Szerző: Fülöp Mária
SOMOSDI VERESS Károly; családi nevén: Veress Károly; sajtóban Veress Berkesi Károly
Somosd (Maros), 1954. júl. 15., † Mv?, 1993.: költő. – Középiskoláit Mv.-en végezte. Dolgozott mint autóbádogos, újságárus, majd a mv.-i állami Színházban volt díszletező munkás, kazánfűtő, közegészségügyi alkalmazott. Az Igaz Szó Hídverők irodalmi körében tűnt fel, verseit közölték hazai irodalmi folyóiratok (1975–). Cikkeit (1990 után) Veress Berkesi Károly néven írta.
SOMSSICH Mária, sárdi gr.; Shell Istvánné
Bp., 1903. júl. 30., † Mv., 1981. márc. 3: S. Tihamér Hont vm. főispánja és vajai és luskodi gróf Vay Olga leánya. Férjhez ment Schell Istvánhoz (Kiskend, 1932. júl. 30. Elv. Mv., 1959. nov. 6., annullálva: Mv., 1969. febr. 15.). Gyermekei: Schell László (Mv., 1933. máj. 3) fogorvos Németo.-ban és Klaudia,
SOMSSICH Tihamér, saárdi gr., Somisch Tihamér
Kadarkút, 1877. szept. 6., † Bp., 1947. ápr. 28.: Hont megye főispánja, ogyi képviselő, cs. k. huszárkapitány, földbirtokos. – Felesége: gr. Vay Olga (1879–1948). (Esk. Bp. 1901. szept. 16). Gyermekei: Mária br. Schell Istvánné; Gabriellla báró Daniel Ferencné – Az első vh.-ban mint tartalékos huszárszázados harcolt számos kitüntetést kapott. Kiskenden volt
SŐNI Pál
Nagyvárad, 1917. jan. 21., † Kv., 1981. okt. 14.: író, irodalomtörténész, kritikus. – A kv.-i egy.-en végezte tanulmányait. A II. vh. végén a német megszállók elhurcolták. Hazatérését követően, Mv.-en a román KP tisztségviselője (1945–); a buk.-i Előre c. m. nyelvű napilap szerkesztőségi munkatársa (1947–53); az Utunk főszerk (1954–); az Irod.
SONNTAG, Ioan
Vurpod, 1912., †?: tanító. – Tanító és iskolaigazgató (1950–71), tanított Szászörményesen. Irod.: Omagiu.
SOÓ, berei
Ősrégi székely család, melyből S. Mihály a kir. hűségére esküdött (1602); S. András, mint primipilus lustrált (1614). Irod.: Pálmay.
SOÓ Dénes
Székelybetlenfalva, 1890. jún. 27., † Csíkszentmihály, 1964. júl. 9.: r. k. pap. – Székelyudvarhelyen végezte a gimn.-ot. Gyulafehérváron szentelték pappá (19913. jún. 26.). Káplán, majd tábori lelkész (1915). Káplán Mv.-en (1916–18). Plébános Sinfalván, Gyergyóbékáson és Szentdemeteren (1923. szept. 9.–1932), a bordosi egyházközség fíliájából alakult önálló plébániává, amit László János főesperes
SOÓ Dénes
1929? † Mv., 1965. júl. 1 v. 2.: tanár. – A mv.-i 6. sz. (vagy 11 Remeteszegi) iskola aligazgató-tanára (1965–70). Irod.: Gimnaziul Al. I. Cuza; [Nekrológ] (Nú., 1995. júl. 4.).
SOÓS, bergenyei
Ősi székely család. S. István, mint pixidárius lustrált Bergenyéből (1614); a család címeres nemeslevelet kapott Apafi Mihálytól (1684. dec. 30.). Az egyik ág Bándra szakadt, közülük S. Ferenc nyert primipilusi levelet (1655). Irod.: Pálmay.
SOÓS, marosvásárhelyi család
Közülük György levéltárnok Mv. városánál (1827). Sámuel postamester ugyan ott (1820 körül). Gergely (1840). Károly (1848-ban) városi tanácsnokok. Ezen kívül Sóos nevű családok Erdélyben Gyaluban, Dabjonban és Menyőben birtokosok; azonban családi összekötésük ismeretlen. Irod.: Nagy Iván.
SOÓS
? †?: sebész. – Az első mv.-i képzett sebész, akinek megengedték, hogy magyar nyelven vizsgázzon (1775). Irod.: Pál-Antal 2009; Pál Antal Sándor: Közegészségügy és szociális gondoskodás a 18–19. századi Mv.-en (Nú., Színes Világ, 2010. máj. 15.; 2010. máj. 22.; 2010. máj. 29; 2010. jún. 5.; 2010. jún. 12.).
SOÓS Adolf
Keresztvár, 1883., †?: ref. lelkész. – Felesége Perédi Erzsébet tanítónő. Tanulmányait Székelyudvarhelyen és Kv.-on végezte, pappá szentelték (1907). Lelkészi pályáját Buk.-ben kezdte, Nagyolyvason volt missziós pap, majd Telekfalvára azután Marossárpatakra (1915. febr. 14–1961) került. A közügyek vezetésében tevékenyen részt vett, a Hangya, a Gazdakör és a Tejszövetkezet vezetőségi tagja volt,
SOÓS Albert
1859? † Mv., 1923. jún. 16.: pénztáros. – A mv.-i Mészáros Ipartársulat volt elnöke, a Temetkezési nagy egylet. és a Tűzoltó egylet pénztárosa, ref. egyházközségi presbiter. Irod.: Gyászjelentő.
SOÓS András
? †?: kántortanító. – Nyárádmagyaróson kántortanító (1810–1842). Irod.: Imreh Barna; Nyárádmagyarós leánydombjai.
SOÓS Angéla
Mv., 1929. szept. 20., †?: színésznő. – A mv.-i Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett (1953). A Harag György által alapított nagybányai, később szatmárnémeti társ. alapító tagja (1953–56). Lírai és karakterszerepeket egyaránt játszott. Legnagyobb sikereit a népi figurák, a kacér tenyeres-talpas teremtések megelevenítésével érte el. – F. sz.: Ilma (Vörösmarty M.:
SOÓS Antal, bergenyei
? † Pápa, 1901. febr. 24.: tanár. – Pápán, a tanítóképezdében volt tanár. Irod.: Gyászjelentő; Mezőbergenye.
SOÓS Béla, §
Remeteszeg, 1930., † Frankfurt am Mein, 2007. szept. 9.: sakkmester. – 6 éves, amikor szülei meghaltak. Nagynénje nevelte. – Már 6–7 évesen ismerkedett meg a sakk alapelemeivel, élete végéig művelte ezt a sportot. Labdarugóként kezdte a sportolást, 12 évesen az ifiegyüttesben játszott, 17 évesen az A osztályos Locomotiva együttesben játszott. A
SOÓS Ferenc
? † 1792: esküdt polgár. – a Mv.-i esküdt közönség tagja (1791). Irod.: Pál-Antal 2006.
SOÓS Ferenc
1821? † Mv., 1896. márc. 27.: rendőr. – Felesége: Füstös Emma. Leányaik: S. Júlia Füstös Károlyné; S. Ilona Csiszér Lajosné. – A mv.-i volt városi rendőr-alkapitány, ref. egyházi képviselő tag, 1848–49. honvéd. Irod.: Gyászjelentő.
SOÓS Ferenc, bándi
? †?: marosszéki nemes székely lovas-puskás harcos. – II. Rákóczi György a havasalföldi hadjáratban tanúsított hűséges szolgálata jutalmául lófővé tette (1656. jún. 28), azzal a kikötéssel, hogy jó lóval, karddal, hosszú puskával, porral és golyóval felszerelve minden hadjáratra készen álljon és szükség esetén a lóról leszállva gyalog is harcoljon. Irod.:
SOÓS György
Mv., 1793.? † Mv., 1863. ápr. 14.: levéltáros. – Testvére: S. Zsuzsánna Fülep Jánosné. Gyermekei: S. Juliánna Molnár Ferencné; S, Ferenc, felesége Gyulai Zsófia; S. Mária Schuller Jánosné. – Mv.-en városi szenátor és archivarius. Leváltáros és kebli számvevő írnok a városnál (1825–). A forradalmi időkben az osztrák hatalom mellett „jó-érzelmű” magatartást
SOÓS György
1820?, †?: egyetemi hallgató. – Mv.-en tanult, majd sebészinas. Pesten volt sebészhallgató (1845–46). Irod.: Szabó Miklós 2005.
SOÓS Gyula
Fiátfalva, 1879., †?: felekezeti tanító. – Székelyudvarhelyen végezte el a tanítóképzőt. Ilencfalván tanított (–1923), kényszernyugdíjazták. Székelycsókán tanított (1930–31). Pedagógiai munkássága alatt számos elismerésben részesült. Részt vett az első vh.-ban mint hadnagy szerelt le. A Károly Csapatkereszt és a bronz vit. érem kitüntetéssel. Irod.: Székelycsóka; Székelyföld í. k.
SOÓS Ilona
Székelybere? †?: fényképész. – Iskoláit Bp.-en a fényképészetet Mv.-en tanulta, ahol önálló lett (1936), műtermében 2 alkalmazottal dolgozott. Irod.: Székelyföld í. k.
SOÓS István
Marosludas, 1895. máj. 7., † Nagyvárad, 1983. márc. 15.: ügyvéd. – A középiskolát a mv.-i Ref. Koll.-ban kezdte és Nagyváradon a Premontrei Főgimnáziumban fejezte be (1913). Jogi tanulmányokat a nagyváradi Kir. Jogakadémián folytatott, majd a kv.-i egyetemen szerzett jogi doktorátust, és egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1924). Előbb ügyvéd Nagyváradon,
SOÓS János
? † Mv., 2021. dec. 17.: tanár. – Felesége: Rita, gyermekeik: Jancsi, Katika; testvére: Márta; unokája. Csenge. – Gyógypedagógus tanár, a mv.-i kisegítő óvoda volt igazgatója. A mv.-i ref. temetőben nyugszik. Irod.: EMKK 2010; Nú., 2021. dec. 22.
SOÓS József
? †?: ?. – F. m.: Szomorú gondolotak felejthetetlen barátunk Houchard Sámuel halálára, 1838. jan. 2. (Mv., 1838). Irod.: Fülöp–Ferencz.
SOÓS József, bádoki
? † Mv., 1884. jan. 25.: ügyvéd. – Testvére: S. Rozália ügyvéd Dobai Györgyné. Felesége: Antalfi Mária (1813 – Mv., 1875. jan. 26.). Irod.: Gyászjelentő.
SOÓS József, § Iosif
Mv., 1887. vagy 1888., † Mv., 1959. ápr. 2: kőműves, polgármester. – Mv.-en végezte az elemi iskolát és kőműves inas (14 éves korától), majd szakmunkás lett. A szocialista eszmék híve volt, majd belépett az építőmunkások szakszervezetébe (1905), Mv.-en részt vett az első tüntetésben (1906. máj. 1.), szervezte és vezette a
SOÓS Károly
Segesvár, 1821?, †?: egyetemihallgató. -Matura után sebészinas volt, majd Pesten sebészhallgató (1846–47). Irod.: Szabó Miklós 2005.
SOÓS Károly
Medgyes, 1890. † Régen?: gyógyszerész. -Családja Szászrégenben telepedett le (1926–). Saját gyógyszertárt nyitott. Beiratkozott a Volksbund nevű hitlerista szervezetbe, ahol egyszerű tag volt (1941–). A háború végén a visszavonuló m.–német csapatokkal elmenekült Oroszvárra (Mo., 1944. szept. 24.). A háború befejeztével visszatért Szászrégenbe (1945. nov. 20.). Törvényszék elé állították azzal a
SOÓS Károly
1920?, † Mv., 2010. júl. 10.: adventista lelkész. Irod.: [Nekrológ], (Nú., 2010. júl. 12.).
SOÓS László §, bergenyei
Déva, Bergenye, 1877. febr. 1., † 19?: jogász dr., főszolgabíró, főjegyző. – Déván kezdte tanulmányait, Kunfélegyházán érettségizett, jogot Kv.-on és Bp.-en végzett. A politikai tudományok dr. Köztisztviselőként dolgozott, mv.-i főjegyző (1908. ápr. 1.–1914. márc.31.), majd MT megyében helyettes főispáni titkár, főszolgabíró. Az első vh. idején a Mv.-en alakult Vörös Kereszt
SOÓS László
Szovátafürdő, 1913. júL. 21., † Bp., 1994. jan. 23.: író, kritikus. – Bp.-en érettségizett (1931), itt tisztviselő és sportnevelő a MOVE cserkész és leventeszövetségben. Újságíró és filmkritikus. Írásait közölte a Munka Kassák folyóirata, tanulmányai, esszéi, kritikái közölte a Nyugat, Magyar Csillag, Napkelet, Magyarok, Tükör, Új Idő, Vigilia. Katona (1939–), a
SOÓS László
? †?: állattenyésztési mérnök, tudományos kutató. A Mv-i Marhatenyésztő és Kutató Állomás igazgatója (1957– 58), amelynek székhelye Marosszentgyörgyön működött. Irod.: Lucrări ştiinţifice.
SOÓS Márton, Sós, marosvásárhelyi, bádoki; Sós
Mv.? †?: orvos, drámaíró, színész. – Az iskolai színjátszásáról nevezetes marosvásárhelyi kollégiumból került fel Pestre orvostanhallgatónak (1790), ahol érdeklődni kezdett az ébredő m. színészet iránt és egy önként alakuló színtársulat létrehozásában részt is vett, de az első hivatásos m. nyelvű előadáson (1790. okt. 25-i és 27-i) nem játszott. Tagja volt
SOÓS Pál
1843., † Mv., 1910. ápr. 12.: építőmester. – Testvérei: S. Polekszina, Teréz, Lila, Antal. Valószínű felesége Kozma Lila. Fiúk: S. Márton gimnázista (1885? – 1905. jún. 25.). – Nagy Győző építész terveinek megvalósítója volt. Szecessziós stílusú épületeket alkotott, száznál több nagy épületet épített Mv.-en és vidéken: Székelyföldi Iparmúzeum (1890–93), a
SOÓS Pál
Mv., 1909. febr. 15., †?: agronómus. – László és Lenke fia. – Szászrégeni lakós. Kényszermunkatáborba küldte a szekuritáté (1952), negatív hírkeltés miatt. Irod.: Bartos 2012.
SOÓS Pál
Mv., 1920. márc. 9., † Mv., 1996. jún. 20.: vegyész, egyetemi tanár. – A középiskolát a mv.-i Ref. Koll.-ban végezte (1931–39), Kv.-on a TE kémia szakát végezte (1939–43). A kémiai tudományok doktora szerveskémiából (1944). A kv.-i egyetemen mint gyakornok kezdte pályáját (1942–44); tanár Mv.-en a Ref. Koll.-ban és a mezőgazdasági középiskolában
SOÓS Péter
1883., †?: csendőr. – Iskolái elvégzése után a cipészipart tanulta, majd a 12. tüzérezredben szolgálta le katonaéveit, azután a m. k. csendőrséghez került, ott szolgált amig nyugalomba vonult (1913). Az ákosfalvi Hangya boltvezetője (1914–19), ezután Székelyvajában újból mesterségét folytatta. A Hangya ügyvezető igazgatója, a MP jegyzője, községi adóvégrehajtó, majd a
SOÓS Péter
Szentháromság, 1904. jan. 5., †?,: gazdálkodó, ács. – Letartóztatták (1958. nov. 3.) és a MAT Katonai Ügyészsége azzal a váddal állította bíróság elé, hogy ellene szegült a kollektivizálásnak és halállal fenyegette meg a néptanács képviselőit. Irod.: 1956 Erdélyben.
SOÓS Rozália
? †?. sportoló. – Mv.-en, kézilabdás csapatban 4-ik helyen. Irod.: Klósz–Tolokán.
SOÓS Sámuel
1761 † Mv., 1815: adószedő, postamester. – A városi tanács tagja mint adószedő (1800); mv.-i postamester, a Fazekas-utcai postahivatal vezetője. Irod.: Krón Füz. (1939.4/7); Pál-Antal 2009.
SOÓS Sándor
1883., †?: mészáros. – Iskolái elvégzése után a húsiparban szabadult fel, szaktudását a legjobb mesterek mellett fejlesztette, majd önálló lett Mv.-en (1907). Végig harcolta az első vh.-t, őrmesteri rangban szerelt le és a koronás ezüst érdemkereszt és a Károly Csapatkereszt tulajdonosa. A mai vikend telep területe az övé volt, amit felparcelláztak,
SOÓS Tibor, bándi
1913., †?: elektrotechnikus. – A gimnáziumot Mv.-en az elektrotechnikai szakiskolát Bp.-en végezte. Mv.-en önálló mester elismert szaktekintélye a városnak, a Kereskedelmi és Iparkamara választmányi tagja volt. Minden hazafias, kulturális és társadalmi egyesület résztvevője és támogatója volt. Irod.: Székelyföld í. k.
SOÓS Zoltán, homoródoklándi és vargyasi
Mezőbánd, 1887., † Bp., 1937.: szűcsmester. – Székely nemesi családból származik, oklevelet II. Rákóczi György fejedelemtől kaptak az ősei. Iskolái elvégzése után a szűcsipart tanulta, mint segéd Brassóban és Kézdivásárhelyen fejlesztette tudását, előbb Bp.-en, majd Keszthelyen lett önálló, azután ismát Bp.-re került, ahol az Ipartestület díszoklevelével tüntette ki. Az első vh.-ban
SÓS Aladár; Schwarcz
Temesvár, 1887. júl. 4., † Bp., 1975. jún. 11.: építész. – A Galilei Kör tagja (1908-tól). Lechner Ödön-emlékérem (1934). – 1910-ben a bp.-i műegy.-en építész oklevelet szerzett. Műegy. tanulmányaival párhuzamosan a bp.-i képzőműv. főisk.-n Ferenczy Károlynál rajzolni tanult. Már egyetemistaként bevonták a Ritz Szálló és a Gerbeaud-palota tervezésébe. 1910 után
SÓS Árpád, §
1919? † Kv., 1998. nov. 2., Kv.-on a Házsongárdi temetőben nyugszik: újságíró, szerkesztő. – Három és fél év hadifogság után hazatérve a M. Népi Szövetségben tevékenykedett, újságírói pályáját az Előre c. lapnál kezdte. Alapító tagja lett a mv.-i Székelyföld Rádiójának (1958. márc.). A mv.-i Rádió osztályvezetője nyugdíjazásáig (1958–79), szerkesztőségi titkár.
SÓS Rozália, §
Mv., 1947. febr. 1., †?: sportoló, kézilabdázó. – S. Árpád lakatos és Anna leánya. Férje Árpád, villanyszerelő. (1967). Leányai: Krisztina (1973), menedzser; Kinga (1978), üzletkötő. Szabászati iskolát végzett (1967). Technikai rajzoló a maros Készruhagyárban nyugdíjba vonulásáig (2002). A Mureşul csapatának vezető egyénisége hosszú évekig. Több mint félezer mérkőzést játszott az
SÓS, Soós, ákosfalvi
A családból S. Boldizsár nemeslevelet nyert Brandenburgi Katalintól (1630. aug. 5.). Irod.: Pálmay.
SOTERIUS, Fridrich
Nagyszeben, 1821. márc. 5., † Bécs, 1857. jún. 11.: cs. kir. főtörvényszéki tanácsos. – Miután szülővárosában a gimnáziumot elvégezte, Mv – en a jogot Dosa Elektől tanulta; ennek bevégezte után az ottani kir. táblánál, majd Kolozsvárt az erdélyi kir. kormányszéknél és a nagyszebeni városi és kerületi törvényszéknél hivataloskodott. Az erdélyi
SÓVÁGÓ Margit
Mv., 1924. júl. 7, † Los Angeles (USA), 1998. dec. 16.: testnevelő tanár, sportújságíró. – A középiskolát a mv.-i R. K. gimn.-ban kezdte, majd a nagyszebeni (1939–40) és kv.-i tanítóképzőben folytatta (1940–44) és tanítói oklevelet szerzett. Tanító volt Mv.-en, majd miután testnevelési szakképesítést szerzett a predeali sportiskolában (1952) testnevelő tanár lett
SÖVÉNYFALVI György
? †?: tanító. – Marosbogáton tanított (1698). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.
SÖVÉNYFALVI Mihály
? †?: ref. lelkész. – Magyarkirályfalván szolgált (1654–55). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 3.
SÖVÉNYFALVI Zsigmond
? † Magyarherepe, 1777.: ref. lelkész. – Felesége Molnár Borbála. – Nagyenyeden subscibált (1766). Lelkékész volt Mikefalván (1771–72) és Magyarherepén haláláig (1773–77). – F. m.: Halotti beszéd nagybarcsai Barcsai Judit felett, 1733. okt. 11. (Kv., 1734). Irod.: Halotti beszédek; Küküllői Ref. Egyházm. 3., 4.
SPACH Ferenc
? †?: A r.k. tanoda és nevelde igazgatója volt (1760). Irod.: Mv.-i R.K. okt. R.k. okt.–1; R.k. okt. –2.
SPÁNIEL Vince
1877., † Mv., 1958.: dr., tanár. – Tornatanár volt a mv.-i Ref. Koll.-ban ideiglenesen (1900–01), a cserkészet irányítója is volt. A Koll. tanára (1918), gazdasági felügyelője (1920). Mennyiségtant és természetrajzott tanított nyugdíjazásáig (1926–39. szept. 1.). A Mv.-i Kaszinó tagja, pénztárosa (1925), választmányi tagja. – F. m.: antológiában: A cserkészet = Illés.
SPÁNIEL Zoltán
Hajdúnánás, 1903., † Mv., 1978.: orvos. – Felesége: Szász Erzsébet (1906–1979). – Mv. – Ref. Koll.-ban érettségizett. Bp.-en a Királyi Magyar Pázmány Péter Egyetemen orvosnak tanult (1921–26), majd egy évet kórházi gyakorlaton vett részt az ország különböző kórházaiban. Doktorrá avatták (1928. jan. 13.).A Czakó –szanatóriumban dolgozott. Az MSE tagja (1918–).majd választmányi
SPANYIK Anna
? †?: bábasszony. – Mv.-en tevékenykedett (1840-es évek). Irod.: Pál Antal Sándor: Közegészségügy és szociális gondoskodás a 18–19. századi Mv.-en (Nú., Színes Világ, 2010. máj. 22.).
SPECH Adolfné; Kondradsheim Berta br.
? †?: lut. nőegyleti elnök. – A Mv.-en megalakult Lutheránus Nőegylet elnöke volt (1884). Irod.: Időtár.
SPECK v SPECH, Gusztáv
Szászrégen, 1892. dec. 16., †?: mérnök v. tanár. – Apja főerdész. Iskoláit Szászrégenben végezte, majd külföldön tanult: a Lipcsei Egy. Hittud. és Bölcs. Karán (1911–), a Berlini Egy. Termtud. Karán mat. fiz. (1913–14), tanult Kv-on, Szebenben is. Heidelbergi Egy Termtud. Kar matematika (1914–), a Grázi Műegyetem Mér. Kar (1915–16, 1920–21).
SPERKER Ferenc, szentdemeteri
Szentdemeter, 1857. ápr. 19., † Nagyvárad, 1923. szept. 23.: földbirtokos, nagyváradi káptalani jószágigazgató. – Az erdélyi Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének és az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek a megalapítója. A gazdálkodni kezdett a 377 katasztrális holdas szentdemeteri birtokán (1879–). M. szürkemarha tenyészetet hozott létre, amely országosan is ismerté tette a nevét. Az Ezredéves
SPETTMANN János
? †?: erdészeti tisztviselő Görgényszentimrén. Irod.: Bedő Albert: A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása (Bp., 1896).
SPIELMANN József, írói neve Kéri József
Mezővelkér, 1917. máj. 9., Mv., 1986. aug. 29. v. 28., sírja Mv.-en az izraelita új sírkertben: orvos, egyetemi tanár, orvostörténész. –Középiskolai tanulmányait Mv.-en m. nyelvű elemiben kezdte, majd románul folytatta az Al. Papiu Ilarian líc.-ban érettségiig (1926–34), Kv.-on az egyetem orvosi karán folytatta tanulmányait (1934–40), dr. Valeriu Lucian Bologa orvostörténész
SPIERER Béla
Mv., 1893., †?: kereskedő. – Mv.-en érettségizett, majd mint magántisztviselő működött, azután átvette édesapja üzletét Marosszentannán (1932). Az első vh.-ban a 22. h. gy. e.-ben az orosz és olasz fronton harcolt, főhadnagyi rangban szerelt le, a II. o. ezüst vit. érem és a Károly Csapatkereszt kitüntetéssel. Irod.: Székelyföld í. k.
SPIERER Sándor
Mv., 1888., †?: kereskedő. – Iskolái (1919), megszervezte a MSE úszó szakosztályát. Aktív sportoló volt, atlétikában jeleskedett, elvégzése után kereskedést tanult, majd szaktudását fejlesztette és önálló lett Nyárádszeredán (1913). Részt vett az első vh.-ban mint tizedes szerelt le. A kulturális egyesületek támogatója volt. Irod.: Erdélyi ezredek 2.; Hegedűs Márton: M.
SPIERER Vilmos, §
Mv., 1891, †?: dr., ügyvéd. – Mv.-en ügyvéd, dr. Részt vett az I. vh.-ban (1914. aug–18. nov.), hadapród a cs. és kir. 62.gy.e.-ben, az orosz harctéren küzdött, megsebesült és fogságba esett 3 évig (1915–), megszökött (1918. júl.). Főhadnagyi rangban szerelt le. Kitüntetései: Az arany vitézségi érem, O1, O 2, Ob,
SPINEI, Haralambie
Tătăraş-Sorocan (Moldovai k.), 1908. febr. 10 †?: iskolaigazgató. – Iskolaigazgató Erdőszentgyörgyön A Faliboga –féle összeesküvés III. csoportjának tagja. Letartóztatták (1956 nov. 23) Elítélték Irod.: Áldozatok.
SPIRER Hersch
1798? † Várhegy, 1893. dec. 29.: izr. – Felesége Grün Mária.Gyermekeik: S. Róza Spirer Józsefné; S. Izsák; S. Laura Schwarz Salamonné. Irod.: Gyászjelent.
SPIRER Vilmos
? †?: orvos. – Az MSE intézője, kapitány Bükkösi Görgy (1908-as években). Irod.:
SPIRIDON
? †?: ortodox lelkész Marosszentgyörgyön, aki visszatérítette a gör. kat. hívek jó részét az ortodox vallásra (1779–). Ezért Orha és Teodor esperesek elfogatták és Mv.-en hosszú ideig fogdában tartatták. Irod.: Pál-Antal.
SPITZER Sándor §
? †?: kereskedő. – Testvérei: S. Antal, gyógyszerész, az I. vh.-ban járvány áldozata lett; S. Lajos őrmester volt a vh. végéig. – Mv.-en volt fakereskedő. Az I. vh.-ban (1914. aug.–18. nov.) hadiüzemszolgálat vezető, őrmester. Irod.: M. hadviselt zsidók.
SPITZER Szenes Andor
? †?: orvos. – Mv.-en volt orvos. – Az I. vh.-ban (1914. aug.–18. nov.) orvosi szolgálatot teljesített. Olasz hadifogságban volt. Irod.: M. hadviselt zsidók.
SPITZER Szenes József, Szenes Spitzer József
? †?: gyógyszerész. – Mv.-ről vonult be. Az I. vh.-ban zászlós. Az olasz harctéren leszerelésig szolgált, megsebesült. Irod.: M. hadviselt zsidók.
SPLÉNY Géza, miháldi, br., Splényi Géza
1851.?, † Marosgezse, 1877. nov. 28.: földbirtokos. – Br. Splény Sámuel és br. Kemény Katalin fia. Testvérei: S. Bertha Horváth Gyuláné; S. Emma. Felesége: Barcsai Alexandra. Gyermekeik: Mari és Viktor. Irod.: Gyászjelent.
SPLÉNY Sámuel, miháldi, br
?, †?: birtokos. – Marosgezse községben volt birtoka, említették a Pesty Frigyes egész Mo.-ra és Erdélyre kiterjedt helynévgyűjtésében (1864–65). Irod.: Pálmay; Pesty 2014.
SPOIALĂ, Vasile
Beszterce, 1935. szept. 3., † Nagyvárad, 1993. aug. 12.: prózaíró, fordító. – Tanulmányai: három év orvosi egyetem, majd Filológia a BBTE-en Kv.-on (1959–63). Romántanár Nyárádszeredában, azután metodista, módszertanász Mv.-en a Népi Alkotások Házánál (1964). Nagyváradra költözött. Szerkesztő volt a Familia folyóiratnál (1968–), a „Iades” rovat vezető szerkesztője (1993). Verseket közölt
SPONBERGER Antal Elemér
Marosludas, 1911. márc. 13., †?: ferences szerzetes. – Beöltözött (1926. szept. 10.), egyszerű fogadalmat tett (1927. szept. 11.). Irod.: György: A ferencrendiek.
SPORER Johann
Segesvár? † Szénaverős, 1841. aug. 23: lelkész. – Tanult Jénában (1801). Tanár Segesváron (1803–8). Lelkész Szénaverősön (1820–). Irod.: Szabó–Szögi.
SPORER, Martin
?, †?: adószedő. – Királyi adószedő Segesváron (1773). Irod.: Bozac–Pavel.
SPORER, Vilhelm
Szénaverős, 1821?, †?: gyógyszerész. – Pesten tanult gyógyszerészetet, gyakorlati vizsgát tett, szigorlatozott, felesküdött és mesteri diplomát kapott (1843. júl. 19.). Irod.: Szabó Miklós 2005.
SRAMEK Ferenc
1864., † Mv., 1937: vendéglős. – Felesége: Bartha Róza (1870? – Dicsőszentmárton, 1937. máj. 9. Mv.-en temették). A Sáros utcában volt a vendéglője. Irod.: Csekme; Gyászjelentő.
STÄCKEL, Paul Gustav
Berlin, 1862. aug. 20., † Heidelberg, 1919. dec. 12.: német matematikus, egyetemitanár. – A nem euklideszi geometria ismerője, Mv.-en tanulmányozta a Bolyaiak hagyatékát (1899). Az elsők közé tartozott, aki Bolyai János Appendix c. munkáját méltóképpen értékelte. – F. m.: Wolfgang und Johann Bolyai (Leipzig u. Berlin, 1913); Bolyai Farkas és Bolyai