Maros megyei életrajzi lexikon

? † 1863: erdélyi főkormányszéki titkár. – Irod.: Paget.

1786. † 1867: főispán. – U. László és vargyasi Daniel Julianna fia. Felesége: nagyercsei gr. Toldalagi Katalin (1800–1860). Fiuk: U. Sándor. – Torda megye főispánja, aranyosszéki főkirálybíró, az erdélyi ref. egyház főgondnoka. A mezőzáhi birtok örököse, Sándor fiúk, anyja halála után, a birtokra költözött (1860 k.). – Irod.: Bicsok Zoltán:

17. sz. vége, † 18. sz. eleje: udvarhelyszéki főkapitány, ogy. követ (1704). – Ferenc, udvarhelyszéki főkirálybíró (1668–83) és borosnyói Tompa Ilona fia. Felesége: nagyercsei Tholdalagi Krisztina. Fiai: U. István (a mezőzáhi ág alapítója), József (fiatfalvi ág alapítója) és János (szombatfalvi ág alapítója). – Irod.: Bicsok Zoltán: Fondok és gyűjtemények a Román

1753., † Mv., 1832. nov. 29. temetése: főkirálybíró. – U. József, Udvarhelyszék főkirálybírója és br. Kemény Anna fia. Felesége: veresegyházi borsai Nagy Mária. Gyermekei Anna, tarcsfalvi Pálffy Antalné, István (1793–1863), Mária, ürmösi Mauer Sándorné. – Házasságkötése nyomán szerezte meg a bögözi és mikeszászi birtokait. – Irod.: Bicsok Zoltán: Fondok és gyűjtemények

Mezőzáh, 1874. nov. 7., † Kv., 1953. aug. 20.: U. Sándor (1826–1901) és malomvízi gr. Kendeffy Róza leánya. Férje: losonczi br. Bánffy János (1870–1946). Gyermekei: Bánffy János (Marosgezse, 1895. aug. 17., † Kv., 1956 v. 1962), B. László (Marosgezse, 1896. szept. 11., † Kv., 1974. dec. 16.), B. István (Marosgezse,

1826., † 1901: földbirtokos. – Felesége: malomvízi Kendeffy Rozália. Gyermekeik: Miklós, Ilona, István, Rozália. – A mezőzáhi birtok örököse volt. – Irod.: Bordás Beáta: A mezőzáhi Ugron-kastély építéstörténete = Liber discipulorum.

Harcó, 1846. jún. 17. † Balázsfalva, 1927.: g. kat. pap, tanár, tankönyvíró. – Elemi isk.-t Tekében a szász isk.-ban, r. kat. líc.-t Mv.-en és Balázsfalván végezte (érettségizett 1872). Párhuzamosan teológiát is végzett. Kv.-on az akkor létesült egyetemen természetrajz szakot hallgatott (1878–91). Balázsfalván a líc.-ban m. nyelvet és természetrajzot tanított, a

? † ?: g. kat. lelkész. – Uzdiszentpéterben szolgált (1852–79), rendszeresen vezette az anyakönyveket. – Irod.: Sânpetru de Câmpie.

? † ?: mester. – Sóváradon tanított (1713). – Irod.: Imreh Barna.

? † ?: lévita tanító. (1716). – Irod.: Imreh Barna; Ősz.

? † ?: nemes. – Apafitól adományt kapott, a család csejdi ágából Ú. János és Mihály nemesi igazolványt vett (1789. szept. 14.). – Irod.: Csejd – Tófalva; Pálmay.

? † ?: ref. lelkész. – Maroscsapón szolgált (1649–50).). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

Szőkefalva, 1761. szept. 3., † Mezőcsávás, 1818. jan. 29.: költő. Ú. Sámuel († 1828) küküllői főbíró főbíró és Sombori Bora leánya. – Apja halála (1768) után anyja egyedül nevelte a feltűnő szépségű és kellemes modorú lányt. Szerelmes volt gr. Haller Lászlóba, aki azonban utóbb mást vett feleségül. Elkeseredésében férjhez ment

? † ?: ref. lelkész. – Nagykenden (–1650), majd Maroscsapón szolgált (1651–53). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

? † ? 1828: küküllői főbíró. – Felesége Zsombori Borbála (mh. 1808). Leánya U. Krisztina írónő. – Irod.: Kőváry; Pálmay.

? † ?: kőfaragász, a jeddi I. vh.-s emlékmű alkotója.

→ ÚJFALVI Krisztina.

Sóvárad, 1896., † ?: gazdálkodó. – Iskolái elvégzése után önálló gazda lett (1920). Az első vh.-ban a 62. gy. e.-ben a szerb, olasz és francia fronton harcolt, mint szakaszvezető szerelt le a II. o. ezüst, a bronz vit. érem, a Károly Csapatkereszt és a német vaskereszt kitüntetéssel. Részt vett a székely

? † ?: g. kat pap. – Mesterházán szolgált (1791 k). – Irod.: Reghin, Protopopiat.

? † ?: g. kat. pap. – Fiai: Ştefan és Ioan. – Mesterházán szolgált (1847–64). Fiaival együtt fatemplomot épített, amelyet Sf. Mc. Dimitrienek ajánlottak (1847). Az a templom napjainkban a maroshévízi Sf. Ilie Kolostorban áll, amióta Miron Cristea pátriárka odaszállíttatta (1928–). – Irod.: Reghin, Protopopiat.

Palotailva, 1921. máj. 25., † Oláhzsuk (Kolozs), 1944. okt. 12.: törzsőrmester. – Szakaszvezető a 82. sz gyalogsági ezrednél. Kitűnt az erdélyi harcokban. Katonai Érdemrenddel tüntették ki post mortem. – Irod.: Bărbaţi ai datoriei (Buc., 1985).

1913 † Erzsébetváros, Szeben, 2004. jan. 10., festőművész.

? † ?: ref. lelkész. – Szászvároson subscribált (1676). Lelkész volt Vajdaszentiványban (1693). – Irod.: Ősz.

Halmi, 1888. szept. 8., † Erzsébetváros, 1971. jún. 19.: r. k. lelkész. – Szatmáron és Gyulafehérváron tanult és pappá szentelték (1911. jún. 24.). Káplán Mv.-en (1911–15). Az I. vh. idején tábori pap volt (1915–19). Lelkipásztor: Csíkboldogasszony, Imecsfalván, Zabolán, Sepsiszentgyörgyön, Erzsébetváros. – F. m..: társsz.: Mv. és a háború (Mv., 1915). –

17? † 18. sz. ?: ref. lelkész. – Fiatal korában Szentgericén prédikátor (1709–1749), ahol nótárius is volt. Egy évig Nyárádselyében szolgált (1737). Somosdra hívták meg lp.-nak, amely valószínűleg utolsó szolgálati helye volt (1750–61). Az utolsó vizitációs jegyzőkönyvből tudjuk meg, h. az egyházi épületek, a lp. előrehaladott kora miatt is, rossz

? † ?: tanító. – Mikefalván (1776–82) és Kóródszentmártonban (1783–1820) tanított. – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2., 4.

? † ?: tanító. – Mv.-en subscibált (1741). Dedrádszéplakon (1744–45), Koródszentmártonban (1750–52), Marosbogáton (1752?), Nagykenden (1754) és Sövényfalván (1763–78, 1781–86) volt mester. – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 2., 4.

? † ?: tanító. – Magyardellőn (1747–50), Dányánban (1747–50), Küküllőalmáson (1751) és Marosbogáton volt tanító (1752). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1., 3.

Nagyenyed, 1908. dec. 20., † Mv., 1988. aug. 12.: orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár. –Középiskolai tanulmányait a kv.-i Piarista Gimnáziumban, majd a nagyenyedi Bethlen Koll.-ban végezte. (1926). A kv.-i I. Ferdinánd TE.-en szerzett orvosi oklevelet (1933), majd a Bőr- és Nemibetegségek Klinikáján szakorvosi képesítést nyert (1936). A FJTE-en tanársegéd (1940–), majd

Uzdiszentpéter, 1917., † Uzdiszentpéter, ?: gazdálkodó. – A Királyi Gárda Ezredében Buk.-ben volt katona (1940). A háború ideje alatt mozgósították a 7. Gárda Ezredhez, amellyel a keleti fronton harcolt Besszarábia felszabadításáért, majd az ukrajnai harcokban Dalnicnál és Odesszánál. Ezután a bukaresti Királyi Palota védelmére kirendelt katonai egységben szolgált (1942–). Kitüntették

Segesvár ? † Segesd, 1762. júl. 16.: tanár, ev. lelkész. – Tanár Segesváron. Lelkész Segesden (1753–62). – Irod.: Apold; Magyar történelmi tár 9. (Pest, 1855–63); Szabó–Szögi.

Segesvár † ?: pap, tanár. – Tanult Jénában (1763). Tanár Segesváron (1765–), prédikátor. – Irod.: Magyar történelmi tár (Pest, 1855–63); Szabó–Szögi.

Segesvár, 1860, † ?: evang. pap, tanár. –Apja pap volt Pródon. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a Jénai Egy. Hittud. Karán (1871–). A Lipcsei Egy. Hittud. és Bölcs. Karán (1872–73), a Berlini Egy. Hittud. Karán (1873–74), a Grazi Egy. Bölcs. Karán (1874–75) folytatta. Hazatérve Segesváron volt polgári iskolai tanár majd megválasztották Mv.-en

Hétúr, 1898. júl. 14., † Segesvár, 1970. ápr. 4.: hegedűkészítő. – 13 éves korától készített hegedűket, saját maga is hegedült. Hozzávetőleg 5 drb. hangszerét jeles romániai hegedűművészek használták, jó hírnévnek örvendett. – Irod.: LSS.

Szénaverős ? † Zágor, 1832. jan. 24.: lelkész. – Tanult Jénában (1782). Lelkész Domáldon (1784), Holdvilágon (1794), Zágorban (1798–1832). – Irod.: Szabó–Szögi.

Segesvár, 1722., † Rádos, 1792. szept. 16.: lelkész, tanár. – Tanult Lipcsében (1746). Tanár, prédikátor Segesváron; lelkész Rádoson (1759–92). – Irod.: Szabó–Szögi.

? † ?: ev. lelkész Szászdányánban (1572–1600). – Irod.: Apold.

Kisnyulas, 1907., † ?: g. kat. pap, tanító; ort. pap. – Iskoláit Balázsfalván végezte, ahol előbb tanítói oklevelet szerzett (1927), majd teológiát végzett (1932). Görgényüvegcsűrön volt mint ig. tanító és lelkész, majd Libánfalvára került (1940). Ort. pap Görgénynádasban, a ma is használt ort. templomot renováltatta (épült 1894). Felújíttatta a freskókat is

Dés, 1977, † Afganisztán, 2009. ápr. 7. Désen temették el: százados, post mortem őrnagy. – Románia NATO-tagként küldte az afganisztáni hadműveleti akcióba. Első alkalommal vett részt az afganisztáni szolgálaton, a mv.-i 21. hegyivadász zászlóaljának tagja volt. – Irod.: Újabb mv.-i tiszt vesztette életét (Vásárhelyi Hírlap, 2009. ápr. 9.; 2009. ápr.

Dragodona, 1906. aug. 25., † Marosorbó (Maros), 1944. szept. 27: százados, p. m. őrnagy. – Részt vett csapattestével a 495. és 463. magaslatok meghódításában a Maros északi oldalán, visszaverték a Maros jobb partjára. Post mortem őrnagyi rangot kapott és a Mihai Viteazul Érdemrend III. fokozatával tüntették ki. – Irod.: MMK;

? † ?: szabó, esküdt polgár. – A szabó céh mestere (1657). A mv.-i esküdt közönség tagja (1658, 1666). – Irod.: Pál-Antal 2006.

? † ?: asztalos. – Mv.-en labdarúgó volt. A MTE vezetőségi tagja (1924–30), majd a labdarúgó szakosztály intézője, azután az egyesület titkára. Keresztény nemzeti szellemben vezette egyesületét (1936–), nagy segítségére volt Anghi Balázs és Pálffy János, valamint az utánpótlás terén Kiss Árpád edzőnek. – Irod.: Pluhár.

? † 1792. márc. 13.: r. k. pap. – Plébános Mezőerkeden, Szászrégenben (1763–73), Kapnikbányán (1773–), tb. kanonok (1783–). – Irod.: Ferenczi Sándor 2009.

Segesvár, 1926. szept. 6., † ?: grafikus. – Tanulmányait Buk.-ben a művészeti akadémián végezte. Tagja volt a romániai Képzőművészeti Szövetségnek (1956–82). Szabadfoglakozású grafikusként főleg a reklámiparban dolgozott, vezetője volt a szövetséghez tartozó nyomdának, tanított a buk.-i nyomdaipari líceumban. Jutalmazták a Román Képzőművészeti Szövetség grafikai díjával (1977), ösztöndíjat nyert a nemzetközi

? † ?: A r. k. tanoda és nevelde igazgatója volt (1815–22). – Irod.: Mv.-i R. k. okt.; R. k. okt.–1; R. k. okt.–2.

? † ?: jogász. – Segesváron jogász. Az osztr.–m. uralom idején Iaşiba menekült más erdélyi románokkal együtt. Ott Octavian Goga vezetésével a menekültek szövetkezését hozták létre, amelynek feladata a kettős uralom elleni harc megszervezése lett volna. Az összes erdélyi és bukovinai menekült összegyűlt, és egy 12 tagú vezető bizottságot választottak, amelynek

Magyarigen, 1936. okt. 31., † Mv., 1991. máj. 8.: orvos. – Iskoláit szülőfalujában kezdte (1943–50), Gyulafehérváron érettségizett (1954), az orvosi egyetemet Kv.-on végezte (1960). Alvincen kezdte orvosi pályáját (1960–64). A MOGYI-n egyetemi tanársegéd a Törvényszéki Orvostani Tanszéken (1964–90); adjunktus (1990–). Szakorvos (1967–), főorvos (1991–), katedra főnök. – F. m..: társsz.:

Tokaj, 1823. dec. 15., † Bp., 1873. ápr. 21.: ügyvéd, hírlapíró, költő, az MTA levelező tagja. – Ú. György ref. lelkész és Kemény Terézia fia. – Nagydobáról Zilahra küldték gimnáziumba, majd Kv.-on folytatta tanulmányait (1842–). Méhes Sámuel még mint jogászt az Erdélyi Hiradóhoz fogadta belmunkatársul és a Kolozsvári Napló rovatot írta

1822., † 1825: ?: – Irod.: Száva 2012.

1817., † ?: ?: Szászrégenbe távozott. – Irod.: Száva 2012.