Maros megyei életrajzi lexikon

? † ?: bergenyei lófő székely. – Útonálló rablóbanda gyilkolt meg. Bethlen Gábor Borsos Tamásnak adományozta a megölt és magvaszakadt V. I. lófő minden javait Bergenyében (1624. okt. 14.). – Irod.: Időtár 1; SzOkl, 6; Şincan 2006.

Sáromberke ? † ?: vegyészmérnök . – Bp., Vajda féle cseppek.

Mezőmadaras, 1906. † ?: uradalmi intéző. – Tanulmányait Mv.-en és a csíkszeredai középfokú gazdasági iskolában végezte. Mint uradalmi gyakornok kezdte működését Mezőmadarason. Orbán Károly intézője lett (1927), 520 holdon korszerű mezőgazdaságot folytatott. A község tekintélyes polgára, a MP tagja, a Gazdakör titkára, a Tejszövetkezet alelnöke, a Hangya igazgatósági tagja volt. –

1910., † 1960: orvos. – Belgyógyász főorvos. Az Orvostudományi Társaság orvosi lapjának szerkesztőségi titkára. A Fertőző Klinikán dolgozott (1960-ig). – Irod.: Kiss Cs. M 4.

Holtmaros, 1897., † ?: szabó, kereskedő. – Iskolái elvégzése után a szabóságot tanulta Szászrégenben, mint segéd Bp.-en is működött. Részt vett az első vh.-ban a 22., majd a 20 h. gy. e.-ben az orosz fronton harcolt, megsebesült és rokkant lett, mint tizedes szerelt le a II. o. ezüst és a Károly-csapatkereszt

?., † ?: labdarúgóedző. –Szászrégenben újra létesítette az Avântul – Reghin futballcsapatot, amely aztán több évtizeden keresztül működött (1949. márc. – jún. 16.). Ő képviselte a Sportegyesület vezetőségében a csapatot, majd haláláig tb. elnöki címmel illették. – Irod.: Reghin – Avântul.

? † ?: kántortanító. – Bordosi iskola kántortanítója (1926–), a szentdemeteri hívek meghívására elhagyta Bordost. – Irod.: Maros-küküllői főesp.

Szentdemeter, 1926. dec. 27., † Kv., 1990. márc. 23.: történész. – Középiskolát Kv.-on a R. K. Főgimnáziumban végzett (1946), diplomáját a BTE történelem szakán szerezte (1951), doktorált (1969). Egyetemi tanársegéd a BTE Történelem karán (1951–55); osztályvezető a kv.-i Történelem és Társadalomtudományi Kutató Intézetben (1955–89). Első írása az Igazságban jelent meg

Sáromberke, 1883., † ?: vasutas, gazdálkodó. – A szüleitől tanult gazdálkodni, majd a vasúthoz került és a besztercei vonalon Sáromberkén teljesített szolgálatot (–1931), azután gazdálkodással foglalkozott. A presbitérium tagja, részt vett a szövetkezetek működésében is. – Irod.: Székelyföld í. k.

? † ?: tanító Beresztelkén. – Irod.: A magyaro.-i. Néptanítók 1869. évi aug. 20–23. Bp.-en tartott negyedik egyetemes gyűlésének naplója. (Bp., 1891).

?, † ?: postamester. – Vezetésével indult Mv.-en a postai forgalom (1772). – Irod.: Keresztes Gyula: A mv.-i posta őskoráról (Nú., 2004. júl. 8.).

1820?, † Mv., 1879. febr. 3.: bíró. – Testvére: V. Anna, Mentovich Ferencné; V. Miklós és Karolina. Felesége: Bogdán Polixénia (1826? – 1864. nov. 15). Gyermekei: Dániel, Lajos és Ilona. – A mv.-i m. kir. ítélőtábla rendes bírája, törvényszéki tanácsos. – Irod.: Gyászjelentő.

Vajdaszentivány, 1630. k., † Gálfalva, 1689. nov. 1.: ref. lelkész, esperes, tanító. Kívánságára Bonyhán temették el. – Felesége Orbán Márta. – Mv.-en, Magyarigenben és Gyulafehérváron végezte tanulmányait. Biszterfeld Jánosnak volt kedvenc tanítványa, az ő ajánlására került Bonyhára tanítónak (1651–53). Nagykendre hívták lelkésznek (1653–59), onnan Vámosgálfalvára távozott (1659–77), 15 évet szolgált. Majd

1697, † 1772: V. Mihály és Kendeffi Kata leánya. Teleki Jánosné (1714–). A nagykendi ref. egyházközségnek ón kenyérosztó tányért ajándékozott (1766). – Irod.: Árva Bethlen K.; Küküllői Ref. Egyházm. 4.

A családból V. István kapott primipilárist (1655). – Irod.: Pálmay

? † ?: birtokos, ítélőmester. – Mv.-i Kir. táblai ítélőmester, aki Getse Dániel orvos nevezetes és emberboldogító végrendeletét hivatalos pecséttel ellátva hitelesítette és azt a nemes örökhagyó meghagyásához híven a megkívántató számú példányban kiadta (1824. márc. 10.); majd a néhai Brandacker Simon gyógyszerész több száz darabból álló ásványgyűjteményét megvette és a

? 1881., † Mv., 1913: ügyvéd. – Irod.: Pálmay József.

Torja, 1924. ápr. 15., † ?: gyógyszerész. – Gyógyszerész diplomát a szegedi egyetemen nyert (1946. júl. 13.). Gyógyszerész volt Kézdivásárhelyen, Brassóban, majd Mv.-en, ahol az államosítás után Izmael Márton Fehér Kereszt (Kossuth / Călăraşilor u. 55. sz.) gyógyszertár vezette (1949. ápr. –), majd nyugdíjazásáig volt vezetője a Maros megyei Gyógyszerellenőrző Laboratóriumnak.

? † Mv., 2017. jan. 23.: riporter, – A Mv.-i Rádió riportere. – Irod.: Nekrológ

Gernyeszeg, 1871., † ?: gazdálkodó. – Édesapja, V. János mellett tanult gazdálkodni, majd önálló lett (1900). Az első vh.-ban a 26. tábori tüzérezredben az orosz fronton harcolt. A ref. egyház gondnoka, a Tejcsarnok ig. tagja volt, részt vett a Gazdakör megalapításában, amelynek elnöke is volt, a községi képv. test. tagja volt.

Gernyeszeg, ? † Gernyeszeg, 1738. ápr. 23.: ref. lelkész. – A Teleki család támogatásával a nagyenyedi ref. koll.-ban tanult (1715–), a mv.-i ref. főtanodában subscribált (1718), és a franekeri egyetemen (1723–) peregrinált. A görgényi ref. egyházmegyei jegyző (1725–36), esperes (1737. jan. 1. – 1738. ápr. 5.). Vizitációi alatt felmérést készített az

→ KAKUTSI Klára

→ LÁSZLÓ

Gyergyószentmiklós, 1908. máj. 14., † 2002.: építészmérnök. – V. P. Artúr M. kir. kormánytanácsos, politikus, közíró, és V. Mária fia. – Gazdag építészeti munkássága. Saját kérésére Mv.-re helyezték, mint a város főmérnöke (1941–). Feladata volt a város műszaki-közigazgatásának megszervezése, a városrendezés fejlesztésének irányítása. – F. m..: Székelyföld építészszemmel. – Irod.: Száva

Mv., 1918. ápr. 15., † ?: restaurátor, kereskedő. – V. István és Anna fia. – A M. Megújulás Pártja (1940–44) tagja volt. Restaurátor, majd a mv.-i Secera üzletben üzletvezető. A securitate megfigyeltette (1952 k. – még 1966-ban is). – Irod.: Bartos 2012.

? † ?: g. kat. lelkész. – Mezőszokolban szolgált, 29 éven keresztül (1838–67). – Irod.: Socolul de Câmpie.

Segesvár, ? † ?: evang. lelkész, segesvári származású. – Lelkész volt Kisfehéregyházán (Besz.-Nasz) (1697). Kézirati munkája: J. N. J. A. A. Currentes anniversarii, iique universarii sub officio decanatus viri maxime venerabilis clarissimi atque experimentissimi, solertissimi emanati et ex ipsis authenticis descripti… Inchoati anno 1696 Mense Martio. – Irod.: Szinnyei.

Bécs, ? † Szeben, ?: képíró Segesváron. Bíró is volt (1483–1510). – Irod.: Entz Géza: Művészek és mesterek az erdélyi gótikában = Emlékk. K.L. 80; Molnár; Firea-Pop.

1846., † Mv., 1913. máj. 26.: orvos. – Felesége: Ákosfalvi Farkas Karolina (1854–1925). – Gyermekorvos a Maros megyei Deményházán.(1912). – Irod.: Kiss–P.–P.

→ KOLUMBÁN Pálné

? † ?: ref. lelkész. – Subscribált Sárospatak-Gyulafehérváron (1673), lelkész volt Ebesfalván (1677), Kórodszentmártonban (1696), Bürkösön, Szőkefalván (1697–1703), Nagykenden (1713–1716) és Balavásáron (–1719). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 1. 2., 4.; Nagy László.

1781. nov. 25., † Kv., 1811. márc. 17.: ref. lelkész. – Felesége: Nemes Julianna (1808–), mv.-i volt szenátor, Nemes Pál és özv. Buzási Mária leánya. Fiuk: Károly. – Mv.-en ispotálytemplomi lelkész, tanított a külső templomnál haláláig (1807–1811). Kv.-ra küldték Borosnyai Lászlóval a Kistemplom építéséhez szükséges pénz megszerzésére. Kemény Sámuel gr. és

Mv., 1844. máj. 12., † Kv., 1926. máj. 16., a Házsongárdi temetőben nyugszik: jogász, statisztikus. V. Károly és Dózsa Ráchel fia. Testvérei: V. Róza dr. Dósa Miklósné, V. Gyula matematikus. Felesége: Bucher Eliz (1852? – Mv., .1881. júl. 30.) – A középiskolát és a jogakad. első két évét Mv.-en végezte

Mv., 1855. jan. 25. † Kv., 1913. okt. 13. a Házsongárdi temetőben nyugszik: matematikus, egyetemi tanár. – Szülei: V. Károly bíró és Dózsa Ráchel. V. Gábor statisztikus öccse. A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult (1861–), tanítványa volt Mentovich Ferencnek, érettségizett (1873). Az egyetemet Kv.-on végezte (1873–), matem.-fizika szakos tanári oklevelet szerzett

? † ?: ref. lelkész. – Uzdiszentpéterben szolgált (1898 – 1923), azután Mezőméhesen lett esperes – Irod.: Sânpetru de Câmpie.

? † ?: ref. lelkész. – Backamadarason szolgált (1778–1816). – Irod.: Backamadaras; Imreh B.

Backamadaras, ? † ?: ref. lelkész, esperes. – Felesége: Fogarasi Zsuzsanna. 15 gyermeke felnőtt és családot alapított 7 gyermek. Lelkész fiúk V. Pál., fogadott gyermekeik: Barra Pál és Csont Ilona. – Tanult Mv.-en, Marburgban (1816). Pap Backamadarason (1816–19), Koronkán (1820–25), Nyárádszentbenedeken (1825–49). Ebben az időben épült a szentbenedeki iskola és kántortanítói

? † ?: g. kat. lelkész. – Csehtelkén szolgált (1857–83). Az ő idejében épült a templom mellé a ma is álló és használt harangtorony. – Irod.: Sărmaşu.

? † ?: tanító, ref. lelkész. – Vámosgálfalván tanító (1647). Lelkész Csáváson (1650–57). – Irod.: Küküllői Ref. Egyházm. 4.

Batiz (Szatmár), 1929. ápr. 4., † Cintos, 2001. okt. 29.: tanító, könyvtáros, igazgató. – Az ács V. Vasile és Varvara tíz gyermeke közül a 6. Felesége: Moldovan Maria, tanítónő. Fiúk: Alexandru. – Szülőhelyén kezdett tanulni, majd Szatmáron végzett tanítóképzőt (1949), tanítói atesztáló- (1957) és véglegesítő vizsgát tett (1961). Első tanítói állása

? † ?: sportoló. – Mv.-en kezdett sportolni (az 1920-as években leigazolt úszó (17 éves korától), vízilabdázó, asztali teniszező, jégkorongozó, ökölvívó. Tagja volt a többszörös bajnok mv.-i vízilabda csapatának, az országos csúcstartó és bajnok úszóváltóknak, és több mint egy évtizedet korongozott. Az aktív sportolást abbahagyta (1942), rövid ideig edző volt (1944

? † ?: ügyvéd. – Középiskoláit Balázsfalván, az egyetemet Kv.-on végezte. Részt vett az I. vh.-ban, mint főhadnagy (1914–18), megsebesült, több kitüntetéssel szerelt le. Mv.-en ügyvéd (1918–1940 utánig??), védte a kisebbségi magyar újságírókat. A mv.-i Nemzeti Tanács tagja (1918). Bernády György polgármestersége alatt három évig volt városi tanácsos. – Irod.: Fuchs

Mv., 1942. máj. 10., † Mv., 2001. ápr. 7.: gyógyszerész. – Apja orvos. – Középiskolát Székelyudvarhelyen, végezte majd a MOGYI gyógyszerészeti karán szerzett oklevelet. (1964). Gyógyszerész volt Székelykeresztúron, Marosludason, visszatért Mv.-re (1965–), beosztott, majd vezető az 5. sz. gyógyszertárban (Dózsa Gy. u., majd a Kövesdombi negyedben), ezt Herba néven magánosították, haláláig

1896.† Mv., 1959.: orvos. – Mv.-en orvos (1924-ben és körül). Körzeti orvos Olasztelken és Homoródszentmártonban. A Székelyudvarhelyi Kórház első laboratóriumát indította, fejlesztette és vezette. Visszaköltözött Mv.-re. – Irod.: Kiss–Péterffy–Péterffy.

Segesvár, 1861., † 1902.: gyógyszerész. – Segesvári származású Iaşi-i gyógyszerész. – – Irod.: Dörnyei 2005.

? † ?: szerkesztő. – Szerkesztette az Erdélyi Ellenőr c. lapot Segesváron (1878). – Irod.: Erős.

Kézdivásárhely, 1923. nov. 27., † ?: jogász, RMDSZ tisztségviselő. – Tanult a kv.-i BTE-n (1947). Dolgozott Kézdivásárhelyen (1947–60), Mv.-en ügyész (1961–73), nyugdíjazása után a mv.-i Mezőgazdasági Bank jogtanácsosa (1973–83). – Irod.: RMKK.

? † ?: g. kat. pap. – Kölpényben volt pap.(1779). – Irod.: Culpiu.

1889, † 1971: ref. lelkész. – Felesége: Melczer Julianna (1890–1968), tanítónő. Mezőpanitban tanított (1919–21). – Segédlelkészi aktivitását Mv.-en kezdte (1911). Mezőpanitban volt lelkész (1912–63). Elnöke volt a Gazdakörnek, a Ref. Dalárdának. A két háború közötti időben sokat tett a falu felemelkedéséért. Folyóiratokban közölte írásait: költeményeket, elbeszéléseket, elmélkedéseket, tanulmányokat és vegyes

1914., †1989: ref. lelkész. – Felesége Kövér Lenke (1925–2013). – Sövényfalván, Mezőkölpényben és Szabédon volt lelkész. – Irod.: Csáky; Mezőpanit.