált (1667). Tanított Küküllőváron. Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.

? †?: mérnök, műépítész. – Mv.-en dolgozott. Nevéhez fűződik a marosorbói Hősök Emlékművének a megtervezése (1949). A mű 480.000 lejbe került, és Irsay Mózes kőfaragó szobrász valósította meg (1949. jan. 3. – máj.9.). Irod.: Suciu.

? †?: városi polgár, aranyműves (18 sz eleje. Irod.: Pál-Antal 2009.

? †?: unit lelkész. – Dicsőszentmártonban volt (1697), a Küküllői unit. egyházkör esperese (1724. márc.). Irod.: Zoványi.

? †?: tanító, ref. lelkész. – Mester Maroscsapón (1680), Marosbogáton (1684–87, 1694), Magyarkirályfalván (1696–1700), Küküllőalmáson (1710 k.). Lelkész volt Kóródszentmártonban (1713–16) és Magyarsülyén (1721–26). – F. m.: Halotti beszéd gr. Bethlen Judit, kereseeri Köleséri Sámuel felett, 1720. febr. 18. (Kv., é.n.); Halotti beszéd Kun Borbála, széki gr. Teleki Józsefné felett,

? †?: tanító, ref. lelkész. – Nagyenyeden subscribált (1701). Nagybányán volt rektor. tanított. Uzdiszentpéteren (1716), Mezőmadarason (1720–31), Nyárádkarácsonyfalván (1732–1737), Berekeresztúron (1739–44) és Székelyvaján (1745–50) volt lelkész. Irod.: Imreh Barna; Ősz.

? †?: tanító. – Kóródszentmártonban (1754–58) tanított. Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2.

Mv., 1912. jún. 18., † Mv., 1997. júl. 24.: mérnök, műszaki tanácsos. – A mv.-i építkezési tröszt volt főmérnöke A II. vh.-ban tart. zászlósi rangban vett részt. Irod.: Berekméri; [Nekrológ] (Nú., 1997. jún. 26.).

Győr, 1832. nov. 6. † Nagylozs (Mo.), 1904. márc. 13.: nagyteremi földbirtokos, főrendiházi tag. – Leánya, S. Ilona Montenuovo hercegné, (Nagyteremi, 1895. ápr. 18-Bécs 1988. júl. 13). – Eszterházy herceg jószágkormányzója volt, Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt kapott bárói címet, ami örökös főrendiházi tagsági jogosultság volt (Bécs, 1895. jún. 25). Meggazdagodott

Torja, 1889. nov. 10., † Mv., 1953. okt. 17.: r. k. pap. – Pappá szentelték (1913. jún. 22.). Káplán Nyárádremetén (1913), Ditróban, Petrozsényban, Kv.-on, Brassóban. Plébános Kézdisárfalván (1928–40), Gyergyócsomafalván (1940–45), Kézdiszentléleken. (1945–46). A ferencesek elvitele után nyugdíjasként végezte a szentmisét a mv.-i ferences templomban haláláig. Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Maros-küküllői főesp.

? †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – II. Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.:

? †?: tanár. – Felesége: Papp Ibolyka. Fiúk: Jancsika (1938? – Mv., 1942. dec. 24.). – A mv.-i R.K. Gimn.-ban történelmet és földrajzot tanított (1940–44 k.); részt vett az Erdélyi R. K. tanárok kongresszusán (1943). Irod.: Gyászjelentő; Háborús nevelés: Beszédek és előadások az Erdélyi Rom. Kat. tanárok 1943. júl. 4–5

→ ZSOMBORI

1819., † Mv., 1893.: orvos. – S. Alexius / Elek mv.-i nemes (1794? –Mv., 1872. szept. 4.) és Szabadi Zsuzsánna fia. Testvére: Károlina (1826? – Mv., 1888. máj. 12.); Juliánna Petri Ferencné; Ráchel; Zsuzsánna Molnár Józsefné. – Grammatika osztályokat végzett, inaskodott. Pesten volt sebészhallgató (1842–43), majd beiratkozott az állatorvosi intézet

? †?: földbirtokos. – Mv.-en esküdt polgár (1666). A család Apafi Mihálytól nyert armálist, birtokadománnyal nem járó nemeslevelet (1673). Mv.-en élt (1690). Irod.: Keresztes Gyula: Örökségünk 66.: Maros- (Székely) Vásárhely udvarházai; Pál-Antal 2006; Pálmay.

1801. dec. 10., † Mv., 1861. jan.1.: paptanár, gimn.-i igazgató, szemináriumi régens. – Pappá szentelték (1825. ápr. 9. v.10.); előbb Kerelőszentpálon plébános, majd Andrási József halála után a mv.-i kat. fiúnevelde tanára és igazgatója (1836. ápr. 9. – 1861) A Mv.-i Kölcsön Segítő Társulat egyik királyi biztosa (1846–). Cikkei jelentek

? †?: tanár. – A mv.-i r.k. gimn. tanára és a nevelőház vezetője (1836–61). Irod.: Pál-Antal; Pál-Antal 2013.

? † 1813.-ban még élt: ügyvéd, ogy.-i követ. – S. György mv.-i birtokos (1690), unokája, S. László ref. pap fia. Borosnyai Lukács pap, lányát vette feleségül. A nagyenyedi koll. tanult, onnan a kancellárián, majd Mv.-en a kir. táblánál dolgozott; később mv.-i ügyvéd. A tábla feloszlatása után Hunyad megyei jószágára ment, majd

? † 1895.: gyárvezető. – Felesége: sepsinagybaczoni Molnár Ilona (1860 – Mv., 1936. jan. 20.). Gyermekeik: S. Adél, Elek. – A mv.-i Krafft-féle sörfőzde és szeszgyár gyárvezetője. A Bp.-i Országos Általános Kiáll.-on Közreműködői érmet kapott (1885). Irod.: 1885. évi kiáll.; Gyászjelentő.

Kissajó, 1922. febr. 12., † Szászrégen, 1975. febr.12.: tanító. – Elemi iskolát a szülőfaluban (1929–36), tanítóképzőt Naszódon (1936–40), g.-kat. Líc. és Tanítóképzőt Szamosújváron végzett (1940–44), véglegesítő vizsgát tett a tanügyben (1959). Több Beszterce megyei iskolában tanított: Paszmos (1945–1952), Kissajón, ahol internátust létesített a környékbeli tanulók részére (1950–60), Régenben a rajoni

Szárhegy, 1925. aug. 22., † Mv., 1990. márc. 25.: festő. – Mv.-en a Papiu Líc.-ban érettségizett, Kv.on Agronómiai Egyetemet végzett. Alapítótagja volt a MMKE-nek, amelynek elnöke is volt (1982. máj. 16.-ig). Olajfestményekkel vett részt csoportos kiállításokon. Számos díjat és kitüntetést nyert megyei és országos kiállításokon – F. kiáll.: csoportos: Mv.-en,

? †?: a szentdemeteri kastélyában lakott hat évig Soó Dénes plébános, mielőtt felépült a falu plébániája (1929). Irod.: Maros-küküllői főesp.

→ VAY OLga

→ ERDÉLYI István, somkeréki

Torda, 1841. febr. 6. v. Mv., 1849. febr. 6., †?: pap. – Apja tanár. Tanult Mv.-en, majd a Marburgi Egy. Hittud. Karán (1867–68). Hazatérve egyházi pályára lépett. Széken pap és esperes (1886–1904). Irod.: Szabó–Simon–Szögi.

Székelycsóka, 1916. máj. 7., † Mv, 2001. szept. 17?: tanár. – Középiskolát a mv.-i Ref. Koll.-ban végzett, mint évfolyamelső a Koll. teljes ösztöndíjas tanulója (1927–35). A kv.-i egyetemen latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett. Tanár Kv.-on a Ref. koll.-ban, Mv.-en a Ref. Koll.-ban (1941–46) és Désen, majd tanfelügyelő volt Kv.-on nyugdíjazásáig (1952–78).

Buhuşi, 1937. aug. 4., † Mv., 2001. szept.17.: gépészmérnök, közgazdász. – A székely család visszaköltözött Madéfalvára (1940), itt végezte az elemi iskolát, majd Csíkszeredában a M. Vegyes Líc.-ban érettségizett (1954), Kv.-on a Politechnikai Intézet mechanika karán végzett (1954–59), majd Buk.-ben a St. Gheorghiu Akadémia levelező tagozatán közgazdász oklevelet szerzett (1977).

Mezősámsond, 1925., †?: gazdálkodó. -A II. vh. idején vonult be katonának (1944. aug. 5.). Háromhónapos kiképzés után Kárpátaljára, Kőrösmezőre vitték a frontra, ahol az oroszokkal kemény harcokat vívtak. Visszavonulásra kényszerültek, de már csak Pozsonynál közelíthették meg Németo.-t. Az utóvédbe volt beosztva. A Tátrában orosz fogságba esett, előbb a váci lágerbe,

? †?: tanító. – Pókában (1794–98), Koronkán (1799–03), Erdőszentgyörgyön (1804–06) és Nyomáton (1807 – lévita) volt mester. Irod.: Imreh Barna; Ősz.

A S. családot Báthory Gábor nemesítette (1612); S. János lustrált Sámsondon (1614). Irod.: Pálmay.

? †?: földbirtokos. – Kultúrapártoló, így részt vett az EMKE közgyűlésén Héjjasfalva részéről (1895). Héjjasfalvi földbirtokosként szorgalmazta a Zeyk Domokos emlékére állítandó, Köllő Miklós készítette obeliszk elkészítését, ami utolsó munkájaként, a szobrász halála előtt készült el (1900). Irod.: Emléklapok az EMKE 1895 jún. 4. Székelyudvarhelyt tartott tízéves ünnepi közgyűléséről (Kv.,

? †?: alispán, főispán. – Az EMKE választott választmányi tagja (1906–), a segesvárifiók elnöke; a Patronage Kongresszus előkészítője Segesvár részéről. Irod.: A IV. Országos Patronage Kongresszus iratai (Kv., 1914); Sándor.

? †?: városi pénzügyi és gazdasági tanácsos. – Mv.-en az árvízvédelmi terveket kidolgozta (1942). Irod.: Időtár 3.

?, †?: ref. lelkész. – Ha Sámsondinak hívták, akkor Mv.-en subscribált (1673). Sáromberkén szolgált (1702). Irod.: Ősz.

? †?: tanító. – Nagykenden lévita (1650). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm.4.