Maros megyei életrajzi lexikon

Sz. Pálnak a fia Imre Marosszéken bíró (1409), Szent-Annai Tamás Becse vár kapitánya. (1551). Irod.: Nagy Iván; Pálmay.

? †?: nemes birtokosok. – A Szent Miklós templom Lőrinc nevű plébánosának meggyilkolásáért a templom és a temető megsértése miatt át kellett engedniük büntetésképpen marosszéki birtokaikat (kisszőlősi, uralyi, petelei és méhesi) valamint szentbenedeki, vajai lőfőségeiket és szentmiklósi székely örökségeiket a gyulafehérvári püspöknek Vingárti Geréb Lászlónak (1497). Irod.: Időtár 1.

? †?: tanító. – Nyárádszentimrén mester (1806–1811). Irod.: Imreh Barna.

Marosludas, 1937 + Uo.,2004 ápr.28, tanító.

? † Csíkfalva?: ref. lelkész. – Csíkfalván (1840–43), Székelycsókában szolgált (1845–47). Irod.: Csíkfalva; Székelycsóka.

? †?: ref. tanító, lelkész. – Mv.-ensubscribált (1778). Szőkefalván tanított (1782–83). Később Székelyabodon volt lelkész. Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Nagy László.

? †?: birtokos. – Szentmiklóson és egyebütt Marosszéken voltak birtokai, amelyeket halála után Apafi Lénárt özvegye Dorottya foglalt el, mondván, hogy pénzen vásárolta meg azokat, de ezt bizonyítani nem tudta így Szapolyai János Sz. Mátyás részére visszaadta (1519). Irod.: SzOkl, 1.

? †?: ref. lelkész. – Abafáján szolgált (1770–75). Irod.: Abafája.

1640., † Mv., 1691 v. 1692: ref. lelkész, tanár. – Tanult Kv.-on, ahol köztanító is volt (1659). A Leideni egyetemen tanult (1666–) és ott teol. doktorátust szerzett (1669. jún. 18). A mv.-i Ref. Koll. professzora, rektora (1670–71); lelkész Mv.-en a Vártemplomban (1668–72). Káposztásszentmiklósra távozott papnak (1672–), visszatért Mv.-re az egyik papi

? †?: tanító, ref. lelkész. – Nagyenyeden subscribált (1721). Erdőszentgyörgyön (1725–28), Nyárádszentannán (1728–1730, 1734) és Harasztkeréken (1731–34) volt mester. Marosjárában (1735–1740), Sáromberkén (1741–1748) és Lúdvégen (1751–1766) volt lelkész. Irod.: Imreh Barna; Ősz.

Mv.? †?: orvos. – A mv.-i vár Mátyás huszár honvédkapitánya. A várban a sebesült katonáknak katonakórházat rendezett be (1849. jan), a Ref. Koll.-ban is voltak sebesültek, de nem fértek (50–80 személyt kellett ellátni), sebészeket toborzott, szalmazsákokról kellett gondoskodni, amelyeket a padlóra tudtak csak elhelyezni; víz a várban nem volt, ezért

? † 1862. júl. 20?: tanácsos. – Udvari tanácsos, az erdélyi ref. egyház főgondnoka. Irod.: Gyászjelentő.

? †?: tanító. – Mv.-en subscribált (1664). Tanító Kerelőszentpálon (1667), Bonyhában (1669). Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2.

? †?: karmester. A mv.-i Iparos Dalkör első karmestere és vezetője (1870), ez a Dalkör megszakítás nélkül 80 évig működött. – Irod: Kim; K. Kiss Ferenc: A mv.-i kórusélet múltjáról (Új Élet, 22. sz. 1980).

? †?: marosszéki főbíró (1408). Irod.: SzOkl, 3.

? †?: tanító. – Nyárádszentimrén (1724–1726), Nagyernyében mester (1727–1728). Irod.: Imreh Barna.

? † Körtvélyfája, 1768.: Kv.-on subscribált (1726). Ordinálták (1733). Dobokán (1733–38) volt lelkész., majd Tancson (1741–47), Magyarpéterlakán (1748–56) és Körtvélyfáján (1756–68) szolgált. Irod.: Ősz.

? † 1680 u.: tanár. – A Mv.-i Skóla rektora (1657. márc. – 1659. jan. vége), Gyulafehérvárról érkezett. Pápai Páriz Ferencnek mint menekültnek tanára Besztercén, ekkor még Mv.-en volt (1663). Leidenben tanult (1665). Déván pap (1680 k.), a vajdahunyadi egyházmegye esperese. Rektorsága idején nyugatról a törökök, keletről és délről a krimi

? †?: mv.-i Ref. Leányiskola részéről vett részt a kiállításon. Irod.: Gelléri Mór: Országos Nőipari Kiállítás (Bp., 1881).

? †?: színművésznő. – A KZST tagja (1932. nov. 6. –). Szavalatokkal szerepelt a társaság összejövetelein. Irod.: Marosi-KZST.

? †?: tanító. – Felesége: Nagy Kata. – Székelyudvarhelyen subscribált (1700 k.). Sárospatak-Gyulafehérváron subscribált (1702). Héderfáján mester (1715), Gógánban (1716), Mikefalván lévita (1720). Káposztásszentmiklóson (1722–23, 1730–33). Lukafalván (1725–28), Backamadarason (1733–34), Nyárádszentannán (1735–39), Csittszentivánban (1742–43), Mezőbándon (1743–48), Fintaházán (1750), Sóváradon (1752) és Nagyernyében (1753) volt mester. Irod.: Imreh Barna; Küküllői Ref.

? †?: lévita. – Mv.-en subscribált (1732). Unokában (1744) és Toldalagon (1748) volt lévita. Irod.: Ősz.

? †?: földbirtokos nemes. – Szapolyai János kiváltságlevelet adott Kisfalud birtokára, amelyet a hűtlenségbe esett Lázár utódoktól koboztak el (1521); A Lázár örökösök utódai ellen pert indítottak. Irod.: Aranka; Időtár 1; Léstyán – templomok; SzOkl, 3.

? †?: birtokos. – Pert folytatott Lázár János és Ferenccel Mv. mellett fekvő Kisfalud helység birtokjoga miatt (1535). T. M. kiegyezett Mv. Elöljáróival, hogy az általa Kisfaludon okozott károkat megtéríti a városnak és polgárainak (1538). Irod.: Aranka; Időtár 1; SzOkl, 2.

Arad, 1891. dec. 14., † Kv., 1959. szept. 2. a Házsongárdi lutheránus temetőben nyugszik: költő, író, újságíró. – Felsége: Ferenczy Erzsébet / Zsizsi (Kv., 1895 – Kv., 1969), előadóművésznő, opera és dalénekesnő. A mv.-i KZST tagja és gyakori vendég-előadóművésze. – A középiskola elvégzése után, katonai pályára készült, Mv.-en gyalogos csapattiszt

→ FERENCZI Zsizsi

→PÉTER András

Nyárádgálfalván éltek. Őseik a 14. századig kimutathatók, Szolnok-Doboka vm.-ben, Iklód puszta környékén éltek, ahonnan az előnevük is ered. Nyárádgálfalvára csak az 1800-as évek elején jöttek, de szinte semmilyen írásos dokumentum nem maradt fenn róluk, csupán a ref. templom építésében szerzett érdemeikről van bizonyíték. A gálfalvi határban Szentiváni Kálmán (sz. Dés,

Gálfalva, 1865. máj. 2. † Gálfalva, 1910. júl. 29.: földbirtokos. – Felesége: Zolyomi Wagner Hortense. Gyermekeik: Ella (1891. júl. 6. –? – eladta az udvarházat Fekete Albertnek és Csíki jegyzőnek, 1924-ben); Marianne (1892. dec. 11. – 1909. máj. 21.); Ádám 1897. † Bp.? – zászlósként részt vett az I. vh.-ban;

? †?: alvajda. – Erdély alvajdája Mátyás király idejében (1461–62). Fia: Zsigmond. – Irod: Nyárádgálfalva.

? †?: unit. lelkész. – Nagyteremiben volt lelkész (1631), amikor meghalt Sükösd György földbirtokos, a temetési szertartást is ő végezte. Irod.: Kénosi–Uzoni 2.

? †?: birtokos. – Nyárádszentlászlói, akit a Marosszéki rendi közgyűlés az unitáriusok részéről javasolt és választott meg főkirálybírónak (1847. dec. 6–11.), de a bécsi udvar ennek ellenére gr. Toldalagi Ferencet erősítette meg megbízatásában. A Marosi Rögtönítélő Hadbíróság, ítélőszék, elnöke Mv.-en (1848) (Popa Traian szerint). Irod.: Nyárádszentlászló, Popa, Traian: Tg. M.;

Dés, 1839., †?: alispán, ogy. képviselő. Maros-Torda vm. alispánja, házasság révén (Tompai Bothos Katalinnal) jutott birtokokhoz. Modernebb udvarházat építettek Nyárádgálfalván (mai Főút 174. sz. alatt), de az építtető neve és az időpont nem maradt fenn. Az emlékezet azt tartja, h. több szakaszban épült, de részletekben az örökösök el is adták

?†?: alkirálybíró. – Marosszék alkirálybírója és consistora (1796 k.). Irod.: Biás; Kőváry László 1899.

Mihály erdélyi fejedelem uralkodása idejében (1661–90) fő ítélőmester, ügyvéd egy ogy. előtti perben (1664), kincstári jogügyigazgató (fiscalis director) (1668–78). Elhagyta katolikus vallását és unitárius lett, majd áttért a ref. vallásra. A fia tért vissza az unit. vallásra, amely vallást aztán az utódok is mind követték. Irod.: Kénosi–Uzoni 1.; Nyárádgálfalva; Teleki

Nyárádgálfalva, 1782. okt. 6. † Gálfalva?: földbirtokos, alkirálybíró. – Felesége Pálfi Zsuzsánna. Nyolc gyermekük: Sámuel (Ábrahámfalva, 1807. – uo., 1877); Karolina (1811 – Sóvárad?); Mihály, a költő (Gálfalva, 13. máj. 30. – Kv., 1942. dec. 10); Flóra (Nyárádszentlászló, 1815–1876. aug. 26.); Borbála (1818. febr. 1. – Szentháromság?); Róza (1819. okt.

1847. okt. 31. † Mv., 1919.: földbirtokos. – Nyárádgálfalván voltak birtokai. Felesége Varnhelmi Wiedemann Emilia († Mv., 1942). Irod.: Nyárádgáfalva.

? †?: Sz. György alvajda fia. – Nyárádgálfalván udvarházat kezdett építeni (az 1500-as évek elején). Irod.: Nyárádgáfalva.

Doboka vármegyei család (őseit 1333-ig tudta kimutatni). Irod.: Pálmay.

Nyárádgálfalva, 1897., †?: zászlós az I. vh.-ban (1917. ápr. 16.–). Irod.: Koszta.

? †?: birtokos. – Együtt Sz. János és Lászlóval megvásárolta Járai Gergely vajdaszentiványi birtokait (1468). A család részt vett az erdélyi főurak Mátyás király elleni lázadásban, felségárulás miatt a család kegyvesztett lett (1467). A család birtokait Monoszlói Csupor Miklós, erdélyi vajda kapta a királytól, Sz. Ferencet és Lászlót lefejezték. Mátyás

Gálfalva, 1752.†?: testőr, katonatiszt. – A testőrségben szolgált (1776–1801), majd átkerült a hadseregbe. Századosi rangban ment nyugdíjba. Irod.: MTN.

? †?: ref. lelkipásztor. – Küküllőváron, majd Bonyhán lelkész. A Küküllői ref. Egyházmegye esperese (1685–1689). Irod.: Zoványi.

? †?: ref. lelkipásztor. – Küküllőgálfalvi ref. lelkipásztor, Dadai Jánost követte az esperesi székben (1668. márc. 7. – 1684). Jegyzőkönyvbe foglalta Dadai János esperes által összeállított (1646) egyházmegyei inventáriumot Protocollum Dioceseos ortodoxae Religionis in illustri Comitatu Küküllővár existenti c. (1676), amely megtalálható a küküllői Ref. Egyházmegye Levéltárában. Lelkész volt még

Dés, 1839. jan. 10., †?: Maros-Torda vm. alispánja és országgyűlési képviselő. – Gimnáziumi tanulmányait Nagyenyeden és Kv-on, a jogi tanfolyamot a nagyszebeni jogi akadémián és Mv.-en végezte, egyidejűleg különféle hivatalokban gyakorlati kiképeztetést is nyert. A provizórium beálltával minden hivatalos ténykedéstől visszalépett és Marosszéknek Cserefalva községében saját birtokán gazdálkodással foglalkozott. Mint

? †?: kormánybiztos, orsz.-i gyűlési képviselő. – Országos teljhatalmú kormánybiztos, ogy.-i képviselő, körlevelet adott ki, amelyben elrendelte, h. minden büntető hatalmat gyakorló megyei-széki-vidéki- és városi törvényhatóság és minden bíró tartsa tiszteletben a polgári jogegyenőséget, addig is, amig a megfelelő törvények megjelennek. Úgyszintén felhívta a figyelmet, h. testi büntetést használni tilos

? †?: birtokos Erdőszakálon és Szengyelben is részbirtokos. Irod.: Vajdaszentivány.

? †?: alkirálybíró. – Megválasztották Marosszék alkirálybírójának (1713). Irod.: Pál-Antal 2002.

? † 1745. dec. 19. temetés napja: ülnök. – Sz. András fia. – A kir. tábla ülnöke (1727–). Irod.: Bartha András: Halotti beszéd zágoni br. Sz. A. felett, 1745. dec. 19. (Kv., 1746) =Halotti beszédek; Trócsányi 1988.

? †?: ref. lelkipásztor. Mv.-en a Ref. Koll.-ban tanult (1758 –?), majd a marburgi egyetem teológia szakára (1768. aug. 19.–) iratkozott be. Hazatérve Erdőszentgyörgyön lett lp. (1771–74), ahonnan a somosdiak hívták meg falujukba (1775–77), azután Vajában szolgált (1777–93). Irod.: Somosd.